Skip to content

2012-04-16

8

Eredeti és a másolat

Készítő: Norrka

Rengetegszer hallhatunk slágereket új, feltörekvő előadók által újragondolva. Általánosan elterjedt nézet, hogy az eredeti mindig jobb, és többnyire én is ezt az elvet vallom. Legtöbb esetben csak biztosra akarnak menni, ami egyszer bejött, azzal másodjára sem lehet nagyot bukni; néha viszont csak arról van szó, hogy egy hirtelen jött ötlet alapján újraértelmeznek, máshogy adnak elő valamit, és ennek köszönhetően valami új születik. Ez az eset a ritkább, de van rá precedens. A következőkben néhány érdekes, zeneileg is izgalmas esetet mutatok be: Gotye, a Muse, és Adele dalának feldolgozásait.

Ritkán találkozok olyan dallal, amit nagyon sokan szeretnek, de mégsem tudom megmagyarázni, hogy miért. Ilyen Gotye slágere is.
Ennek a dalnak nincs semmitmondó, könnyen érthető, és egy hallgatás után megjegyezhető szövege, és hátsót rázó hölgyek sincsenek a klipjében. Még a hangzása is inkább a 80-as éveket idézi, mégis valahogy megragad az emberben. Nem lehet kikerülni, ugyanúgy megtalálható a kereskedelmi, és az alternatív rádiók top játszási listáján is.
De nem az eredetire szeretném a hangsúlyt helyezni, hanem a feldolgozásra. Gyakorlatilag ugyan az a kettő, a különbség csak a hangszerek és az előadók számában van. Öten adják elő, mindössze egyetlen egy gitárral, és ráadásul mind az öten azon az egy gitáron játszanak, méghozzá egyszerre. Nagyon jó példája ez annak a ritka esetnek, hogy egy feldolgozás jobb, mint az eredeti. Így kell valami jóból még jobbat alkotni.

/A banda egyébként azzal vált híressé, hogy alacsony költségvetésű videókat gyártanak, melyeken feldolgozásokat adnak elő, egy kis humort is belekeverve. Meghallgathatjuk többek között a Beatles – Yesterday c. számát „hawaii” stílusban, vagy például a Party Rock Anthem picit rockosabb verzióját./

A következő feldolgozó az ázsiai származású, Amerikában nevelkedett és tanult fiatal srác, Jason Yang. Képzett hegedűművész, zongorista, és egyben nagy innovátor. Mai slágereket ír át elektromos hegedűre és zongorára. Videóin általában úgy adja elő a dalokat, hogy feljátssza a különböző szólamokat egyesével, amiket rögzít, majd rögtön visszajátszik. Így lassan egymásra építi a dallamokat, és a videó végére megszületik a teljes dal. Amit többtagú banda ad elő, azt ő 10 perc alatt feljátssza teljes egészében, teljesen egyedül! A következő videón egy Muse feldolgozást hallhattok. Itt már rögtön a teljes verzió van összevágva. Teljesen más, mint az eredeti Muse szerzemény, de hasonlóan zseniális.

Az utolsó feldolgozott előadó Adele, akiről nem kívánok szót ejteni. Aki nem ismeri, az valószínűleg egy zárt szobában élt az elmúlt években, mindenféle média nélkül. Ez a dal eléggé izzadságszagú, annyian és annyi helyen elénekelték már. Az így kapott remekművek hallgatása után mindig azt a következtetést vontam le, hogy nem szabad engedni, hogy Adele-en kívül ezt bárki is elénekelje. Ennél az egy feldolgozásnál változtattam meg véleményemet, és engedtem el magam: csak élveztem a nagyszerű (és sajnos agyonjátszott) dalt egy férfihanggal előadva. A Linkin Park énekese, Chester Bennington többször is bizonyította, hogy az üvöltésen kívül énekelni is tud, méghozzá hihetetlen hangon.

Példáim alapján és véleményem szerint az effajta feldolgozásoknak van létjogosultságuk azokkal az előadókkal szemben, akik csak egy divatos tüc-tüc alapra helyezik rá az újjáélesztett slágert. Sajnos oldalakon keresztül lehetne erre példákat sorolni. De szerencsénkre van olyan eset is, amikor a feldolgozott szerzemények tudnak újat nyújtani, és nem keltik azt a érzést, hogy csak egy másolatot hallunk.

Reklámok
8 hozzászólás Post a comment
  1. hamburg
    ápr 17 2012

    Norkka, jól illene ebbe a felsorolásba a Jamie Cullum-féle Don’t Stop The Music, ami szerintem nagyságrendekkel jobb, mint az eredeti (persze ez is ízlés kérdése)

    Válasz
    • Norrka
      ápr 20 2012

      Bevallom, a Jamie Cullum féle Don’t Stop the Music feldolgozást még nem ismertem, de kizártam a lehetőséget, hogy Rihanna daláról lenne szó 🙂 Tévedtem, és ráadásul pozitívan csalódtam! Nagyon jó ki szám lett így belőle!

      Válasz
  2. Zsu
    ápr 17 2012

    Csak az utolsót ismertem eddig. Az én két kedvenc feldolgozásom:
    Johnny Cash – Hurt (eredeti Nine Inch Nails) http://www.youtube.com/watch?v=SmVAWKfJ4Go
    Nirvana – Lake of fire (eredeti Meat Puppets) http://www.youtube.com/watch?v=uT1BuLYt2RU

    Válasz
    • Norrka
      ápr 20 2012

      Jól értelmeztem, hogy a Johnny Cash féle verzió a feldolgozás és a NIN az eredeti?? Azt hittem, ez Johnny Cash száma! 🙂 Köszi az infót! Meghallgattam, és az eredeti sem rossz!
      A Nirvana szám meg sajnos kimaradt az életemből, pedig régen szerettem őket 😦

      Válasz
  3. ápr 20 2012

    Norrka, újabb rajongód van!:)

    Válasz
    • Norrka
      ápr 22 2012

      Köszi szépen Lau!! 😀

      Válasz
  4. Bence
    máj 1 2012

    hát Norrka nagyon király lett ez a cikk. Tegnap óta nem tudok tőle szabadulni. most töltöm le az első klipet annyira megtetszett az egész úgy ahogy van 😀 még egyszer köszi 🙂 🙂

    Válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. Zenei plagizálás (1. rész) | debrecenbár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: