Skip to content

2012-08-19

3

Játssz tanulva, dolgozz játszva!

írta Laci
Gamification

Máté nemrég írt a Zynga vesszőfutásáról és a remélt nagy sikerek elmaradásáról. Én most nem ezzel szeretnék foglalkozni, de induljunk ki abból a megállapításból, amire a Zynga sikerével felhívta a figyelmet, hogy a dolgozó felnőttek is igénylik a komplexebb számítógépes játékokat. Egyáltalán a játékokat, a célokat, versenyeket, megmérettetéseket, izgalmat, nyereményeket, mindent, ami a játékkal jár. És bizony erre, úgy tűnik, hogy egyes vállalatok, egyes vezetők is rájöttek, és elterjedőben van a “gamification“, egy új vezetésforma.

50 évvel ezelőtt egy vállalat vezetése nem sokban különbözött egy hadsereg irányításától. A vállalatok vezetői olyanok voltak, mint a hadvezérek, akik harcba küldték a katonáikat: „Ne kérdezd miért, csak tedd, amit mondtam, vagy ha nem tetszik, akkor el lehet menni, találunk mást a helyedre”. Hát, azért ha körülnézünk ma is sok ilyet lehet hallani egy-egy vállalat vezetőjétől. A multik és a vállalkozások egy része azonban már kissé másként dolgozik, a vezetőik másként állnak a tehetségesebb alkalmazottakhoz. Ez abból is adódik, hogy a tehetségeket egyre könnyebb megtalálni, például a HR-esek által gyakran alkalmazott Birkman teszttel, StrengthsFinder-rel, vagy a korábban már nálunk is bemutatott Myers-Briggs típuselmélettel.

Ha megvannak a tehetségek, akkor egyénekként kezelik őket, felelőssé teszik őket valamiért, hogy kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Ez pedig elvileg a termelékenység növekedését, az alkalmazottak vállalat iránti elköteleződését, és jobb eredményeket idéz elő. De hát a való életben ez gyakran nem így van. A multik, és az olyan vállalatok, akik így dolgoznak, ugyanolyan nehezen, ha nem nehezebben tudják megtartani az alkalmazottaikat, mint más vállalatok. Folyton terveket és célszámokat gyártanak, amiket gyakran nehezen tudnak teljesíteni, és a termelékenységük sincs gyakran épp a toppon. A tehetségekben persze, megvan a potenciál, de ezek kiaknázásához, és ezáltal a vállalatok működésének tökéletesítéséhez is, foglalkozni kell velük, erősíteni kell bennük ezeket a rejtett képességeket. Ezt pedig hogyan csináljuk? Megmondjuk mit tegyenek, vagy épp ne tegyenek. És máris megvan a 22-es csapdája! Ugyanott vagyunk, ahol 50 éve!

Azonban az utóbbi időben többen is rájöttek arra, hogy ennek a változtatásnak van egy másik módja is, a játék! Ezzel kapcsolatban több érdekes cikket is olvastam a Forbes honlapján, a kedvenc blogomon, a michaelhyatt.com-on, és még egyéb helyeken is. Ezeket a cikkeket alapul véve írok a Gamification módszerről.

Gondoljunk csak bele, és idézzük fel a gyerekkori emlékeinket! A játék szórakoztató! A játékkal el tudjuk érni például azt, hogy valaki fontosnak érezze magát egy csapatban, vagy hogy tökéletesítse egy képességét az ismétlésekkel. A játék lehetővé teszi azt, amit sokszor más nem: a játékosok segítik egymást, és arra is vigyáznak, hogy mindenki betartsa a szabályokat, ezzel megkönnyítve a vezető dolgát. Amit igazából mondani akarok: a játék kiválóan alkalmas arra, hogy észrevétlenül és egyszerűen, mondhatni szórakozva megváltoztassa valakinek a viselkedését! (És meg kell jegyezni, hogy leggyakrabban negatív irányban, ha a játékfüggőségekre gondolunk.)

A gamification nem új- keletű dolog, hisz legelőször a vásárlói szokások megváltoztatására használták. Emlékszünk még például a Coca-Cola pontgyűjtő játékaira, vagy bármi más pontgyűjtésre, vásárlásösztönzőre, ami nyereménnyel kecsegtetett? Vagy egyszerűen csak a szelektív hulladékgyűjtésre, ami szerintem az egyik legelterjedtebb „játék”. Mindenki tudja a szabályokat, feladatokat, és a „nyeremény” az egészségesebb környezet. Én személy szerint mindig vidáman viszem le az összegyűlt műanyag flakonokat, papírt, üveget, szétválogatom, dobálom, tök jó móka, élvezem, és lassan a szemetelési szokásaim is megváltoztak.

Látták a vállalatvezetők és stratégák, hogy a vásárlásösztönző játékokkal a marketingeredmények nagymértékben megugrottak, felpörögtek az eladások, elérték a céljukat. Az emberek örömmel tették azt, ami a „feladatuk”: vásároltak. És akkor elgondolkodtak. „Ha a vásárlóknál működik ez a dolog, miért ne működne a irodában?” Mit lehet tenni például, ha a cég missziójával, víziójával vagy értékeivel kapcsolatos viselkedési formákat szeretnék megerősíteni? Létre kell hozni egy játékot! Mit lehet tenni, ha fel akarják pörgetni a sales csapat telefonos marketingkampányát? Alkotni kell egy játékot! Mit lehet tenni azért, hogy egészségesebbé tegyük az embereket? Igen, alkossunk egy játékot!

A játék mechanizmusa lehetővé teszi a haladás valós idejű követését, a jutalmak, nyeremények és küldetések kiosztását egyén és csapat szinten is. De ami a vállalkozások számára még fontosabb, hogy olyan, számukra égető kérdésekre találhatják meg a választ, ami eddig nehézkes volt, mint például, hogy

  • Kik teljesítenek a legjobban?
  • Milyen tevékenységeket vezetnek az eladások növeléséhez?
  • Mi az a „különös módszer”, amivel a legjobbak jobbak lettek a többieknél?
  • Hogyan lehet széles körben elterjeszteni a magasabb teljesítmény eléréséhez szükséges technikákat?

A gamification a vállalkozások számára egy tökéletes és rugalmas eszköz az üzleti folyamatok menedzselésére, az alkalmazottak számára pedig az üzleti folyamatok megértéséhez és optimalizálásához. Ez az eszköz szerves részévé válhat az üzleti folyamatok tervezésének és ellenőrzésének. Ezzel a legjobb teljesítményre lehet ösztönözni az alkalmazottakat, akik szívesen vesznek részt egy versenyben például egy új számítógép vagy egy havi bónusz fizetés reményében.

Bár szerintem nincs új a nap alatt. Emlékszünk még a sztahanovista mozgalomra, és a sztahanovistákra? A termelő egységek, TSZ-ek, vagy épp ezek alkalmazottai versengtek egymással, és aki nyert, az valamilyen díjat kapott. Az egész rendszer célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre ösztönzése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmény fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt. És amint megvolt a legjobb munkamódszer, a legjobb teljesítmény, lassan az vált általánossá. Olyan ez, mint a sportban a világrekord. Folyamatosan döntögetik a sportolók is. Mindig azt hisszük, hogy ennél jobb nem lehet, de lesz. És a gamification célja is ez, csak épp a gazdaságban: a termelés és a profit maximalizálása.

Bevallom, személyesen még nem találkoztam ezzel a módszerrel, de érdeklődve várnám azok véleményét a módszerről, akik már dolgoztak így. És persze mások hozzászólását is, hisz a párbeszéd a tanulás és a véleménycsere legjobb alapja. Szóval csak bátran, kommenteljetek!

About these ads
3 hozzászólás Post a comment
  1. aug 19 2012

    Nagyon jó cikk lett! Szerintem a sztahanovista mozgalom néha furcsa dolgokat is szült, az elképzelés lehet jó, de a megvalósításban akadtak gondok. A munkaverseny és a normakényszer egyes esetekben pont fennakadásokat okozhat a termelésben, mivel ha valaki nem a tervnek megfelelően végzi a munkáját, akkor felesleges készleteket halmozhat fel. Az ösztönzés egyik jó módszere a játék, a motivációt az egyetemet végzettek tekintetében pedig nem is a pénz, hanem egyre inkább az önmegvalósítás jelenti majd. Pl.: Googlenél 20%-át a munkaidőnek azzal töltöd amivel akarod, tehát megvalósítod a terveidet.

    Hozzászólás
    • Laci
      aug 19 2012

      A sztahanovista példával inkább azt szerettem volna szemléletesen bemutatni, hogy régebben is voltak törekvések a termelés racionalizálására, például versenyekkel. Az más kérdés, hogy ezekben a rendszerekben az abszolút kontroll megölte a kreativitást, és gyakran csak papíron léteztek az eredmények.
      A Google-os példa azonban kicsit sántít, mert ott az egyén “önmegvalósítását” engedik, ami inkább a ma is elterjedt és bevett módszerek egyike.

      Hozzászólás
  2. Máté
    aug 20 2012

    érdekes cikk, bár egyetértek, hogy annyira nem nagy újdonság :)

    Viszont szerintem van egy hatalmas tévedés a cikkedben: “…a játék kiválóan alkalmas arra, hogy észrevétlenül és egyszerűen, mondhatni szórakozva megváltoztassa valakinek a viselkedését! (És meg kell jegyezni, hogy leggyakrabban negatív irányban, ha a játékfüggőségekre gondolunk.)”
    Ezt nem tudom honnan vetted, de szerintem a játék általánosítva inkább pozitívan befolyásolja az életünket, mint “leggyakrabban negatív irányba”. Játszva tanultál meg írni és olvasni, valamint bármilyen társasjáték során játszva szeded fel a társas készségeidet. A mai napig vannak olyan barátaim, akikkel képes vagyok több napon (!) keresztül társasjátékozni mindenfélét (világhódítóstól kezdve értelmetlen babgyűjtésen keresztül közös építős társasig bármit!). Ebből következik, hogy mi játékfüggők vagyunk, de ebből nem következik, hogy ez negatív lenne, hisz mind kipihenten, feltöltődve térünk haza, még jobban megismerve a másikat és magunkat. Szerintem a (társas)játékot inkább kötelezővé kéne tenni mindenkinek.

    De érdekes ez a két kiragadott, teljesen ellentétes vélemény, amely mindkettő a Gamification 2011-es konferenciáján hangzott el:
    (1) Gamification is the concept of applying game-design thinking to non-game applications to make them more fun and engaging.

    (2) Gamification is bullshit. More specifically, gamification is marketing bullshit, invented by consultants as a means to capture the wild, coveted beast that is videogames and to domesticate it for use in the grey, hopeless wasteland of big business, where bullshit already reigns anyway.

    Hozzászólás

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 362 követőhöz

%d blogger ezt szereti: