Skip to content

2012-05-19

Nyelvrokonság és hunhagyomány – Rénszarvas vagy csodaszarvas?

Készítő: Tedó

Sándor Klára: „Az elkötelezettség egyre inkább háttérbe szorul a felszínességgel, a tehetség az üresfejűséggel, a tudomány az ezotériával szemben. Ránk fér, hogy minél többet olvassunk valódi értékekről.”

Manapság mindenki tudni véli, hogy a magyarság milyen dicső elődöktől származik. Megérzésekre alapuló „bizonyítékok” egész sorával támasztják alá igazukat, s már-már olyan színes a kép, hogy még a szakavatott nyelvészeket is próbára teszi a szálak kibogozása. Könyvajánlónkban Sándor Klára Nyelvrokonság és hunhagyomány c. művét kínáljuk az igényes olvasóknak!

Időnként újra és újra előtérbe kerül, hogy nemzeti büszkeségünket valamely nagy ősünkre kellene alapoznunk. A magyar történelem bizony ad okot bőségesen arra, hogy magyar öntudatunk jóérzéssel töltsön el, de a szélsőségektől érdemes tartózkodni, ha bizonyítékok után kutatunk nyelvünk vagy népünk rokonsága kapcsán.

Sándor Klára könyve tavaly év végén jelent meg a Typotex Kiadó gondozásában. Hihetetlen izgalmas és könnyed stílusban megírt nyelv- és művelődéstörténeti áttekintést ad olvasója kezébe. Kerüli a tudományos próza nehézkes megfogalmazását. Olyan kétségbevonhatatlan nyelvtörténeti tényeket sorakoztat fel, melyek összhangban vannak a nemzeti kultúrával. A nyelvészet és művelődéstörténet tényei kiegészítik és nem kizárják egymást. A szerző egyedülálló érzékenységgel közelíti meg a kényes kérdéseket.

Sándor Klára a Szegedi Egyetem docense, 2010 nyarán egy internetes portál  számára kezdte el írni sorozatát, melyekből némi kiegészítéssel a könyv született. A témában már korábban is elmélyült, sokoldalú olvasottságot szerzett. „Magyar, turkológia és magyar nyelvtörténet szakot végeztem, az akkor tanultakat nyilván szintén fölhasználtam. A célom pedig az volt, hogy kezdjük el végre megszüntetni, hogy a közös kulturális örökség egy-egy darabja a politikai polarizáció prédájává válik. A könyv fő motívuma a csodaszarvas mondája – úgy tűnik, ez volt a honfoglaló magyarok eredetmondája -, ez vezet minket végig a honfoglalás előtti idők magyar történelmén, s aztán a hunhagyomány kialakulásán és átalakulásain. Szeretném, ha a csodaszarvas, amely különféle művészeti alkotások főmotívuma, nem válna politikai jelvénnyé, hanem továbbra is közös örökségünknek tartaná mindenki. Nemcsak azért, mert valószínűleg legrégebbi irodalmi motívumunk, hanem azért is, mert mélyen beépült a nyugati, már európai magyar kultúrába is, irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások tömegének a témája.”

A hun-magyar rokonsági kérdésekre kitérve a könyv világos képet fest arról, hogy sem etnikai, sem politikai, sem kulturális folytonosság nem volt a hunok és a magyarok között – hasonlóság azonban jócskán. Sándor Klára a Könyvhét Folyóiratnak nyilatkozva elmondja, hogy természetes az, hogy a kultúra elemei, motívumai folytonosan újraértelmeződnek, ma is, régebben is. „Éppen azt szeretném megmutatni a könyvben, hogy a nyelv legkorábbi kapcsolatai más nyelvekkel, azaz a nyelvtörténet csak az egyik szála történelmünknek. Ott van mellette a kultúra története, ez egy nép önazonossága szempontjából fontosabb, mint a nyelv története. Ettől még persze a nyelvtudomány jól ismert érvei érvényesek, a tények tények maradnak, de nem kell kidobnunk a hunhagyományt sem, hiszen a magyar irodalom, képzőművészet nagyon fontos motívumai származnak belőle. Csak a helyén kell kezelni mindkettőt, és akkor nem kizárják, hanem kiegészítik egymást – és ne felejtsük: egyiknek sincs köze a genetikához. Egy népet nem a biológia tesz néppé, hanem a közös kultúra, amely viszont igen sokszínű, és sok minden megfér benne egymás mellett.” (Forrás)

Végül a szerző szavai a könyv céljáról, motivációjáról: „Ezt a könyvet azért írtam, hogy megmutassam: a nyelvtörténet valósága és a mondák igazsága megfér egymás mellett. Összhangba hozható, hogy a magyar nyelv az urálinak (ezen belül finnugornak) nevezett nyelvekkel mutatja a legtöbb közös vonást, hogy a magyarok »török népként« érkeztek a Kárpát-medencébe, s hogy évszázadok óta hun eredetűnek tartják magukat. Azért is írtam ezt a könyvet, mert érdekes megfigyelni, milyen forrásból származik egy-egy motívum, gondolat, hogyan alakult át, esett részekre, alakult újra, de már más hangsúlyokkal egésszé, hogyan szőtték bele a darabkákat más történetekbe. Úgy tűnik, a magyar csodaszarvasmondák több mitológiai réteget, több nép meséit ötvözték magyarrá — ahogyan sok nép keveredése hozta létre azt a népességet és azt a kultúrát is, amit magyarnak nevezünk. E történeti rétegződésnek szintén megtaláljuk a nyomát a csodaszarvas mondájában. Egész történelmünk erről szólt: népek, kultúrák sokszínű egységbe olvasztásáról. És azért is írtam ezt a könyvet, mert nem szeretem, hogy sínbe került a mi szarvasunk: az ország egyik fele áhítattal kitömött bálvánnyá merevíti, a másik meg nevet rajta — mindkét viselkedés képes halálos sebet ejteni a halhatatlannak hitt agancsoson. És túlságosan szeretem én ezt a szarvast ahhoz, hogy csöndben figyeljem, miként válik a megosztottság prédájává.” (Sándor Klára)

Kapcsolódó olvasmányok:

Rénszarvas vagy csodaszarvas? Új Könyvpiac, 2012. március (18–19. oldal)

Hunok legyünk vagy magyarok? Népszabadság, 2012. március 17.

Egy rendkívül igényes szerző nagyszerű könyve tehát az eheti kínálat. Remélem, kedvet kaptatok hozzá!

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: