Skip to content

2012-06-13

Az USA-ig megtett út

Készítő: debrecenbar

Vendégírónk, Bandi, a mostani nyarat ismét az USA-ban tölti. Az eddig megtett útról egy izgalmas (szabad szellemű) beszámolót olvashattok.

Ez lesz sorozatban a harmadik nyár, amit a keleti parton fogok tolteni. A cím utal ra, hogy ez a post bemutatja, hogyan és miként kerültem én ide első körben. Először is mindig is nagy vágyam volt eljutni a filmek által már sokat látott helyekre. A helyzet adott volt menni szerettem volna de a megvalósításhoz szükséges tőke nem állt rendelkezesre. Egy nagyon jó baráttól 2009-ben hallottam elsőnek erről, hogy lehet nyári táborokban melózni 9 hét meló után meg lehet utazni. Jól hangzott de akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy “hülyegyerek te mért nem mész?!”. No de mikor szeptemberben hazajött és elmesélte a nyarat, akkor már biztos voltam benne hogy nincs mese, ilyen élmények nekem is kellenek.

1. lépés: Kell egy ügynökség amelyik kiközvetít. Nincs mese a táborok ügynökségeken keresztül választanak munkaerőt. Többféle van, én nyilván azt választottam amelyikkel az ismerősöm ment. Név szerint ez a Campleaders. Ahhoz, hogy regisztrálni tudj az ügynökséghez nappali hallgatói jogviszony szükséges, legalább nyár végéig. Csak ajánlani tudom őket, korrektek, segítőkészek és nagyon közvetlenek ami szerintem a legnagyobb előnyük. Hozzá kell tennem, másik ügynökségekről nincsenek tapasztalataim. De a CL-t bátran merem ajánlani bárkinek akinek hasonló tervei vannak mint nekem voltak.

2. lépés: Interview! Nem tudom pontosan, hogyan működik, hogy mindenkinek van, vagy van akit csak adatbázisból választanak ki. Nekem volt. Életem első angol interjúja ahol nem arról volt szó amit megtanultam, hanem arról hogy el kéne adni a tükörből visszanéző vigyorgó barmot. Mar az interjún is jól ereztem magam mert jófejek voltak és elröhögtük, mondtam egy-két poént az akkor még eléggé hiányos nyelvtudásommal. Rá egy hétre kiderült, hogy felvettek. Ez 2010 februárjában  volt. Állítólag extra szerencsésnek kellett volna magamat érezni mert korán elhelyeztek. De ezt máig nem érzem át, nekem pont elég volt, hogy tudom hova fogok menni. Szerintem az elkövetkezendő 1 hónapban ha a tábort nem néztem meg 40-szer a googlemapson akkor 1szer sem.

3. lépés: Vízuminterjú. Hát igen ezen áll vagy bukik az egész folyamat. Az ügynökség segít és felkészít rá. Túlzottan nem kell aggódni, kivéve ha rosszak a jegyeid. Én mint eminens diák akinek minden (sikeres) vizsga ünnep, nem is aggódtam addig a pontig amíg a nagykövetség előtt nem álltunk és jött egy srác kifele, hogy ő bizony nem kapott vízumot. Nem tudtam hogy ez is lehetséges, határozottan elkezdtem izgulni. Azután megtudtam, hogy hozzam képest tulajdonképpen éltanulónak számít… Na az alapból hipóreklám ábrázatomról lefagyott a vigyor és átváltott pantomim művészbe. Gyenge 2 óra várakozás után sorra kerültem, nagyjából 2 kérdés után már nyomták is a pecsétet, hogy APPROVED. Egy Himalájával könnyebben léptem ki a konzulátusról és azzal az érzéssel, hogy irány az USA!!!

4. lépés: Pakolás, indulás. 23kg a súlyhatár, na ezt aztán elég nehéz betartani elsőre, főleg hogy nagyjából mindent vinni akarsz, felejtsd el. Amire tényleg szükséged van az munkaruha ami elég 1 hétre, mosógép ott is van. Egyébként a többi teljesen opcionális de kint OLCSÓ a ruha szóval az első szabadnapod után lesz kb 3-4 új pólód 1-2rövidgatyád meg farmered. Ez pont elég utána bármilyen megmozdulásra. Ha szerencséd van abba a táborba többen mentek ahová felvettek. A reptéren találkoztok, vártok beszélgettek, telik az idő. Utána felszálltok, többnyire 1 átszállással. Leszögezném, hogy jó ötletnek tűnik szívatni azokat akik még nem ültek repülőn, ilyen felkiáltásokkal a gép első kanyarodásakor, hogy “mind itt fogunk megdögleni” meg hasonlók. Van aki veszi a poént, van aki nem (stewardessek).

5. lépés: Leszállsz NEW YORK-ban. Az érzés leírhatatlan, a látvány is ha a reptéri transzfert választod a JFK-ról ami a Time Square-től rak le 1 utcára. Életedben elsőnek jársz NY-ban kb 10ed magaddal elsőnek meg kell találni a szállást amit foglaltak, amikor köpni nyelni nem tudsz attól hogy ejha itt állok NY-ban és fogalmam sincs hol az x-ik utca ahol szállásom van. De megoldod, lepakolsz, ekkor mar kb 24 órája nem aludtál és nem érdekel mert a nyakadba kapod a várost és megnézed amire van időd. FELEJTHETETLEN. De tavaly meg idén az újakat és most engem is a Newark reptérről (New Jersey) vesz fel a tábori busz egyből a leszállás után.

6. lépé: Megérkezel a táborba…. és elkezdődik az igazi story! :) Amit egy másik bejegyzésben fogok folytatni, nem biztos hogy a következőben.

Bandi kalandjait blogján követhetitek nyomon.

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: