Skip to content

2012-12-11

Gemkapocsból lakóházat – Mire jó a csere? Miért kereskedünk?

Készítő: debrecenbar

Számos elmélet próbálja magyarázni, hogy miért kereskednek egymással a gazdasági szereplők. Ezen elméletek igen vázlatosak, sok bennük az egyszerűsítés, azonban ezen modellek alapján olyan általános tételeket lehet megfogalmazni, melyek segítséggel szolgálnak a bonyolult világkereskedelmi rendszer megértésében.

Az egyik legősibb tevékenységünk a kereskedelem, ami egyidős az emberiséggel. A cserén alapszik a gazdaságunk, a piac, amit nem más, mint az emberben felmerülő hiányérzet indít el. Minden ember különböző, más-más igényeink vannak, más-más tevékenységeket végzünk sikeresen. A csere teszi lehetővé, hogy az egyén azon javakat is megszerezhesse, melyeket egyáltalán nem, vagy csak sokkal nagyobb erőfeszítésekkel tudna elérni, mint valaki más. Ha nem rendelkezek a számomra szükséges jószággal, akkor elcserélem olyannal, akinek a birtokában ez épp megtalálható (és hajlandó is elcserélni). A szükségletemet ezzel kielégítettem, tehát a kiinduló állapotból egy jobb állapotba kerültem.

Gemkapocsból házat

Arra, hogy a csere önmagában is jólétet növel, kiváló bizonyítékot szolgáltat egy kanadai fiatalember, Kyle MacDonald példája. 2005-ben feltett egy internetes cserebere-rovatba gemkapcsot, azzal a céllal, hogy pusztán barter, tehát áru-áru cserével szerez egy házat. A tervét sikerre is vitte. A gemkapcsot egy hal alakú tollra, azt egy kilincsre cserélte. A kilincsből áramfejlesztő lett, amit sikerült elcserélnie egy söröshordóra és egy neonreklámra, amiből motoros szán lett. Ekkorra már elég nagy visszhangja volt az akciónak, felbukkantak nagyobb cégek is, akik reklámot láttak az üzletben. A következő lépés az volt, hogy egy motorosszánokat gyártó cég szponzorált utat ajánlott fel, amit egy másik cég hajlandó volt egy mikrobuszra elcserélni. Kyle a buszt egy kiadóval cserélte el, 30 órányi felvételre és utómunkára, amit pedig egy énekesnő tartott roppant vonzónak, olyannyira, hogy egy évig felajánlotta phoenix-i házát a fiatalember részére. Jól látható, hogy Kyle a csere révén egyre nagyobb dolgokra tett szert, kedvező üzleteket kötött. Persze a szerencsének nagy szerepe volt, mindig találnia kellett egy olyan partnert, aki számára éppen értékes az a tárgy ami a birtokában van és hajlandó is ezt – egy Kyle számára – értékesebb dologra elcserélni.

Magyar történet

Hasonló a története az ivádi cseremozgalomnak is: a polgármester elhatározta, hogy Ivád község gyermekei számára játszóteret alakít ki. A település egy hátrányos helyzetű kistérség része, így esély sem lett volna az önerőből való finanszírozásra. Erre jött a polgármester akciója, amelyben asztali zászlót ajánlott fel cserére egy kicsivel értékesebb dologért, amit megint egy drágább dologért odaadna a következő felajánlónak. Bár itt a csere másabb elven működött, mint az előbbiekben – ez egy aszimmetrikus tranzakció volt, a partner valójában a jótékonykodás érzetét kapta cserébe – mégis ugyanúgy sikerrel zárult. A zászlót édességre, majd könyvcsomagra, reklámfelületre, majd később egy kisbuszra és végül – egyéb felajánlások mellett – cégbemutató anyagra cserélték. Az 500 forintos zászlóból végül 7 millió forint értéket tudtak összecserélni, így a játszótér felépülhetett.

A szakócakészítő és a közgazdászok

A kereskedelem hasonló elven működött az őskorban is, az emberek a tevékenységeikhez szükséges javakat beszerezhették egymástól. Ha volt egy szakócakészítésben ügyes ember, aki épp ügyetlen volt vadászatban, elcserélhette szerszámát olyannal, aki sikeresen vadászott, de rosszul készített szakócát. A vadásznak szüksége van a szerszámra, a szakócakészítőnek pedig az élelemre. A csere nélkül mindketten éhen haltak volna, hisz az egyik nem tud mivel vadászni, a másik pedig nem kap élelmet. Tehát azzal, hogy mindketten azt a tevékenységet végezték, amelyben egyértelműen jobbak a másiknál (megjelent a munkamegosztás, a specializáció), valamint kicserélték a javaikat, melyek a másik fél szempontjából szűkösnek mondhatóak, jólétük növekedett. Ezt írja le két országra értelmezve az első klasszikus kereskedelemelmélet, az abszolút előnyök tana, melyet Adam Smith állított fel 1776-ban. A modell két országot ír le, melyben két terméket állítanak elő, kizárólag munkaerőt felhasználva. A modell szerint, hogy ha az egyik ország abszolút módon termelékenyebben (rövidebb idő alatt) állítja elő az egyik terméket, mint a másik, akkor arra kell specializálódnia, a kevésbé hatékonyan előállított jószágot pedig importálnia kell és fordítva.

Ez a modell igencsak leegyszerűsített, nem tudja például kezelni azt a helyzetet, ha az egyik félnek mindkét tevékenységben abszolút előnye van. Mi történik a szakócakészítővel, ha a vadász is ügyesen készíti el a szerszámot? Ebben az esetben, ha az abszolút előnyök szerint kell specializálódnia, akkor a vadász fogja a szakócát is elkészíteni, tehát nem lesz csere és a szakócakészítő éhes marad. Ezt a problémát oldotta fel David Ricardo a komparatív előny modelljével. Eszerint nem az abszolút termelékenység szerint kell specializálódni, hanem a relatív előnyök alapján. Relatív előnye annak lesz, aki az átlagosnál nagyobb termelési előnnyel, vagy az átlagosnál kisebb hátránnyal rendelkezik. A viszonylagos előnyöket figyelembe véve mindig lesz valaki, aki egy tevékenységben termelékenyebb a másiknál. Tehát ha a vadász az élelemszerzéshez képest ügyetlenebbül fog barkácsolni, akkor neki érdemesebb beszüntetni tevékenységét, hiába képes ezt a feladatot is elvégezni. Ha a szakócakészítőre hagyja a munkát, több ideje marad arra, amit jobban végez, így több élelmet fog tudni elcserélni, mintha idejét a másik tevékenység végzésére is kellene fordítania. Tehát itt is megmutatkozik a külkereskedelem haszna: várhatóan növekedni fog annak a szereplőnek a termelésbeli hatékonysága, amelyik olyan termékeket ad el, amelyek a bőségesen rendelkezésre álló termelési tényezők felhasználásán alapulnak és olyanokat vásárol, amelyek előállításához számára relatíve szűkösen rendelkezésre álló erőforrások szükségesek.

Ez érvényes az országok közötti kereskedelemre is, az országok szakosodását a komparatív előnyök fogják meghatározni, csak a világ bonyolultsága miatt nehezebb megtalálni mely termékben van viszonylagos előnye egy-egy országnak. A barterről pedig ne higgyük azt, hogy a pénz kialakulásával teljesen eltűnt. A pénz lehetővé tette, hogy legyen egy olyan egységes jószág, ami segítségével kiküszöbölhetővé vált a csere tárgyának érték szempontjából való szubjektív megítélése. Létrejött egy olyan értékmérő eszköz, amely segítségével a csere sokkal egyszerűbbé és igazságosabbá vált, a barter pedig háttérbe szorult, de nem tűnt el teljesen.

Válságok esetén, mikor a gazdasági szereplők pénzbe vetett bizalma meginog, akkor megnő a reáljavak egymásra való cseréje. Ez történt például a 2001-es argentin válság során, ahol sok esetben a gazdák a szójával fizettek mezőgazdasági gépekért. Ez olyan méreteket öltött, hogy a tranzakciókat „szójabrókerek” közvetítették a termelők és a gép-és járműgyártók között, amelyek között olyan nagyvállalatok is voltak, mint a SCANIA és a VOLKSWAGEN. De barterre találunk példát napjainkban is, egy firenzei étteremben a vendégek élelmiszerrel, dísztárgyakkal, sőt saját készítésű kreációkkal is kifizethetik a számlát.

Láthattuk, hogy a csere többféleképp is növeli a jólétet: az országok hatékonyabban termelnek, bővül a választék, stb. Ezért hallhatunk a napi hírekben oly sokat a napi hírekben oly a WTO és az EU liberalizációs törekvéseiről. Ezen nemzetközi szereplők célul tűzték ki a vámok, a technikai és egyéb akadályok megszüntetését, annak érdekében, hogy a kereskedelemből származó előnyök minél szélesebb körben realizálhatóak legyenek, amelyek – végső soron – a háztartások javát szolgálják.

A cikket készítette Vékony Orsolya, DEX Műhely

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: