Skip to content

2012-06-05

7

Brit sokszínűség – Erasmus az Egyesült Királyságban

Készítő: Norrka

Következő élménybeszámolónkban egy olyan országról olvashattok, amely általában népszerű úti célnak számít a magyarok körében. Francia, román, debreceni és litván élmények után az Egyesült Királyság kerül a boncasztalra, persze szigorúan Erasmusos szemmel.

Igaz, elég régen történt meg velem az Erasmus, mint élmény (2008-2009), mégis olyan frissnek tűnnek az emlékek, mintha csak a napokban jöttem volna haza. Nem a fővárosba utaztam ki, hanem Közép-Anglia régióba, a Birmingham melletti Wolverhampton nevű kisvárosba, két csoporttársammal. Viszont az előttem beszámolóktól ellentétben nekem nem a Debreceni Egyetemről, hanem még korábbi tanulmányaim színhelyéről, a Nyíregyházi Főiskoláról sikerült kiutaznom, ahol nagyon népszerű az Erasmus megpályázása. Kiutazásom idején is nagyon sokan voltunk egyszerre külföldön a csoportunkból, így lehetőségünk volt kivesézni az ösztöndíjak mértéke, és azok felhasználási lehetőségei közötti különbségeket. Míg az Ausztriába, Lengyelországba kiutazók elég jól éltek, a Németországba és Franciaországba utazók szerényebben, addig a Finnországba és az Egyesült Királyságba utazók mondhatni, nem haltak éhen.

Utazás

Mivel akkor még nem indult Ferihegyről közvetlen járat Birminghambe, és nem akartunk Ferihegyről Londonba repülni, majd onnan vonattal tovább, ezért aztán kocsival kiutaztunk Pozsonyba, és onnan repültünk Birminghambe, majd vonattal tovább. Lehet hogy hihetetlen, de sokkal kifizetődőbb volt ez a verzió, mivel a vasúti közlekedés az Egyesült Királyságban nagyon drága.

Megélhetés

Az ösztöndíjunk kétharmada a négy havi kolit tette volna ki, így inkább a suli által regisztrált és ellenőrzött, megbízható albérletek között keresgéltünk. Találtunk is egy lakást egy sorházban, több szobával, mint ahányan voltunk magyarok, és sokkal kevesebbe került, mint a biztonságos koli. Azért mondom ezt, mert nem a legjobb környéken volt, egyedül nem volt tanácsos esténként az utcákon kóborolni. De női mivoltunkból kifolyólag többnyire akadt egy kedves csoporttárs, aki hazakísért minket :). Az étkezés elég drága az Egyesült Királyságban, így étterembe ritkán jártunk, a bevásárlást pedig Tesco jellegű áruházban végeztük. A ruházat viszont nagyon olcsó, hazautazáskor ügyeskedni kellett, hogy minden beleférjen a bőröndbe.
Az ösztöndíj mértékéről még annyit, hogy sajnos ki kellett egészíteni, de nem nyomorogtunk, mert megoldottuk okosba: már a kiutazás előtti nyáron diákmunkát vállaltunk, majd kint pincérkedtünk, kisegítést vállaltunk egy autószalonban, és hasonlók. Jó Erasmusoshoz híven, mindezekben is a pozitívat láttam: eljutottam életemben először a londoni Wembley Stadionba, ingyen (sőt, gyakorlatilag ők fizettek érte) ahol ezt az amerikai foci meccset rendezték meg (tényleg nem rögbit!) és ahol a V.I.P szektor vendégeinek szolgáltunk fel ételt a játék előtt. Életem legfárasztóbb és legstresszesebb napja volt, mivel még az angol tudásom sem volt akkor a toppon, de mégis hihetetlen élmény volt. Lehetett volna a cikkem címe stílusosan: Szabolcs megyéből a Wembley Stadionba :). Azóta tudom, hogy az ilyen dolgok közel sem lehetetlenek!

A város

A városról el lehet mondani, hogy csakúgy, mint a szomszédos Birmingham, Wolverhampton is iparváros. Sokan viszont a focicsapatáról ismerik, a Wolverhampton Wanderes-ről, vagyis a Wolves-ról (Farkasok). Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen kulturális jelentősége van egy brit város csapatának, és a mérkőzéseknek: meccsnapokon gyakorlatilag kiürült a város, mindenki a stadion felé vette az irányt, az óvodás korútól a nyugdíjasig, nők és férfiak egyaránt.
A város nagyon színes, és ezen most a lakóit értem. Nagyon sok a betelepült: arab, indiai, pakisztáni, iráni, afrikai, lengyel, de magas a magyar bevándorlók aránya is. A helyiek viszont már mondhatni megszokták a sokszínűséget. Mondanom sem kell, hogy minket rendszeresen lengyeleknek néztek, de így legalább kaptunk kedvezményt a lengyel kisboltban :).

Látnivalók

A színházon, a mozin, és a rengeteg pub-on és szórakozóhelyen kívül nem sok más lehetőség van, de ez épp elég. Nagy előszeretettel jártunk a szomszédunkban lévő West Parkba, ahol annyi a mókus, mint nálunk a cserebogár áprilisban. Még etetni is lehet őket, annyira szelídek. Ezen kívül érdemes volt többször is meglátogatnunk a St. Peter’s templomot, és a szomszédos Birmingham városát is. Az egyetem többször is szervezett kirándulásokat a külföldi diákoknak, így jutottunk el Shakespeare szülővárosába, Stratford-Upon-Avon-be; megnézhettük York-ot, és a Beatles szülővárosát, Liverpoolt is. Persze London sem maradhatott ki a sorból, de oda saját magunk szerveztünk egy egynapos túrát.

Egyetemi élet

A város szempontjából a University of Wolverhampton nagyon meghatározó, körülbelül mint Debrecen esetében. Jól felszerelt, a tanárok szimpatikusak és segítőkészek voltak, mint ahogy az Erasmus koordinátorok is. Viszont nagy hiányosság volt, hogy az Erasmusosok számára nem biztosítottak tutort. Próbáltunk olyan tantárgyakat felvenni, amelyeket otthon el tudunk fogadtatni. A tantárgyfelvételnél derült ki, hogy általában az első félévek tárgyainál a követelmény az órai jelenlét, valamint néhány prezentáció, és egy beadandó dolgozat írása, más írásbeli/szóbeli vizsga nincs. Mondanom sem kell, csak ilyen tárgyakat vettünk fel, összesen négy darabot, hogy meglegyenek a minimális kreditek. Órákra bejártunk, a preziken és a beadandókon nagyon sokat dolgoztunk, így meglett minden tantárgy. Viszont nagyon sok szabadidőnk volt, amit persze bulizással töltöttünk.
Mi is többnyire a más országbeli társainkkal barátkoztunk: németekkel, osztrákokkal, indiaiakkal, malájokkal, lengyelekkel, spanyolokkal, olaszokkal. Az egyik kolis konyha volt a főhadiszállás, sokszor rendeztünk “kitchen party-t”, gyakran még témája is volt a bulinak: crossover party (amikor a lányok fiúknak, a fiúk lányoknak öltöznek), halloween party, cocktail party, pirate night (ahogy a képen látható), stb. Karácsonykor pedig egy igazi nemzetközi ünneplésben volt részünk. Nem unatkoztunk… :).

Mindent összevetve nem volt könnyű az a négy hónap, de hazautazásunk után hatalmas töltetet adott az, hogy minden problémát megoldottunk. Az Erasmus lényege a mobilitás. Fejlődött az alkalmazkodó-készségünk, szélesedett a látókörünk, felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagodtunk, és még sorolhatnám, miért érdemes mindenkinek élni a lehetőséggel, és megpályázni akár ilyen országokat is. Sokkal nagyobb az élmény eszmei értéke, mint az a plusz anyagi ráfordítás, amit megkívánt. Bátorítok mindenkit, ha tehetném, még egyszer megpályáznám!
Reklámok
7 hozzászólás Post a comment
  1. Dorina
    jún 6 2012

    Élmény volt olvasni a beszámolómat, mert én is ugyanakkor voltam Erasmusos diák Angliában, csak néhány mérfölddel arrébb Coventry-ben 🙂 Meglepően látom, hogy mennyire hasonló élményekkel tértél haza! Én is csak ajánlani tudom mindenkinek az Erasmus programot – életem legnagyobb élménye volt!

    Válasz
  2. Dorina
    jún 7 2012

    * beszámolódat! – bocsi

    Válasz
    • Norrka
      jún 7 2012

      Köszi szépen, örülök hogy tetszett 🙂 Meg hogy hasonló élményekkel gazdagodtunk 🙂 Tényleg ott van nem messze Coventry, az is biztos szép hely volt!

      Válasz
    • Norrka
      jún 7 2012

      Ja, és a legjobb dolgot elfelejtettem: most már lehet itthon is kapni Strongbow-t 😀

      Válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. Erasmus – a török élmény | Debrecen Bár
  2. Egy klón a sok közül – írói évértékelő | Debrecen Bár
  3. Erasmus – a török élmény 2. | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: