Skip to content

2012-05-15

4

Erasmus – Frankofón élménybeszámoló

Készítő: KacsaCsapitány

A korábbi Erasmus beszámolótól eltérően én a nyugati irányt céloztam meg az ösztöndíj segítségével. Még 2009 őszén a DE-KTK francia partnerintézményében, a Groupe ESC Troyes–ban volt szerencsém hallgatni egy félévet. A felvett tantárgyak oktatási nyelve angol volt, így az egyetemen nem jelentett problémát, hogy nulla francia nyelvtudással hagytam el Debrecent…

Troyes, Franciaország

Maga a város a Párizstól 100 km-re húzódó Champagne tartomány egyik fő állomása, így fő élvezeti cikke máris kitalálható. Az óvárost körbefutó főút alakjánál is visszaköszön a térség jellemző itala, hiszen ha felülről tekintünk a városra, egy pezsgősdugó sziluettje látható.

Mint már említettem, francia nyelvtudásom Nicolas Sarkozy magyar nyelv ismeretével vetekedett, így ha az egyetemen nem is, de a városba való eljutásnál azért akadtak megmosolyogtató momentumok. A város nevét megegyezően kell kiejteni a francia hármas (trois) számmal, így a párizsi vasútállomáson az amúgy se olcsó vonatjegyek kikérésénél adódtak multikulturális problémák. Aki már járt Franciaországban, tapasztalhatta, hogy a zsúfoltabb közterületeken gépfegyveres katonák cirkálnak fel-alá, így már bele is törődtem, hogy az angolul nem beszélő pénztárostól megveszem a három menetjegyet.

Végül egy laza zötykölődésmentes út után magunkba szívhattuk a troyes-i levegőt, és fogadóbizottságunknak hála máris angol mondatokhoz volt szerencsénk. A vasútállomáson már vártak minket az ottani önkéntes egyetemi hallgatók, akik kocsival elvittek minket a suli központi épületébe. A Groupe ESC Troyes külföldi diákjaival foglalkozó osztály hihetetlenül segítőkész, amit már az előzetes virtuális kapcsolatfelvételnél is tapasztalhattunk (pl.: Learning Agreement). Az irodában 6-7 különböző kirendelt segítő dolgozik, akiket régió szerint rendeltek az egyes nemzetek külföldi diákjaihoz. A későbbiekben például ők segítettek a kinti bankszámla nyitásában is, amire azért volt szükség, hogy a lakhatási támogatásokat Franciaország tudja hova folyósítani. Igen, az Erasmus ösztöndíjon túl szerencsére havi szinten egy 50-200 euróig terjedő összegből is gazdálkodhattunk. Sajnos még így is jóformán semmink se maradt ezekből az adományokból, mivel a városban kollégiumi ellátások nem vehetők igénybe, így mindenki albérletbe kerül elhelyezésre. Ennek díja fejenként 300-400 euró körül volt, és így már érthető, hogy már csak egy petit noir-ra és egy vajas croissant-ra futotta a dohányból…

DE visszakanyarodva a piszkos anyagiak témájáról, folytatnám első napunk eseményeit. Miután becsekkoltunk a suliban, segítőink kocsival eljuttattak sorstársammal szállásunkra, és a hosszú út után végre vízszintesbe tudtunk helyezkedni.

Nem lenne korrekt, ha konkrétan csak az én szálláshelyemről beszélnék (ami szuper volt), így inkább az általános kondíciókat jellemezném. Tapasztalatom szerint az albérletekben 2-4 ember lakott, nagyon jó körülmények között (egy kivétel azért lesz, de erről később… 🙂 ). Többnyire már kész internet kapcsolattal is rendelkeztek a szállások. Az esetek 90%-ban a suli közvetítette a szállásokat, egyedül a törökök kezdtek magánakcióba. Igaz, találtak is olcsóbb szállást, de az már a város ipari negyedében, 8 kilométerre a városközponttól helyezkedett el. A suliban történt bejelentkezésünknél kapott szeretet-csomag tartalmazott a városról egy olyan térképet, amin piros pontokkal jelölve volt az összes albérlet, így a többieket könnyedén találhattuk meg a jövőben.

Ne felejtsük el a tanulást! Az óráim a nyelvkurzusoktól eltekintve mind angolul zajlottak, és körülbelül 50%-ban nem francia anyanyelvű vendégoktatók tartották kurzusainkat. Mivel a program része az is volt, hogy egy maréknyi francia tudást is felkaroljunk, így az első két hetünk arról szólt, hogy minden nap reggel 8tól este 6ig csak franciául tudó nyelvtanárral „tanulgattunk”. Ha valaki odafigyelt, akár már egy középfokú francia mókus-nyelvvizsgának is nekiugorhatott volna a kurzus végén…

A továbbiakban már csak heti egy nyelvi órára szűkült le francia oktatásunk, és tudásszomjunkat immáron a szakmai tárgyak oltották.A külföldi hallgatók összetételét tekintve döntő többségben spanyolok és németek voltak, kisebb számban pedig szinte minden nemzet gyermeke jelen volt. A suli szervezésében rengeteg helyre eljutottunk diákbarát árakon. Így volt alkalmunk a Strasbourgi karácsonyi vásárt, a francia fővárost, Párizst, illetve a pezsgőkészítés központját, Reims-et is meglátogatni.

Kötelességemnek érzem a kikapcsolódási lehetőségeket is felsorolni. A troyes-i óvárosban megtalálható megannyi pub és szórakozóhely mellett a legfontosabb bulihelyet egy albérlet jelentette. A „Bunker”-nek elkeresztelt különálló házban körülbelül 10-12-en lakhattak, és a kétszintes ház jelentette a warm-up eventeket. Szórakozóhelyként tökéletesen funkcionált, de akinek akkora szerencséje volt, hogy itt is lakott, annak feltehetőleg az Accomodation Agreement-je az alábbi sorral kezdődhetett: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel…”

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: