Skip to content

2012-05-25

10

Rozsály – avagy önfenntartó falu a keleti végen

írta Zoli
Rozsály - az önfenntartó település

„Szerte a világon, keleten, nyugaton, délen és északon egyaránt, lelkes kis közösségek arra vállalkoznak, hogy utat keressenek és mutassanak a jövendő számára, a mai válságos helyzetek közepette. Ezeket a fenntarthatóságra törekvő közösségeket nevezzük ÖKOFALVAKNAK” (2009. 05. 27., Zöldszékelyföld).

Több olyan település van – elsősorban kisebb községek, falvak, a méretükből adódó könnyebb kezelhetőségük miatt is – amelyekben máshogy mennek a dolgok, mint az átlagos vidéki falvakban. Ezekben megálltak, vagy megfordultak az olyan tendenciák, mint az elnéptelenedés, elszegényedés és elöregedés. Május közepén (a Szakkollégiumunk szervezésében) volt alkalmam ellátogatni az egyik hasonló faluba, név szerint Rozsályba, és részletes betekintést nyerni a település működésébe, történetébe, és abba, hogy mi az, amit „máshogyan csinálnak”. A cikkben célom részletesebben az érdekességek és a jó gyakorlatok kiemelése és fejtegetése, valamint az „Ökofalu mozgalom” témakörének felölelése röviden, itthoni és nemzetközi vonatkozásokban, érdekességekkel fűszerezve.

Rozsály nagyközség az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségében található, Szabolcs-Szatmár Bereg megyében, az ország keleti részén, közel a román és az ukrán határhoz. A falu lélekszáma 800 fő körül alakul, akik döntő hányadban mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak. A rozsályi emberek összefogása, munkaszeretete, a község iránti felelősségtudata teszi lehetővé, hogy Rozsály egy élő, szerethető falu legyen. De hogy is van ez?

A tisztánlátás érdekében helyezzük el a települést az ökofalvak között is. Erről tájékozódhatunk egy kapcsolódó blogon: Magyarországi ökofalvak, ahol többek között láthatunk egy csoportosítást, a következő tartalommal:

1. Ökofalvak (az a meglátásom, hogy ez a valódi ökofalvak csoportja):

Ezek a falvak képesek lennének a teljes önellátásra, a közszolgáltatóktól független életre. Ezt azonban hátráltatja az, hogy a társadalmi és törvényi kényszer rájuk erőlteti a pénz megteremtésének szükségességét.

2. A közfelfogás szerint magyar ökofalvak, ökotelepülések:

  • Ágoston-liget (Agostyán)
  • Bakonyszombathely
  • Bokorliget (Szentantalfa)
  • Drávafok
  • Galgafarm (Galgahévíz)
  • Gömörszőlős
  • Kishantos (Hantos)
  • Máriahalom
  • Robinson Ökofalu (Délegyháza)
  • Rozsály

Ezen a linken tartalmas információkat találhatunk röviden, néhol videót a fenti falvakról és további információ-lelőhelyekre kalauzolnak minket.

Rozsály esetében a következőket emelhetjük ki:

„Rozsálynak nincs olaja, sem aranybányája, nem turistaközpont, nincs termálvize, semmi különleges adottsága; azaz valami mégis: furfangos „józan paraszti ésszel” megáldott emberek lakják. Így aztán a helyi adottságokból egy egész kellemes, élhető kis szigetet varázsoltak az utóbbi közel 20 évben. Nem eveztek sem a zöld, sem az Ökofalu mozgalom oldalvizein, nem ültek fel egyik párt uszályába sem, egyszerűen tették a dolgukat.”

Megérkezésünkkor Sztolyka Zoltán polgármester a Polgármesteri Hivatal tornácán köszöntött minket, és invitált be a közösségi szobába, ahol fél órás előadás keretében bemutatta nekünk a nagyközség történetét, a jelenlegi helyzetet és szólt a jövőbeli terveikről is.

A történelmi áttekintés helyett most arra összpontosítok, ami miatt igazán egyedi és kivételes a falu, ez pedig a körülbelül 20 év alatt küzdelmes (egyben hálás) munka során kialakított rendszer és „egység” a településen belül. A falu már a rendszerváltást követő években elindult az önfenntartás útján, köszönhetően a józan, tisztánlátó és egyben tettrekész vezetőségnek. Az akkori időszakban a településeken jellemzően végbemenő privatizációs folyamatot az önkormányzatnak sikerült kontrollálnia. Előbbi eredetileg azt jelentette, hogy a TSZ megszűnésekor az önkormányzat nem engedte, hogy szétdarabolódjanak, és magánkézbe kerüljenek a földterületek, munkagépek és munkaeszközök, hanem azoknak nagy részét igyekezett megtartani a közösség részére.  Ezzel a település meg tudta alapozni a saját társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságát, habár ezek a fogalmakat akkoriban bizonyára még nem voltak olyan felkapottak, mint napjainkban. A megfelelő szemléletmód és hozzáállás viszont megvolt a település döntéshozói részéről.

Az évek során, éppen a széles körben végzett saját termelés, feldolgozás és értékesítés eredményeképpen bővíteni tudták kapacitásaikat és tevékenységeiket.

Néhány ide kapcsolódó sarokszám az önkormányzattal kapcsolatban:

  • 90 hektár saját földterület (döntően szántó; ebből 3 hektár gyümölcsös, 7 hektár energiaültetvény, valamint zöldség)
  • 16 ló (ebből 10 póni)
  • 123 fő egész munkaidős foglalkoztatása
    • hangsúly van a hasznos és értékteremtő munkavégzésen
  • 5 közeli településsel közös tulajdonban lévő víznyerő (ivóvíz) kút
    • így a jó minőségű vizet igen kedvezőnek mondható, 180 Ft/m3 áron biztosítják

Így jelenleg az önkormányzat által működtetett rendszer, vertikum a következőképpen összegezhető, ezt szemlélteti az alábbi ábra is:

  • Saját területeken végzett mezőgazdasági tevékenység (gabonafélék, zöldség- és gyümölcstermesztés)
    • Főleg önellátásra való termelés (konyhára szánva a nagy része, a közétkeztetésre, 400 adag napi szinten, ez a lakosság 50%-ának felel meg)
    • a saját termékeket a szociális boltban lehet megvásárolni, kedvezményes áron
  • Állattenyésztés (elsősorban sertéstenyésztés, és kialakított halastó)
  • Saját vágóhíd üzemeltetése a sertéstenyésztésre alapozva
    • Fontos, mert a környező falvakban egyáltalán nincs EU-szabványoknak is megfelelő vágóhíd
  • Szociális bolt üzemeltetése nonprofit jelleggel, részben a saját előállítású növényi- és állati termékek forgalmazásával, a lakosságnak kedvezményes áron
    • Itt a lakosok elhelyezhetik a terményeiket, mennyiségtől függetlenül, elhelyezési díj nélkül (permetezési napló kötelező)
  • A beüzemelt biomassza kazánok alapanyagához a gyümölcsösökből származó nyesedék bálázása és felhasználása, energiafűz ültetvény
    • Ilyen módon a bio-tüzelésre átalakított intézményben egyötödére csökkent a fűtési költség és szintén fontos, hogy nem importból származó tüzelőanyag
  • Géppark: 5 db MTZ traktor, munkagépek, bálázógépek, kombájn, szállító jármű
    • Saját területek művelésén kívül kedvezményes árú bérszolgáltatás is elérhető
  • Munkagépek és – eszközök javítására szolgáló műhely
    • Csak olyan erő- és munkagépet szereznek be, amit saját maguk is tudnak javítani és karbantartani, ezzel elkerülve a drága márkaszervizek szolgáltatásait
  • Betonüzem (oszlop-, és térkőgyártás)
    • Nagyrészt saját felhasználásra, de külső értékesítésre is, a már meglévő üzemet részben átalakítva
  • Lótenyésztés
    • Összekötve az oktatással: lovaglás-oktatás a diákoknak
  • Egyéb szociális, jótékonysági tevékenységek, a rászorulók támogatása ingyen vagy kedvezményes vetőmaggal, terménnyel, tüzelővel stb.
    • A lakásfenntartási támogatást a jogszabályi változások után lehetőségük van természetben szolgáltatni
      • Ennek biztonságossági (téli időszakra tartalékolják a tüzelőt) és
      • Bűnmegelőzési szerepe is van (megélhetési lopások csökkenése)
  • Nyitott tanulási központ
    • A lakosoknak lehetőségük van kompetenciáik bővítésére, fejlesztésére

Nagyon fontos, hogy a fő alapelv az, hogy saját (önkormányzati) területen, saját eszközökkel, és ami a legfontosabb, helyi munkaerő alkalmazásával végezzék ezeket a tevékenységeket. Másik alapelv a természet körforgásának fenntartása és kihasználása, a melléktermékek újrafelhasználása. Továbbá, fontos a rendelkezésre álló pályázati források kiaknázása, összhangban a település adottságaival és jövőbeli célkitűzéseivel. Az utóbbi 17-18 évben legnagyobb számban a különböző pályázati kiírások segítségével tudták elvégezni a beruházásokat, fejlesztéseket. Itt lehet megemlíteni a közmunkaprogram kínálta lehetőségeket (a nagyközség a Start Munkaprogram mintatelepülése lett) és azok kihasználását is.

További gondolatok, amelyek megragadták a figyelmemet a személyes találkozás során (azoktól, akik leginkább magukénak érzik a település jövőjét, annak alakulását/alakítását):

 1. Nagyon fontos a békés együttélés feltételeinek megteremtése a kisebbséggel (lakosság kb. 25%-a).

Ennek több összetevője is lehet hasonló helyzetben:

- Esélyegyenlőség minden téren: munkavállalás terén is, egyenlő bánásmód, következetesség: ha egy alkalmazott nem tartja be a „játékszabályokat”, akkor következik a „le is út, fel is út” kezdetű szöveg. A következetességnek köszönhetően ennek előfordulása elenyésző.

- Szociális intézkedések, mint téli tüzelő biztosítása kedvezményes áron, akár előfinanszírozással, akár már a korábbi hónapokban elkezdhető törlesztéssel. Továbbá hasonló módon (vagy ingyen) vetőmag, termény biztosítása a rászorulóknak.

Ezeknek köszönhetően a településen a bűnözési ráta (beleértve a megélhetési bűnözést is) is elenyésző mértékű.

2. A szociális bolt üzemeltetésénél, a kis mennyiségű felesleg elhelyezéséhez kapcsolódóan: helyi termelés vs. termény megvétele a különböző kereskedelmi láncoktól:

„Annál nagyobb minőségbiztosítás nincs, mint amikor a saját gyermekének termeli az ember az élelmet, és az ott keletkező felesleget adja tovább”

3. Egy átlagember a fizetésének a 75%-át a településen kívülről származó, nagyrészt külföldi termékekre költik el. A településen ezt szeretnék minél alacsonyabb szintre visszaszorítani. Így az érték (és hozzáadott érték, profit, jövedelem) a településen, térségen belül maradhat.

4. „Információsztráda” Rozsályon: egy adódó lehetőségkor saját csatornát (kábeltv-s) tudott indítani az önkormányzat, a Polgármester ötleteként itt különböző üzleti, gazdasági lehetőségeket és ajánlatokat (termény, gép, jószág, és bármi más), csereajánlatokat lehet közzé tenni díjmentesen, ezzel is fellendítve a térségen belüli „üzleti életet” és a költséghatékonyságot. Emellett az ajánlatokról saját honlapot is üzemeltetnek párhuzamosan.

5. A szakmunkások kikerülése után az önkormányzat előszeretettel alkalmazza őket, ezzel elősegítve a későbbi elhelyezkedésüket, és mintegy lépcsőként, a jól teljesítő fiatalokat a velük kapcsolatban álló térségi vállalkozóknak „közvetítik ki”.

6. A megújuló energiaforrások felhasználásával (az adottságoknak megfelelően elsősorban bioenergia: fatüzelés; és napenergia, napkollektorok vagy napelemek segítségével) elő lehet segíteni az importfüggőség csökkentését, ami hosszú távon létfontosságú lehet.

7. A már említett körforgás: „van földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a SAJÁT FÖLD. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk.”

8. Ezek mellett természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a személyes emberi kapcsolatokra, és rendszeres programokkal támogatják a közösségi összetartás és összetartozás kialakulását. Erre a célra megépített közösségi hely látható a bal oldali képen.

Amire még nincsen recept, az az üzemanyag kérdése. Takarékoskodni ugyan lehet vele a közlekedés esetében, de a termeléshez, műveléshez szükséges gépek üzemeltetéséhez elkerülhetetlen a használata. Hacsak idővel nem leszünk rákényszerülve az állati vonóerő újbóli alkalmazására.

Mindezekkel az előbbi tevékenységekkel a nagyközség olyan körülményeket tudott kialakítani, ami népességvonzó hatást eredményez. Találtam egy igen figyelemfelkeltő és teljes egésznek mondható ELŐADÁSt a Polgármester előadásában, amiben saját maga meséli el a gyakorlatot.

Jövőbeli terveik között a már két évtizedes tevékenység folytatása, és új eredmények elérése szerepel a fenntarthatóság útján, töretlen lendülettel.

Véleményem szerint az előzőekben említett jó gyakorlatok a hasonló adottságokkal rendelkező, kis népességszámú településeken lehetnek életképesek és megvalósíthatóak. Ezektől nagyobb méretekben esetleg egyes részleteket lehetséges átvenni, a körülményeknek megfelelően, de sokkal komplexebb modellek kialakítására lenne szükség akár már a tízezres nagyságú városok esetében is, nem is beszélve a százezres vagy milliós népességszámúakról.

Mindenesetre, mindig lesznek olyan emberek, akiknél egyszer csak betelik a pohár, és a nagyvárosi hajtásból vágynak egy nyugodtabb környezetbe, a fenntarthatóság és önfenntartás felé. Emellett természetesen ott lesznek azok a tősgyökeres falusi lakosok, akik saját településük és életminőségük érdekében – és a kiszolgáltatottság ellen – tenni akarnak. A hasonló falvakban, ahol jól mennek a dolgok, a népességvonzó hatás miatt az elöregedő, elszegényedő és elvándorló tendencia megáll, és megfordul.

Erre kiváló példa a világszinten egyik legrégebbi ökofalu, a skóciai Findhorn.

A település története 1962-ben kezdődik, amikor a londoni környezetvédők, elégedetlenségüket is hangsúlyozva felkerekedtek, és „nekik a puszta közepén is jobb lesz, mint Londonban” jeligével kitelepültek a természetbe lakókocsijaikkal. Rövid idővel ezt követően pedig a létszám több száz lakókocsira bővült, folyamatos csatlakozókkal. A közösség 1981 óta ökofalu, és már a kezdetekkor részt vettek az Ökofalu Hálózat megalapításában. Az állandó lakosok száma 400, ez a létszám 40 különböző ország nemzetiségei között oszlik meg. 4500 állandó résztvevő van, akik a különböző programjaikban működnek közre, és 14000 látogató van évente.

A látogatók számára a következő „szolgáltatások” érhetők el:
Egyetemi szintű oktatás: ökológiai gazdálkodás, közösségfejlesztés. Zöldpénz rendszert használnak és cserekereskedelmet valósítottak meg. A településen „valódi”, kívülről jövő pénzt nem fogadnak el fizetségként. További tevékenység címszavakban: ökoépítészet oktatása, megújuló energiaforrások alkalmazása, hulladékkezelés stb.

Európában, és az egész világon több száz, de inkább több ezer, egymástól a különféle adottságok miatt sokmindenben eltérő ökofalu létezik. Egy azonban, mindegyikben közös, ez pedig az önfenntartásra és a függetlenedésre való törekvés.

További híres ökofalvak még például:

Utóbbi faluban már évtizedek óta végeznek kírésleteket, bio-feedback néven (a növények elektromos ellenállását vizsgálva, azokat zenei hangokká alakítva, ezzel a növények reakcióját képesek felmérni). Ez meglehetősen felkeltette az érdeklődésemet, ha lesz rá időm és lehetőségem, ennek a témakörnek is utánajárok, és a későbbiekben megosztom a tapasztalatokat.

Amennyiben az ökofalvak jelenlegi helyzete és jellemzése részletesebben érdekel, egy kapcsolódó, jól megalkotott szakdolgozat: Ökofalvak Magyarországon. Ebben bővebben is utána lehet nézni a következőknek:

  • A fenntartható fejlődés fogalomköre
  • Vidék és város viszonya
  • Az ökofalu mozgalom
  • A falvak legfőbb jellemzői
  • Külföldi kezdeményezések
  • Ökofalvak Magyarországon
  • Gazdasági, társadalmi, környezeti elemzés

Végezetül pedig az ökofalvak országokon, kontinenseken átívelő együttműködésének megkönnyítésére létrehozott honlap a Globális Ökofalu Hálózat honlapja.

About these ads
10 hozzászólás Post a comment
  1. Lajos a hegyről
    máj 25 2012

    Üzemanyag?
    Bioetanol- alkohol kukoricából
    Biodízel- napraforgó vagy repceolaj, ha 50%-os arányban kevered normál dízellel simán megy vele még egy Skoda Octavia is :) egy MTZ-meg kevésbé érzékeny. Igaz a kipufogó gáznak kicsit sültkrumpli illata lesz. :)

    Biogáz? Az is normál metán csak tisztítani kell. Vannak már házi biogázreaktorok is, milliós összegért, nem kell feltétlenül milliárdos beruházásra gondolni.

    Vagy fa elgázosító traktor. :) A 70-es évek olajválsága idején Angliában használták! és akkor még nem 440 ft volt egy liter

    Vagy fel kell találni az elektromos teherautót és traktort!

    Nagyon jó a cikk Zoli!

    Hozzászólás
    • Zoli
      máj 27 2012

      Kedves Lajos a helyről! : )

      Kiváló ötletek, amiket írtál.
      Belegondolva, nekem az a véleményem, hogy az üzemanyag árak további szárnyalása mellett biztosan egyre jobban előtérbe kerülnek majd az általad is említett alternatív üzemanyagok és technológiák.
      Ha az önfenntartást komolyan gondolják a falvak, akkor ezt is meg kell oldani.
      A kis méretű (bioetanol, biodízel vagy biogáz) üzemek megvalósítása lehet a járhatóbb út rövid távon, támogatást igénybe véve (igaz, ha külső támogatási forrásból tervezik a beruházást, akkor az kicsit nekem szemben áll az önfenntartás fogalmával, de az önfenntartó rendszer kiépítéséig szükséges). Könnyen lehet, hogy idővel tudnak olyan technológiát integrálni a rendszerbe, ami erre megadja a választ.
      Hosszabb távon pedig nagyon kedvező lenne, ha egy adott térség települései összefogva létesítenének hasonló üzemeket (mint már van is rá példa, de főleg csak nagy méretekben, és általában leginkább gazdasági megfontolásból, nem a fenntarthatóság miatt).
      Ekkor megfelelő előkészítéssel, tervezéssel akár olyan üzemeket lehetne létesíteni, amik helyileg a nyersanyagbázis középpontjában lennének, ezzel minimális logisztikai kiadásokkal lehetne termelni és ellátni a környező településeket üzemanyaggal.
      Kérdés azonban, hogy az önkormányzatok jelenlegi rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzete mellett lehetséges-e az összefogás, és a szükséges önerő összegyűjtése a településektől. Valószínűleg nem. (Úgy emlékszem, hogy Rozsályon kívül a térségben nem igazán van más önkormányzat, aminek működése ne lenne veszteséges) Ekkor valószínűleg megintcsak külső vállalkozó bevonásával lehet tervezni, ami ellentmond az önfenntartásnak és a kitűzött céloknak. A másik pedig az alapanyag kérdése, és hogy van-e annyi pluszkapacitás a térség növénytermesztésének esetében, amivel zökkenőmentesen üzemeltetni lehet egy hasonló üzemet. És jöhet az élelmiszer kontra üzemanyag kérdése.

      Mint sok forrásból tudni lehet, a lobbi és az ellenérdekek miatt akadályozva vannak az alternatív technológiák és azok elterjedése, de szerintem ez csak idő kérdése.
      Például a növényi olajjal történő meghajtás is nagyon jó lehet (ekkor a növényből az olajat kivonva még megmarad a növény fehérjetartalma, ami kiváló takarmány).

      Biztosan előkerülnek újra ezek és a hasonló technológiák, és amikről írtál.

      Köszönöm!

      Hozzászólás
  2. Máté
    máj 27 2012

    Mi a hosszútávú cél? Mert ez nekem nem derült ki sajnos. Az “új eredmények elérése a fenntarthatóság útján” kifejezés lehet csak nekem nem mond semmit, de kérlek magyarázd el Zoli.

    Valamint egy teoretikus vitatéma: nekem az jött át a cikkből, hogy nem akarnak függni senkitől az ökofalvak. De kérdem én akkor honnan lesz nekik napenergiával működő fűtőberendezésük? Traktoruk? A tehetséges emberek megalkotják a saját traktorukat iszonyatos energiával ahelyett, hogy megvennék ettől olcsóbban? Valamint kicsit visszásnak hat, hogy a fejlődést EU pályázatokból valósították meg. Ne értsd félre Zoli, minden tiszteletem a példákban szereplő kétkezi munkásoké, de ha valaki a komparatív előnyeit fejlettebb iparágban találja meg (traktorkészítő mérnök, pályázati menedzser, stb.) és mondjuk úgy segít a faluban maradottaknak, attól az még nem biztos, hogy ördögtől való.

    Ettől függetlenül szerintem a bemutatott példák kiválóak és követendőek lennének minden lemaradott és elnéptelenedés előtt álló falunak. A cikk pedig remek, gratulálok!

    Hozzászólás
    • Zoli
      máj 27 2012

      Kedves Máté!

      Itt a Polgármester elmondása alapján (amennyit le tudtam belőle szűrni) olyanra lehet gondolni, mint a jelenlegi eredmények továbbfejlesztése, egy teljesebb rendszer kialakítása, a kapacitások bővítése, ezzel tovább növelve az önfenntarthatóságot. A pályázati kiírások folyamatos figyelése, és a célokkal összeegyeztethető pályázati források felhasználása.
      A kapacitások bővítésére példa: az önkormányzat a gyümölcsfanyesedék összegyűjtésével és bálázásával (a pályázati úton beszerzett bálázóval) már 1,5 évre elegendő nyesedékbálát halmozott fel. További biomassza kazánok beüzemelésével egyre nagyobb arányban lehet kiváltani az import földgázt, itthon tartva az értéket és az ÁFA-t is! Az önkormányzat nemrég egy újabb bálázógépet szerzett be pályázat útján, ezzel pedig már bérszolgáltatást tudnak végezni, a környező falvakban. Hozzá kell tenni, hogy a gyümölcsösökben eddig a nyesedéket kevés kivételtől eltekintve a gazdák kihordták a terület szélére és elégették. Ez most felhasználásra kerül.
      A konkrét újabb eredményekhez sorolnám még például az energiaültetvényt, ami lassan “termőre fordul”. A falu adottságainak, és gépparkjának megfelelően ki kell alakítaniuk a megfelelő betakarítási technológiát, valószínűleg kézi erővel. Ezt követően tovább tudják csökkenteni az import földgáz felhasználását, költséget megtakarítva.

      A felvetésed pedig a külső pályázati forrásokról, teljesen jogos. Ezt én sem látom másképp, számomra is ellentmondásos a dolog. Viszont sajnos csak ilyen módon tudják megalapozni és kialakítani az önfenntartás feltételeit. A géppark esetében például, a saját infósztráda (a csatornát a különböző településeken is lehet fogni) lehetőséget teremt arra, hogy a termelők és az önkormányzatok egymástól szerezzenek be bizonyos gépeket. Ez azért lehet alkalmas példa, mert mint írtam, az önkormányzat szándékosan csak olyan erőgépeket vesz, amit a tapasztalt szerelőik is meg tudnak javítani és szervizelni (nem pedig a márkaképviseletet kell telefonon keresni, mert pl. nem lehet hozzáférni a belső alkatrészekhez). Ezzel pedig jócskán ki lehet tolni a hasonló gépek összes üzemidejét, megfelelő szerviz tevékenységgel. Új gépek beszerzése viszont elengedhetetlen esetenként, ami külső függőséget feltételez.
      Azzal is teljesen egyetértek, amit a fejlettebb iparágakban a kvalifikáltabb munkavállalókról írtál.
      Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik szándékosan ezeken a településeken telepednek le, bizonyára megtalálják a számításaikat.
      Viszont könnyen lehet olyan valakinek olyan szakmája vagy érdeklődési területe, ami az adott településsel nem összeegyeztethető.
      Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy az “ökofalvak” besorolásba tartozó települések adottságai és lehetőségei mind mások és mások.
      A Globális Ökofalu Hálózat tagjai akár együttműködés keretében a hiányzó termékekkel is kereskedhetnek egymás között. Itt azonban megint szóba hozható az esetenként nagy távolság és az üzemanyag kérdése.

      Köszönöm!

      Hozzászólás
  3. taskymuse
    aug 15 2012

    Nagggyon jó a cikk!Na erről is szeretnék még nagyon sokat olvasni és sok hasonló kezdeményezésről tudomást szerezni!

    Hozzászólás
  4. Máté
    nov 19 2012

    Akik most olvassák ezt a majdnem féléves cikket, azoknak szeretnék kedveskedni egy “hangos képriporttal”, amit a hvg készített nemrég:

    http://hvg.hu/nagyitas/20121016_Ha_nem_fognak_szantani_es_aratni_nagyitas

    Hozzászólás

Trackbacks & Pingbacks

  1. Napenergia | Debrecen Bár
  2. Példaértékű közösségi összefogás a Bükkben | Debrecen Bár
  3. Damanhur és a biofeedback rejtelmei | Debrecen Bár
  4. Gyűrűfű, az újjászületett falu | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 368 követőhöz

%d blogger ezt szereti: