Megszakítás

2012-07-12

6

A zombi cégeknek van jövőjük?

írta Rab Máté
befektetések

Vannak azok a cégek, amelyek a tutira játszanak és csak a biztos bevételt keresik. A másik verzió a folyamatosan megújuló, a piachoz alkalmazkodó, kiemelkedő nyereséget hozó cég. De melyikre van szükségünk, egyáltalán van-e jövője mindkét fajtának?

Először is tisztázzuk a befektetés fogalmát. Van neki egy pár. Ha alapos elemzés után úgy fektetünk be, hogy előre tudjuk mikor érkezik meg a várt haszon, amit tuti megkapunk a befektetett tőkénkkel együtt, akkor az a pénzügyi befektetés. Erre példa a legtöbb bankbetét, állampapír. Ha alapos elemzés nélkül fektetünk be, nem tudjuk, hogy visszakapjuk-e a pénzünket, és a hozam se biztos, akkor az a szerencsejáték. Erre példa a rulett, lottó. Ha a befektetés előtt alapos elemzést hajtunk végre, de nem tuti a nyereség, sőt még a tőkénk sem, akkor az a spekuláció. Ebből sokan gazdagodtak már meg, és még többen vesztették el akár a teljes vagyonukat. Mindkettőre jó példa a tőzsde. Kicsit eltér ettől a kockázati tőkebefektetés. Ott ugye nagy kockázatot vállal a befektető, mivel egy olyan cégben vesz tulajdonrészt, ami még nem biztos, hogy teljesített. Például kockázati tőkét a Coca-Cola kevésbé valószínűleg fog kapni, hisz bármilyen pénzügyi befektető ad neki pénzt, mert egy világméretű cégről beszélünk. De egy Hell energiaitalba, vagy egy Kofola kólába már kockázatos befektetni, hisz ki tudja kelleni fog-e a vevőknek? A kockázati tőkének is van két fajtája, a pénzügyi és a szakmai. Pénzügyi kockázati tőkebefektetés az, amikor valaki csak egy vaskos részesedést kér az ifjonc cégből, de nem szól bele a működésbe, mert nem ért hozzá. Ők kvázi rajongói a terméknek és bíznak benne, hogy a piac kapkodni fog érte. A szakmai kockázati tőkebefektetés viszont magába foglal egy nagyfokú szakmai segítségnyújtást. Például ha a Nike vesz egy újfajta cipőtalpakat gyártó cégben részesedést, akkor valószínűleg minél előbb ellátják a saját cipőgyáraikat azzal az új talppal és szétszórják a világ összes Nike boltjába. Ez viszont azt jelenti a korábbi tulajdonosoknak, hogy sok mindent fel kell áldozniuk, akár a cégük irányítását is.

Miért mondtam el mindezt? Mert meg kell értenünk a különböző befektetéseket. Ha a fiatalság nem érti, akkor nem várhatjuk el a 35-55 év közötti cégvezetőktől, hogy megértsék ezeket az apró, de lényeges különbségeket. Észre kell vennünk a különbségeket, különben lemarad Európa az USA-tól. Ja bocs, már le van maradva, és a hátrányunkat nemhogy ledolgozzuk, de az ázsiaiak egyre jobban feljönnek. Van egy óriási különbség, amit a héten értettem csak meg.

A zombi cégek kora

A hét elején beszélgettem el egy olasz tudományos és ipari park egyik szakértőjével, hogy mégis miért van az, hogy egy magyar, itthon piacvezető cég nem igazán tud érvényesülni a nemzetközi versenyben. Erre egy saját példát mondott: amerikai befektetőcég érkezett az ipari parkjukba. Természetesen nagy felhajtást csaptak és a vezetőjük egy szemléletes prezentáció keretében előadta, hogy eddig 120 céget alapítottak (egyetemekkel és kutatóintézetekkel közösen), ebből pedig még ma is él 100. Ez volt az előadás egyik kiemelt pontja, a park büszkesége. Az amerikai viszont rákérdezett, hogy mit jelent ez, hogy élnek? A válasz, hogy évek óta stabil bevételük van, kiszolgálják a piacot, vagy ha nincs piacuk, akkor építenek maguknak. Megjegyzem, ezt a kiváló teljesítményt jópár magyar cég megirigyelhetné. De nem az amerikai! Ő egyszerűen zombinak/élőhalott (walking dead) cégeknek nevezte ezt a 100-at, merthogy nem növekednek. Számára csak az az ígéretes cég, amelyik folyamatosan növekszik, de nem konstans módon, hanem kiugróan duplázza vagy triplázza a nyereségét, eredményét.

EU és USA különbségek

Ez a fenti példa pedig egy óriási különbség a két kontinens között. Ugyanis az európai cégek előszeretettel berendezkednek a biztos megélhetésre, kedvelik a folyamatos bevételt, az apránkénti növekedést, piacszerzést. Örököltetik a cégeket családon belül. De az USA más trendet diktál. Ott a Szilícium-völgyben és az összes hozzá hasonlítani akaró ipari parkban csakis a kiemelkedő nyereségre képes cégek érdeklik a befektetőket. Erre példa a Google, a Facebook, az Instagram és még sok más IT cég, de a biotechnológiai szektorból is vehetünk példát. Viszont ezeknek az iparágaknak Európa nem fellegvára, inkább csak a trendeket követője. Ezért volt eltérés az amerikai befektető és az olasz ipari park vezetője között, mert más gazdasági környezetből jöttek. Amerikában ha egy cég eléri a “walking dead” fázist, és ezt belátják a vezetőik, hiába hoz egy fix bevételt, bezárják a céget (vagy eladják egy erősen növekvő versenytársuknak) és megalapítják az újabbat. Európában sokkal kevésbé szeretnek megválni az emberek a cégüktől, sajnos legtöbben saját gyermekünkként tekintenek rá. Ez valahol megérthető, hisz aki napi 10-14 órát dolgozik a saját cégében, az kvázi több időt tölt vele, mint a gyerekével. De ettől még ha a kínálkozó lehetőségre, egy befektetésre nem csap le, akkor kimarad a nagyobb játékból. Erre szemléletes példa az, hogy mi magunk akarunk megenni egy kis sütit, vagy egy sokkalta nagyobb tortából kérnék egy vaskos szeletet? Vagy ez a vicc is erről szól:

Az egyszerű ember házasodni szeretne nagyon csinos arájával, de az asszony csalfa. Elmegy hát a falu bölcséhez és megkérdezi, hogy mit tegyen? Vegyen el egy csúnya lányt, mert az hűséges lesz, vagy vegye el ezt a szépséget, akiről tudja, hogy meg fogja csalni? A bölcs egy példával felel. “Fiam, mit szeretnél jobban megenni, egy finom tortát a barátaiddal megosztva, vagy egy kalap szart teljesen egyedül?”

Konklúzió?

Lehet-e következtetést levonni? Ki merjük-e jelenteni, hogy az amerikai verzió jobb, mint az európai? A mezőgazdaságban elképzelhetetlen egy hokiütő-szerű növekedés, mégis kiemelkedően fontos bolygónk 7 milliárd lakosának ellátása. De ha nem fordítunk rá pénzt, akkor hogyan várhatjuk el a folyamatos megújulást? Mert az innováció ott van, ahol a pénz. Nem szeretnék fix következtetést levonni, de szívesen olvasom a ti véleményeteket a lenti hozzászólások között!

About these ads
6 hozzászólás Hozzászólás
  1. Ekym
    júl 12 2012

    1. A mezőgazdaságban is elképzelhető, sőt, szerintem ennek a hokiütőszerű növekedésnek a végterméke ez a 7 milliárd ember (ipari forradalom óta tartó, 1000 évre visszavetíthető hokiütőszerű növekedés). Az innovációval lehet ilyen növekedést elérni, új technológiákkal. + pont az USA-nak

    2. A befektetési kultúra eltérő, ez tény. Ázsiában például még a mi rendszeres bevételeinktől is eltérően gondolkoznak, ott simán mehet veszteséggel 10-20 évig egy vállalat, gondoljunk csak az afrikai nagyberuházásokra, amelyeket az ázsiaiak eszközölnek. Ők hatalmat, befolyást akarnak. Az USA ezt technológiai fölénnyel, és hihetetlen gyors mértékű tőkenyereséggel éri el.

    3. Egyik verzió se jobb, csak másabb, de mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Talán pont mi magyarok nem tudunk ebben dűlőre jutni, hogy melyik a jobb, mert mi gyorsan is akarunk hasznot, meg azt is, hogy hosszú távra kitartson.

    Hozzászólás
  2. Pemp
    júl 15 2012

    Attól függ… meglátásom szerint ez igazából két viselkedési-gondolkodási forma, és mindkettő megtalálható Magyarországon is (az persze elmondandó, hogy itt nem produkálnak olyan sikert kulturális-földrajzi okokból).

    De a cikk gondolatbuborékához ragaszkodva a következő a véleményem: a gazdasági növekedést, illetve eredményt tekintve az U.S.A.-t tartom nyertesnek.
    Azonban a társadalomra, az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálva… valahol mindkettő vesztes, de az U.S.A. a nagyobb.
    Hogy mire gondolok a társadalomra vonatkozó negatív hatás alatt? Az amerikai (gazdasági) kultúra tökéletes melegágya a szociopaták felemelkedésének. Ez elmélet? Nem, ez tény, de ez egy hosszú beszélgetés témája lehetne.

    Nézzük csak, hogy a manapság a tengerentúliakhoz (most amcsik, előttük britek, nagyon régről rómaiak-hellének) kötött “pénzpénzpénz” szlogent hogyan jelenik meg hazánkban, mondjuk a mezőgazdaságban: nagyon egyszerű, a gépesítés.
    Tudom, tudom az emberek ellátásához “szükség van rá” (megjegyzem még mindig 1 milliárd az éhezők száma), de a népesség száma mindig az élelemhez igazodik, ha kevesebb lenne, akkor az lenne a természetes. Azonban a hatás, amit kiakarok emelni az a foglalkoztatásra való hatása és a jövedelem olló kitágulása. Egyre kevesebb ember tud egyáltalán munkát vállalni, aki tud, az is alacsony béren, kiszolgáltatva a munkáltatónak. Ez nem csak nálunk van így, hanem az U.S.A.-ban is, sőt miket beszélek ott sokkal rosszabb a helyzet mint idehaza.
    Itthon komoly probléma a cigány, vagyis inkább a “szegények helyzete”. Bárki valamire való, történelem iránt érdeklődő egyén tudja, hogy a társadalmi problémák eredete és megoldásai is a gazdaságban vannak. De nem a növekedésben, hanem az igazságosságban, az U.S.A. rengeteg siker céggel rendelkezik, de milyen áron… modern kori rabszolgaság. Az ókorban Róma és Athén gazdasága is dübörgött, mert mindkettő a rabszolgamunkára épült, ahogy colonusokat kellett fogadni, máris csökkent és hanyatlásnak indult a latifundiumok termelése.

    Hozzászólás
  3. Máté
    júl 16 2012

    Ez érdekesnek indul, kérlek folytassuk a témát :)

    Mezőgazdaság:
    Miki és Pemp véleményetek abban közös, hogy a mezőgazdaság növekedésének köszönhetően vagyunk 7 milliárdan. De Pemp ellentmondasz magadnak, hogy a sok kaja miatt vagyunk sokan, miközben 1 milliárdan éheznek és a népességnövekedés nem az (ételben) gazdag országokban, hanem a szegényekben megy végbe. Történelmileg is azért vállaltak egyre több gyereket (itthon és Kínában is), hogy eltartsák a fiatalok az időseket.

    Ipar:
    Azt mondjátok, hogy egyik sem jobb a másiktól ceteris paribus kijelenthetően, csak részleteiben. Tudunk kreálni a kettőből egy jobb modelt? Lehet egyáltalán?
    Pemp írod, hogy a rabszolgatartó társadalmak növekedtek. Lehet modern kori rabszolgaságnak nevezni a kínai Foxconn gyárait is, de a debreceni FAG gyárat is, mert gondolom mindig van egy magasabb szintű társadalom, ahol jobban a körülmények. Viszont az emberek szeretnek (!) ezekben dolgozni, mert ebből van pénzük, ebből tudnak megélni, más lehetőségük nincs. Nem lehet a világon 7 milliárd szellemi munkahely, mert akkor nem lennének ruháink vagy autóink. De ha ellene vagyunk a “modern kori rabszolgaságnak” (nem értek egyet a definícióval), akkor ne vegyünk Made in China cipőt, ruhát, és ne panaszkodjunk a drága kenyér és benzin miatt.

    Társadalom:
    Pemp ez a felvetésed szuper és tényleg külön posztot érdemel. Szerintem itt ne is menjünk bele, hogy mik a következmények, bár a kérdéskör összetettsége miatt sosem lehet kihagyni (lásd ipar és rabszolgaság). Mondjuk kicsit megmutatja, hogy vannak nehézségei a politikai életnek is, hisz ilyen komplex rendszerekben gondolkodni és dönteni komoly felelősség.

    Hozzászólás
  4. Ekym
    júl 16 2012

    Rabszolgaságról nem beszélhetünk, mert kapunk pénzt az elvégzett munkáért. Létbizonytalanságról beszélhetünk, a létminimumon élésről, és arról, hogy egyre többen kerülnek le oda. A rabszolgaság amúgy sem hatékony, nem motivál semmi (oké, van korbács is..de az csak egy pontig ösztönöz). USA Észak – Dél, ott is Észak nyert, nem a rabszolgatartó Dél. Az emberséget kell növelni a vállalatoknál. Pempi, az igazság az meg mindenkinek más, nem lehet igazságos döntést hozni ilyen szinten, de értem miről beszélsz.

    Hozzászólás
    • Máté
      júl 18 2012

      És vajon meddig növelhető az emberségesség? Mert ha már túl laza, akkor az alkalmazottak nem motiváltak a melóra, hisz nincs aki számon kérje őket vagy mindig megértik az okokat, szóval abban lesznek motiváltak, hogy kerüljék a munkát ÉS jó hazugságokat találjanak ki. Tehát ki mondja meg, hogy hol a határ a “rabszolgamunka” és a szabad munkavégzés között?

      Hozzászólás
      • júl 18 2012

        Az emberségességet sem lehet mérni, ez a nagy baj vele. Ha a vállalat az általa és a dolgozók által is emberségesnek vélt politikával sikeresen veszi az akadályokat, addig nincs gond. Ha valaki kizsákmányolva érzi magát, annak is meg van az oka, ilyen komplexussal küzd Magyarország is (a többi újonnan csatlakozott tagállammal együtt) az EU-val szemben. A munkaügyi törvények mondathatják ki, hogy mi a határ. Gondoljunk csak a munkaügyi segélyek, egészségbiztosítás, szabadnapok kérdéskörére, ezek a fogalmak az ipari forradalom hajnalán még ismeretlenek voltak, hasonló emberségességet egy szinttel feljebb toló intézkedésekre volna szükség. VAGY változtassunk mi, menjünk ki az utcára, mondjuk el, nekünk mi kellene…ja, hogy nem is tudjuk.

        Hozzászólás

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 348 követőhöz

%d blogger ezt szereti: