Skip to content

2012-12-04

7

Kíváncsi vagy milyen lesz a jövő oktatása?

Készítő: Kovács Miklós

Gondolatébresztés következik. A jövőben minden egyes oktatási intézménynek úgy kell látnia a tanulókkal való viszonyát, mint egy életre szóló köteléket. Az emberek korával többé nem kell foglalkozniuk, sőt, elő kell segíteniük azt, hogy minden lehetséges igényt ki tudjanak elégíteni (nappal a fiatalok, este az idősek, és online felület minden napszakban). Ehhez nem csak a fizikai létesítmények felállítása és átalakítása szükséges, hanem a virtuális felület kiépítése és korszerű üzemeltetése is. A felsőoktatásnak ki kell lépnie abból a körből, hogy kutatókat képez, le kell szállnia arra a szintre, ami ezt a folyamatosan tanulni vágyó társadalmat képes érdekesen és hasznosan megcélozni.Ehhez szüksége van a modern technikával való folyamatos lépéstartásra, és a fogyasztói igények változásának követésére. Nehéz feladat egy bürokratikus intézményből átvedleni egy rugalmasan reagáló szerepet betöltő piaci szereplővé, azonban az a renegát intézmény, amely ezt először meglépi az nyerni fog a versenyben.

Ez még a múlt és a jelen: Oktatás 1.0, Oktatás 2.0

Oktatás 1.0-án a hagyományos oktatási módszereket, intézményeket értjük. Ebben tanultak a nagyszüleink, szüleink, és még a mi korosztályunk egy része is általános iskolában. A tanár leadta az anyagot, neked az volt a dolgod, hogy megtanuld és szóról szóra visszamond, a gondolkodásnak és az egyéni szemléletnek nem tulajdonítottak sok szerepet. Legtöbben a modern technikával (írógép, számológép, számítógép, diavetítő, magnó stb.) csak az iskola keretein belül találkoztunk, otthon nem álltak rendelkezésre, vagy csak korlátozott számban ezek az eszközök. Az intézményeknek drága volt a beszerzésük, és nem igazán voltak hasznosítva. (jelen példa: az egyetemen árválkodó okostáblák, enyhén kifejezik a rugalmatlanságot…). A kikerült tanulókra a munkaerőpiac pedig úgy tekintett, mint  betanított munkásokra, akik futószalag melletti tömegtermelésre alkalmasak. Nem voltak birtokában a gyakorlati tapasztalatnak, hanem a gyárak és vállalatok feladata volt ezt megadni nekik, ott folytatódott a tanulás folyamata.oktatás

Az Oktatás 2.0-val ezzel szemben az egyetemen, esetleg a szerencsésebbek a középiskolában találkozhattak. A tananyag értelmezése itt már csoportosan zajlik, a tanulók egymásnak is segítenek a jobb megérthetőség és feldolgozhatóság végett. Prezentációkat, kimutatásokat, önálló kutatásokat készítünk otthon, mivel a digitális technológia már alacsonyabb költségen rendelkezésre áll. Egyes technológiák azonban még mindig nem elég széles körben terjedtek el az oktatáson belül. Gondolok itt a legmodernebb technológiákra, és akár a legújabb módszerekre. Kevés a tudás áramlása a tudomány, a modern informatikai megoldások, és az oktatás között (pl.: nem láttam még prezi.com-os előadást az egyetemen). Mint ahogy azt Te is érzed, az egyetem és a középiskola is alkalmazottakat képez, méghozzá olyanokat, amelyek a tudás alapú gazdaság tud hasznosítani. A mi korosztályunk “futószalagmenti munkásság”, akiknek a multinacionális vállalatoknál “pecsétel-dátumoz-beérkeztet-aláír” szintű munkákat adnak. A saját ambícióinkon és a saját célkitűzéseinken sok múlik, az egyetem most azt adja, hogy sok területen vagyunk középszerűek, de semmilyen fronton nem alkothatunk/alkotunk kiemelkedőt. Ezért is sokan, akiknek még nem nyílt ki a szeme, elvállalják ezeket a munkákat, ahelyett, hogy valamiben kiválóak lennének, és ezzel próbálnának szerencsét.

Oktatás 1.0 és 2.0Mind az Oktatás 1.0, mind pedig az Oktatás 2.0 egy olyan képzett szakemberek (oktatók, államtitkárok) által működtetett rendszer, ahol a diáknak vajmi kevés beleszólása van a tananyagba, és a véleménye sem számottevő. Így nem is tud modernizálódni ez a két rendszer, mert mindig benne lesznek olyan fékek (az oktató tanulmányai során hasonló rendszerben tanult, akkor is 5 éves lemaradásban volt a tudományos élettől, mára már szinte a közelében sincs), amelyek miatt nem tud újításokat felszívni. Gyökeres változtatás kell, amelyet az Oktatás 3.0 kialakulása hozhat el. A Társadalom 3.0-ról szóló cikk sok ponton mutat átfedést, érdemes előtte elolvasni azt a cikket.

Ez már a jövő: Oktatás 3.0

Az Oktatás 3.0 megvalósítása bonyolult lesz, és nem az előző rendszerből önmagától értetődő fejlődés eredménye. A múlt oktatási módszerei bizonyították, hogy nehéz őket megváltoztatni pusztán a rendszeren belülről. Azért, hogy a mai világ kihívásainak megfelelő oktatás kialakuljon, ahhoz az iskolák, kormányok, társadalmak és a tanulók nyitottsága kell. Be kell fogadniuk a tudományos eredményeket és sokszor teljesen irreleváns területek módszereinek beépítését szorgalmazni.

Egy folyamatosan tanuló társadalom kialakulása is szükséges az Oktatás 3.0 elterjedéséhez. Mivel ebben az érában a tanulás nem privilégium, hanem alapvető szükséglet, így a befogadóképes táptalaj az, ami biztosítja, hogy a tudomány eredményei minél hamarabb megjelenjenek a hétköznapi emberek szintjén is. Kevesebb erőforrást igényel majd a közvetítése ezeknek a hasznosítható és jól beépíthető elemeknek, a költségeket csökkennek, és hamarabb tudunk majd reagálni a változásokra.

Ugyanilyen költségcsökkenés az olcsó táblagépek és digitális technológiák megjelenése. Eszeveszett mértékű hatékonyságnövelés vihető végbe a szemléltetés és a megértés könnyebbé tételénél. Mindezeket az eszközöket céltudatosan és mindent körülölelően tudják alkalmazni. El tudjátok képzelni azt, a diákok egymást segítve egy parkban fogják a kis táblagépeiket és kipróbálják a környezettan órán tanultakat, különböző applikációk segítségével? Akár a szüleiket, nagyszüleiket is mélyebben be tudják ebbe vonni, mivel érdekes interfészen lehet megkeresni az adatokat és tényeket. Nem lesz az, mint ami sokszor velünk is előfordulhat, főleg az egyetemen, hogy a szüleink már hozzá sem tudnak szólni ahhoz, amilyen anyagokat veszünk. Ehelyett szerintem megvalósítható egy szinte párhuzamos tanulás és életen átívelő tudáshalmozódás. Apa, anya tanul a gyermektől, a diáktól tanul a tanár és szinte minden ember tud tanulni a másiktól valamit. Ez lesz a jövő, és egy része már el is kezdődött a különböző önfejlesztő körökkel és online média tartalmakkal, amelyek a képességeink fejlesztését és a közös gondolkodás és értékek erejét hangsúlyozzák.

Rugalmasság, hozzáértés, tapasztalat, kapcsolatok, önbizalom, tanulási képesség, ezekkel lesznek felvértezve azok emberek, akiket a jövő munkavállalóinak nevezhetünk. Szinte már az oktatás közben, mint munkatársakat és kollégákat látnak majd bennük az oktatók, és a vállalkozó szellem is hozzá tartozik majd az oktatás nyújtotta életszemlélethez. A jövő oktatása tehát főként a mindent körülölelő digitális eszközökre, az emberek egymást építő közösségeire és egy tudásra szomjas társadalomra fog épülni.

Források: Cisco Systems (2010): The Learning Society , John Moravec (2008): Toward Society 3.0: New futures for human capital development

Advertisements
7 hozzászólás Post a comment
  1. Peti
    dec 13 2012

    “A kikerült tanulókra a munkaerőpiac pedig úgy tekintett, mint betanított munkásokra, akik futószalag melletti tömegtermelésre alkalmasak. Nem voltak birtokában a gyakorlati tapasztalatnak, hanem a gyárak és vállalatok feladata volt ezt megadni nekik, ott folytatódott a tanulás folyamata.” Talán ebben régen kicsit előrébb voltunk. Amikor minden állami volt, főleg a szakmunkásképzésben az iskola mellett gyakorlati helyen meg lehetett szerezni a gyakorlati ismeret egy részét. Egyes állami nagy vállalatoknál még mindig működik, hogy a szakképzésben résztvevőkkel tanulmányi (és ösztöndíj) szerződést kötnek. Például a vasútnál és a postánál.

    “Az Oktatás 2.0-val ezzel szemben az egyetemen, esetleg a szerencsésebbek a középiskolában találkozhattak.” Amikor én voltam középiskolás akkor ment az OECD-KIT program, ami a multimédiás oktatással kapcsolatban végzett “kísérleteket”.

    “Egyes technológiák azonban még mindig nem elég széles körben terjedtek el az oktatáson belül. Gondolok itt a legmodernebb technológiákra, és akár a legújabb módszerekre.” Az okostáblákat sok esetben még mindig csak pormentes táblaként használják. Vagy operációkutatásból még mindig kézzel papíron tanuljuk megoldani a matematikai modelleket, holott excelben néhány kattintással is megoldhatók. A kedvenc sztorim az, amikor egyik oktatónk dagadó májjal közölte 2008-ban, hogy ő milyen modern, mert tudja, hogy minden oktató papíron adja ki az anyagokat, segédleteket, de ő nem. (most kapaszkodjatok meg :-D) Ő floppyn adja ki 😀 Szerencsére kis lemez volt, és ahhoz még találtunk meghajtót a koliban 😀

    Válasz
  2. dec 14 2012

    Igen, a szakmunkásképzés jó volt régen, mivel sok gyakorlatot szerezhettek.Plusz, egy szakembernek nem feltétlen kell tudnia, hogy Ady Endre mikor született, hanem azt, hogy azt a kiflit mennyi és milyen alapanyagokból és hogyan kell elkészíteni ahhoz, hogy ne kőkemény szénhidrát darab legyen, hanem ropogós külsejű, puha belsejű pékárú. A mai rendszerben jó ha párszor az elméleti tudás megszerzése után találkozhatnak egyáltalán a munka mibenlétével a tanulók. Milyen jó lenne, ha az elején kiderülne tényleg érdekli-e az a szakma és nem tököl vele el 1-2 évet, hanem egyből nekiáll, csinálja, és élvezi, hogy alkothat valamit.

    Válasz
  3. Máté
    dec 16 2012

    Beszállok a vitába én is 🙂
    Szerintem ma is jól, vagyis a munka világához közel tanítanak a szakmunkás sulik. Velük nincs is baj, csak sokan nem akarnak már ilyenbe járni,vagy nem tanulnak a suliban.
    Az egyetemeken is próbáljak közel hozni a gyakorlati oktatást: a Debreceni Egyetemnek 60 közös tanszéke van cégekkel. Azért ez szép szám. Viszont szerintem egy egyetemnek igenis a kutatókat kell képezni – és a többieknek munkaképes tudást adni. De a kutatok fogjak megvalósítani azokat a technikákat amiket az oktatás 3.0ban használni akartok. 🙂

    Válasz
  4. Peti
    dec 16 2012

    A szakmunkás viszonyokat nem ismerem, mert én magam szakközépbe (4+2 év) jártam, de hiányoltam az első 4 évből a gyakorlatot. De azt is elmondhatom, hogy többet tud, mint a gimnázium, mert a tananyag ugyanaz, plusz a szakmai alapozó tárgyak. Illetve a dráma és a matek fakultás helyett szakmai elméletet tanultunk.

    Jó, hogy vannak együttműködő tanszékek, de a kutatástól, önmagában nem lesz munka közeli az oktatás 🙂 Plusz, ami most szerintem hiányzik a felsőoktatásból. A kutatókból/oktatókból is hiányzik a munkaképes tudás. Valakinek meg kellene őket tanítani tanítani.

    Válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. Egy klón a sok közül – írói évértékelő | Debrecen Bár
  2. Milyen hatásai vannak a felgyorsult információnak? | Debrecen Bár
  3. Kreatív vagy? A társadalom hibája. | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: