Skip to content

2013-01-04

39

Az üzemanyagcella, mint alternatív hajtóanyag

Készítő: Zoli

Elektromos áram segítségével vízbontást lehet végezni, vagyis a vízmolekulák felbomlanak, és “elkülönül” a hidrogén és az oxigén. E folyamat fordítottja (az előző két elem “egyesítése”) során pedig elektromos áramot termelhetünk. Utóbbi elven működik az üzemanyagcella, amely mindinkább kezd elterjedni a közlekedésben. 

A kezdetek

Az ily módon történő áramtermelési eljárást már 1839-ben felfedezte Christian Friedrich Schönbein, német vegyész. Munkája során rájött, hogy ha a hidrogénnel oxigén vagy klór lép reakcióba, akkor elektromos áram termelődik. Az eljárást kutatótársa, Sir William SchönbeinRobert Grove fejlesztette tovább, a technológia tökéletesítésére azonban egészen ezidáig várni kellett. A folyamat hő fejlődéssel jár, végterméke pedig tiszta víz.

Előbbi összhangban van a napjainkban egyre többet hangoztatott környezetvédelmi törekvésekkel, a károsanyag-kibocsátás mérséklésével.

Itt meg kell említeni, hogy az üzemanyagcellával üzemelő járművek futása rendkívül környezettudatosnak tűnhet mindaddig, amíg nem vesszük figyelembe azt, hogy a technológia legfőbb alapanyagaként számon tartott hidrogént milyen módon állítja elő az ipar. Mivel hidrogén természetes körülmények között a Földön önmagában nem (kivéve pl. vulkánkitöréseknél) fordul elő, ezért ipari mennyiségben csak igen energiaigényes eljárásokkal lehet ezt elérni.

Mint az egyik előző cikkben is volt róla szó, jelenleg döntő mértékben fosszilis energiaforrásokból (96%-ban) és mindössze 3-4%-ban megújulókkal, vízbontás útján “állítják elő” a hidrogént.

A gazdaságosságot pedig döntően meghatározza az előállítás módja és alapanyaga. A megújulókkal megtermelt elektromos áram és így vízbontásos eljárás jelenleg jóval drágább.

Vajon, ha visszatérünk erre a kérdésre 5-10 év múlva, akkor mi lesz a helyzet, a technológiai fejlesztés és fejlődés milyen irányba halad majd…?

Az üzemanyagcellás technológiának számos előnye és hátránya is van:

Előnyök:

  • hydrogen-fuel-cellhalk üzem (csak a hidrogént, oxigént és levegőt a rendszerbe tápláló kompresszornak van minimális hangja, plusz a hűtést végző szivattyúnak)
  • kevesebb számú mechanikus alkatrész, így kevesebb meghibásodási lehetőség
  • egy dízelüzemű járműhöz képest kb. feleannyi fogyasztás
  • többszörös hatásfok
  • külső hatásokra (gyorsulás, hőfokingadozás) érzéketlen
  • rendkívül alacsony károsanyag-kibocsátás

Hátrányok:

  • üzembiztonság kérdése a hidrogén tárolásánál
  • jelenleg (nagyon) drága technológia
  • nincs még kialakult töltőhálózat

Az alkalmazható hajtások:

1. Közvetlen elektromos hajtás

Ekkor az üzemanyagcellában előállított áram hajtja a járművet, vagyis a villanymotorokat. Nem árt az előrelátás, mert ha kifogy a hidrogén, akkor a következő megfelelő hidrogénkútig tolhatjuk a járművet..

2. Hibridhajtás

Ez az elterjedtebb, ekkor egy akkumulátor van a rendszerben az energia tárolására. Ezt az akkumulátort menet közben az üzemanyagcella, illetve fékezéskor a villanymotor tölti, generátorként viselkedve. Ha kifogy a hidrogén, akkor az akkumulátor kapacitásának megfelelő távolságig még haladhatunk.

3. Kombinált hajtás hidrogénnel

A belső égésű motorok meghagyása (hidrogén üzemű Diesel-motor) mellett az üzemanyagcella az akkumulátor szerepét váltja ki. A belsőégésű motor az első kereket hajtja, míg az üzemanyagcellára kapcsolt villanymotor a hátsó kerekeket üzemelteti. Utóbbi városi környezetben, alacsony sebességénél kap szerepet, valamint intenzívebb gyorsításkor.

Az előzőekben felsorolt meghajtási megoldások ára egyáltalán nem magyar pénztárcára van méretezve. Ha pedig elegendő tőkével rendelkező egyén gondolkozna ilyen autó vásárlásán, sajnos akkor is le kell tennie róla még egy ideig, a háttérhálózat, töltőállomások hiánya miatt…

…ellentétben néhány nyugati országgal, ahol már (mondhatni) bevezetés alatt állnak ezek a járművek.

GM_Hawaii_Fuel_Cell_Vehicle_05.jpg

Fuel cell Bus

Az üzemanyagcellás autó és busz már fut az utakon, de más közlekedési eszközöknél is alkalmazható, illetve alkalmazzák:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Napjainkban az üzemanyagcellát széles körben alkalmazzák a közlekedésen kívül villamos energia előállítására, a mobiltelefontól egészen a városi villamos műig. Alkalmazható áramforrásként olyan helyen, ahol például akkumulátort vagy áramfejlesztőt helyettesít, továbbá hő- és áramtermelő berendezésekben is, ahol akár a (belső) villamos hálózatra termeli az áramot (pl. Hidrogénfalu-koncepció).

A hidrogén és üzemanyagcellás technológiákkal kapcsolatban egyébként kiemelt szakmai tevékenységet végeznek a Magyar Energetikai Társaság Hidrogén Tagozata, és a Magyar Hidrogén és Tüzelőanyag-cella Egyesület is.

[A cikk megírása során számos hasznos gyakorlati információt merítettem Oláh Gábor (DE-TTK) “Alternatív járműhajtási megoldások és fogyasztáscsökkentő vezetéstechnika” című szakdolgozatából]

Reklámok
39 hozzászólás Post a comment
  1. Máté
    jan 4 2013

    Kiváló Zoli, csak így tovább!
    Olvasom hétről hétre a hidrogén cikkeket és mostanra fogalmazódott meg bennem a következő kérdés: lehetne mondjuk úgy előállítani a hidrogént, hogy először nyilván fosszilis energiahordozóból kinyerűnk (környezetkárosító módon) az ipari termeléshez megfelelő nagyságú mennyiséget, majd ezt visszaforgatjuk megújuló módon előállított hidrogén kinyerésére. Tehát a folyamat hosszú távon fenntartható és környezetbarát, csak az első lépéssel nyernénk egy kis időt a tudósoknak, hogy fejlesszenek.

    Másik kérdés/véleményem, hogyha a kúthálózat ki lenne építve minimum a nagyvárosokban (Bp, Debrecen, Szeged, Pécs, Sopron, Kecskemét, Miskolc), akkor szerintem jobban terjedne a használata. Akinek csak suzukira van pénze, az azt fog venni, de akinek ferrarira, az lehet meggondolná magát és venne ilyen autót. Pl sokan azért OTP-sek, mert ennek van a legszélesebb ATM hálózata. Ha hidrogén kutakkal is meg lehetne oldania a nagyvárosok közötti közlekedést, akkor szerintem gyorsabban terjedne – lehet a fejlesztések is felpörögnének az újautó eladásokból befolyó összegek hatására.

    Válasz
    • Zoli
      jan 6 2013

      Köszönöm! Ha jól értelmezem a kérdést, a fosszilis energiahordozókból kinyert hidrogént használnánk fel arra, hogy abból újra energiát előállítva, vízbontással szintén hidrogént nyerjünk. Ez esetben tudnunk kellene, hogy melyik módon és pontosan mennyivel lehet több hidrogént kinyerni egységnyi energiát felhasználva. Továbbá a vízbontás során előállított hidrogén előállításának még plusz annyival gazdaságosabbnak kellene lennie, hogy megtérüljön a földgázból történő hidrogén előállításának költsége is, mivel ugye ez előzné meg a vízbontásos hidrogénnyerést. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy ez a visszaforgatásos megoldás jelenleg nem lenne gazdaságos és fenntartható.
      Ugyanakkor kezdenek előtérben kerülni olyan fejlesztések és technológiai megoldások, amelyek változtathatnak a helyzeten, és nem is feltétlenül az árammal történő elektrolízises vízbontásnál kell keresni az egyetlen zöld, fenntartható megoldást (igaz, jelenleg és középtávon továbbra is a földgázból történő hidrogénnyerés a legolcsóbb, a metánt vízgőzzel reagáltatva: ~3 USD/kg H2):
      – eddigi legkedvezőbb eredményei a szélenergiás vízbontásnak vannak, amit már alkalmaznak is néhány nemzetközi projektben,
      – napenergiával (megújuló alapú áram majd vízbontás vagy termokémiai vízbontás naperőművekben vagy fotolízis) – drága
      – biomasszából (hidrogénforrásként szóba jöhet: mezőgazdasági hulladékok, melléktermékek, energianövények, tengeri alga stb.; ezt követően elgázosítás és gőzreformálás mint a metánnál)
      – biotechnológiai módszerekkel (egysejtű mikroszervezetek anyagcseretermékeként hidrogénnyerés) – a folyamatokat még nem tudják megfelelő mértékben befolyásolni
      – (akár szervetlen) hulladékokból (elgázosítás, gőzreformálás)
      – nukleáris energiával
      Tehát nagyon sokféle lehetőség rendelkezésre áll, a kérdés és fő mozgatórugó az előállítási költség és gazdaságosság, ami a források alapján előre láthatólag jó ideig nem fog a földgázból történő kinyerés alá süllyedni.. remélhetőleg ebbe minél hamarabb beleszól a technológia fejlődése, és (kevésbé remélhetőleg) minden bizonnyal a fosszilisek árnövekedése is.

      A kúthálózat kiépítettsége szerintem is elősegítené a felhasználás terjedését, sőt feltétele annak. Gondoljunk bele, hogy ki az, aki hajlandó lenne ilyen autót venni úgy, ha nincs kiépített kúthálózat, vagy akár vannak kutak a nagyobb városokban, de pl. az adott felhasználó nem ilyenben lakik.. és szintén, ki tudja garantálni azt, hogy a kúthálózat kiépítése esetén az emberek valóban áttérnének-e a hidrogén alapú hajtóanyagra (hidrogén üzem vagy tüzelőanyagcella). Meglehet, hogy környezetbarátabb és (középtávon) megtérülő beruházás, de ez jelenleg azt hiszem kevés. Hátráltató tényező az is, hogy a belső égésű motorokhoz képest a tüzelőanyagcella ára 1 nagyságrenddel nagyobb.
      Ami szerintem segíthetne a téma előre lendítésében: a hidrogén, mint alternatív üzemanyag felhasználásának elterjesztése a tömegközlekedésben, számos nyugati ország városaihoz hasonlóan. Ekkor elég lenne az érintett nagyobb városokban 1-1 kutat létesíteni, egy központit. Úgy gondolom itt még erre is várnunk kell az önkormányzatok eladósodottsága és az állam forráshiánya miatt (ugyanez a nagyvárosokban lévő kutak kiépítésénél is korlát).. kivéve, ha pl. lehet találni erre megfelelő és kb. minimum 80%-os EU-s támogatást.
      A tömegközlekedésben a hidrogén alkalmazásával ismertebbé és elfogadottabbá válna a technológia, ami jó szemléletformáló lehet.

      Válasz
  2. jan 4 2013

    Máté szerintem a legkörnyezetbarátabb hidrogénkinyerés a víz bontása, annak van a legkevesebb mellékterméke. Ipari termeléshez elegendő mennyiség a tengerek, óceánok vize, kicsit desztilláljuk (sótermelés – lepárlás és már ott is van).Érdekes kérdés lenne még a Zöld rovatba, hogy az urán helyett miért nem a tóriumot használják, ami ráadásul nem is képez radioaktív mellékterméket…Ez egy jó és tiszta energia lenne a víz hidrolíziséhez, így olcsóbb lenne a jelenleg drága kitermelés is.

    Kúthálózat biztos, hogy segítene az elterjedésben, de ennek akadályai vannak, méghozzá a tömegtermelés. Itt értünk el az ördögi körhöz, ami folytatódik tovább.

    Válasz
    • Zoli
      jan 6 2013

      A lepárlás után kapott sótlan víz szerintem is megfelelő lehet “alapanyagnak”. Kérdés, hogy ha kell, akkor milyen tisztítási eljárásra van még szükség ezen kívül, és milyen költségen. Bár ha szükséges, egész biztos, hogy erre is gyorsan meglenne a válasz (lehet, hogy már meg is van, erre vonatkozóan nincs információm).

      A tórium kérdése valóban érdekes, egy jövőbeli témaként tekintek rá, köszönöm! : )
      Olcsóbb és tisztább energiát lehet termelni vele, így hidrogénnyerésre is kedvezőbb, mint az uránizotópos.
      Biztos otthon vagy a témában, találtam egy erre vonatkozó cikket, ami felkelti a figyelmet:

      http://kitekinto.hu/hatter/2011/12/11/uj_tipusu_atomermvet_tervez_india/

      Válasz
  3. jan 4 2013

    Szerintem a vízbontást az éjszakai áram használata is olcsóbbá tenné! Jelenleg ugyan is a szén, a víz és az atom erőművek éjszaka is rendesen termelnek. Az általuk megtermelt áram nagy része pedig elvész, hiába nagyon olcsó. Zoli szerinted? Tudsz-e arról, hogy van-e már ipari méretű hidrogén erőmű?

    Válasz
    • Zoli
      jan 6 2013

      Kiváló ötletnek tűnik. Az éjszakai többlet árammal való vízbontás és hidrogénnyerés kedvező és olcsóbb lehet. Főleg annál, mintha az olcsó éjszakai többlet áramot szinte ingyen “értékesítjük” vagy nem használjuk fel. Érdemes lehet komolyabban utánajárni ennek a lehetőségnek, energetikai berkekben, hogy mi ezzel a helyzet.
      Magyarországon úgy tudom nincsen ilyen hidrogén erőmű. Üzemanyagcellás egységek vannak, kis teljesítménnyel és kísérleti jelleggel.
      Megújuló alapon egy jó példa a következő, Németországban: Hidrogén-hibrid erőmű

      http://www.mernokbazis.hu/cikkek/n%C3%A9metorsz%C3%A1gban-%C3%A1tadt%C3%A1k-a-vil%C3%A1g-els%C5%91-hidrog%C3%A9n-hibrid-er%C5%91m%C5%B1vet

      Jelenleg leginkább szélenergiára alapozva vannak hasonló vízbontással egybekötött megoldások, így Norvégiában is, a többlet-, éppen fel nem használt energiát (szélből) használják fel hidrogénnyerésre.

      Válasz
  4. Peti
    jan 6 2013

    A kúthálózat kérdése az a tyúk vagy a tojás kérdésével vetekszik 🙂 Ebben az esetben szerintem sokad rangú kérdés, mert (úgy látom) jelenleg maga a technológia túl drága. Szóval először elérhető árúvá, és valóban zölddé kell tenni, és utána lehet beszélni az elterjesztésről. A nem is olyan távoli múltban hasonló kérdés volt a gázüzemű autók problémája, manapság pedig már szinte akárhol tudsz LPG-t tankolni a kocsidba.

    Válasz
    • Zoli
      jan 7 2013

      Először szerintem is az a legfontosabb, hogy elérhető árúvá kell tenni mind a járművekben alkalmazott műszaki megoldásokat, mind a hidrogén előállítását, és zöld módon történő megtermelését is (utóbbira még sajnos jó ideig biztosan várni kell).
      Az LPG hajtóanyag jó példa. Igaz, hogy a hidrogénhajtás és az üzemanyagcellával történő meghajtás is más konstrukciós átalakításokat kíván meg mint az LPG, de amiben egyeznek, hogy az elterjedésben úgy gondolom először a vegyes üzem fog nagy szerepet kapni. Így a felhasználók sokkal kevésbé függhetnek a hidrogénkutaktól. A belső égésű motorokban (az említett átalakítást követően – ami remélhetőleg minél hamarabb elérhető árú lesz) pl. egy 40% gázolaj – 60 % hidrogén keveréket lehetne alkalmazni. Itt pedig jöhet megint a tyúk vagy tojás kérdése.
      Az üzemanyagcellás megoldásra vonatkozó fejlesztések is ígéretesek, ide kapcsolódik egy tavaly májusban bemutatott magyar fejlesztés, amiben a hidrogéncella előállítja és tárolja a hidrogént.
      http://energiaoldal.hu/magyar-vilagujdonsag-2in1-hidrogencella/
      Bízom benne, hogy az MTA, a BME és 2 vállalkozás által létrehozott konzorcium fejlesztése életképes lesz és hallhatunk majd a gyakorlatban történő felhasználásról is.
      Biztosan ismerős számodra a témakör, én úgy látom, hogy a zöld technológiákkal történő hidrogénnyerésnek jelenleg azokon a területeken lehet jelenleg létjogosultsága (a gazdasági hátrányok miatt), mint például a nagy széljárású területeken, ahol időnként a belső hálózat energiaigénye kisebb, mint amennyit megtermelnek, így az energia vész el, hanem hasznosítani lehet vízbontásra.
      Ilyen lehet a korábbiakban bemutatott épülő Hidrogénfalu is, vagy Norvégia egyik szigetén megvalósított demonstrációs projekt, ahol szélenergia és hidrogén “hibrid” rendszer alkalmazásával a szélerőmű által előállított többlet energia tárolását oldják meg hidrogén formájában történő energiatárolással, majd az üzemanyagcellák segítségével újra energiát állítanak elő, ezzel teljes energetikai függetlenséget érhetnek el, megoldva az energiatermelés ingadozásának problematikáját. Náluk még az is hazai előnynek számít, hogy a világ egyik elektrolizáló gyártója norvég cég, így ez az érték is helyben marad.

      Válasz
  5. atika
    jan 14 2013

    Hali!
    Kedves Debrecen Bár hívta fel a figyelmem facebookon, hogy csatlakozzak a beszélgetéshez itt, köszönöm! 🙂

    Zoli, a cikk nagyon jó lett! A gondolataim amiket megszerettem volna osztani viszont sokkal inkább szálltak az emberi és környezeti igények felé…
    Január 4-i hozzászólásom:

    A környezet védelmének szempontjából:
    A nyugati országok nagyvárosai nem fogják megsínyleni a bevezetést, ahogy remélhetőleg az említett 5-10 év múlva mi is tapasztalhatjuk majd ugyan azt a fejlődést. A természet és az emberek közérzete megfogja kívánni szép lassan.
    -Megavárosoknál a károsanyag-kibocsátást nem csak a levegőminőség vizsgálatakor, de a talaj szennyezettségének elemzésénél is figyelembe kell venni. Ha már Debrecenben is mérhető szintű nehézfém kerül a talajba nagyobb közlekedési csomópontoknál (pl.: Árpád-tér, ahol szerencsére még nem vágták ki az összes fát) el sem akarom képzelni, hogy a New York-i Central Park földje milyen “tiszta” lehet.
    A tisztaság megóvására lenne egy szép példa, ami Londonban (is) került kialakításra. Ez a P&R (Park and Ride) rendszer. Az ember a belváros forgalomtól elzárt területeit elérve leparkol egy külön erre a célra kialakított parkolóházban és onnan tömegközlekedéssel folytatja útját céljának eléréséig.

    Válasz
    • atika
      jan 14 2013

      … Egyik nap láttam egy műsort az OzoneNetworkon, ahol arról is volt szó, miként készítenek az algából keletkező biomasszából üzemanyagot. Kétségkívül zöld megoldás és jól hangzott, hogy a meglévő üzemeknek köszönhetően hamar elkezdhetnék forgalmazni, ha a kőolaj probléma a tetőfokára hágna.
      http://www.tisztajovo.hu/technika/2012/09/03/algafarm

      Válasz
    • Zoli
      jan 15 2013

      Szia! : ) Köszönöm a hozzászólást! Sajnos jelenleg a környezeti szempontok általában akkor kapnak kiemelt figyelmet, amikor az emberek úgy érzik, hogy közvetlenül (és rövid-közép távon) érintheti őket. A talajba szivárgást is minél inkább akadályozni kellene, a levegőminőségre pedig aktuális példa Peking napjainkban, ahol a “megaszmog” miatt már gyárleállítás is történt többek között. Az ilyen sokmilliós városokban a hasonló helyzetekben már minél inkább értelmet nyerhetnek az alternatív hajtóanyagok, kiemelten a hidrogénüzemű és/vagy üzemanyagcellás, és villamos üzemű autók használata. Persze tudni lehet, hogy a károsanyag-kibocsátásnak csak bizonyos részével okolható a közlekedés (külvárosi nagyüzemek és pl. széntüzelés mellett). Legjobb lenne, ha megújuló alapon nyert hidrogénnel vagy elektromos árammal lehetne üzemeltetni az autóparkot, de rövid távon akár fosszilis alapon (városon kívül) előállított hidrogén- és villamos energia üzemmel (és így alacsonyabb károsanyag-kibocsátással) javítani lehetne a helyzetet. És nem is csak az ilyen szmogriadók idején lehet ilyesmire gondolni, mert a nagyvárosokban egy normál napon is egészségre káros a levegőszennyezettség mértéke…és akkor megint jön a már többször hangoztatott magasabb árfekvés, technológiai hiányosságok és kiépítetlen háttérhálózat.
      A nagyvárosokban a P&R rendszer kialakítása valóban megoldás lehetne. Kíváncsi lennék, hogy a hasonló kezdeményezések társadalmi elfogadtatása milyen mértékben ütközik nehézségekbe..mert belegondolva (még ha jobb is a levegő minősége), kevésbé komfortos az átszállásos tömegközlekedés, mint ha elviszem magam háztól házig autóval. Személy szerint nagyon jónak tartom az általad említett rendszert egyébként.

      Tudod esetleg, hogy a levegőben lévő nehézfém-tartalom beszívodhat-e a növények leveleibe közvetlenül? Bár ez biztos függhet a szemcsemérettől és a levélen lévő légzőnyílástól is. Persze csupán az által is elég szennyezettségre lehet következtetni, ha a légkörben felhalmozódó (vagy leveleken lerakódott) káros anyagok egy-egy eső alkalmával bemosódnak a talajba.

      Az algából történő bioüzemanyag-termelés is egy nagyon jó alternatíva lehet. Úgy tudom sós vízben is megoldható a termelés, és az algának rendkívül jó a tömeggyarapodása, hozama, így az üzemanyag-kihozatal is. Remélem erről is hallhatunk majd minél többet a jövőben.

      Válasz
      • atika
        jan 15 2013

        A városokon kívül fosszilis úton történő termelés annyival segítené a városokat, amennyivel az országokat is. Nagyobb területen oszlana el a szennyezés koncentrációja, így mondjuk ha egy várost pontszerű terhelésnek tekintenénk, az azon kívül elhelyezett állomások diffúz terheléssel hatnának a környezetre sokkal nagyobb területen, így az megoszló jelleggel tudná a hibát kijavítani, tehát kisebb lenne a szmog.

        Igen, a komfort mint olyan sokszor szükséges az ember önismeretének, és ha hajlandó (és tud is) fizetni érte, inkább megveszi az autót és fizeti bele a benzint, mintsem buszra szálljon. De tekintve azt, hogy egy ember milyen apró hatást gyakorol így a környezetre, elenyésző a tömegekkel szemben. Nyilván én is autóval járnék dolgozni. [Viszont itt van egy érdekes dolog: XY 60km-re lakik a munkahelyétől, ahova Hybrid autójával jár dolgozni. Mivel az autó egy töltéssel oda vissza könnyedén megteszi az utat, így elmondható, hogy csodálatos az, ahogy 20000 km megtételéhez összesen 100l üzemanyagra volt szüksége.] Épp ezért szükséges az, hogy egy adott területet bizonyos módon elzárjanak, így az embert rákényszerítve a tömegközlekedés használatára.

        Egy ismerősömtől hallottam a nehézfémek beszivárgásáról, így csak súrolom a témát, de elképzelhető természetesen. Sőt! A növény a levelén is felszívja a szennyezést, pont úgy ahogy a gyökereivel is. Gondolom, ha a víz képes oldani és szállítani az anyagokat, a növény is könnyedén felveheti azokat.

        Sajnos a műsort nem találtam meg, amiben az algákról hallottam, butaságot sem akarok mondani, de könnyen elérhető, hatalmas számokról beszéltek csillogó szemekkel, amikor az alga segítségével történő termelés volt a téma.

        Válasz
      • Peti
        jan 15 2013

        A P+R és a B+R rendszert nem úgy kell elképzelni, hogy tedd le a kocsid vagy biciklid a város szélén, és menj, ahogy tanultad. Attól lesz rendszer, hogy megfelelő minőségő közösségi közlekedéssel támogatják meg. Ez alatt értsd elsősorban a viszonylag nagy járat gyakoriságot. Az átszállás “csak” azért probléma, mert időveszteség. Ezt jó csatlakozásokkal mérsékelni lehet.

        Nem városi példa, de az “átszállásiszonyt” szemlélteti a régebbi vasúti menetrend-szerkesztés. Úgy gondolták, hogy attól lesz minőségi és gyors a közlekedés két pont között, ha közvetlen vonatok közlekednek. De minden honnan mindenhova nem lehet közvetlen vonatokat közlekedtetni. Ezért gyakorlatilag politikai harc folyt azért, hogy kinek a választókörzetéből indulhasson közvetlen vonat Budapestre.

        Azóta Kelet-Magyarországon bevezették az ütemes menetrendet, aminek a lényege az ütemesség, és a “menetrendi pók”-okban az átszállási lehetőség. A rendszer azóta bebizonyította, hogy ez sokkal nagyobb kínálatot, ezáltal jobb szolgáltatást nyújt, mint a napi 1-2, estenként heti 1 közvetlen kapcsolat.

        Válasz
        • atika
          jan 15 2013

          Peti ez így van! De ha csak Debrecent vesszük figyelembe a pontos tömegközlekedésével (amiről természetesen sok esetben nem is a szolgáltató tehet), akkor itt az emberek nemigen fogadnák jó szemmel a *&R rendszereket 😀
          Tőlünk északabbra levő országokban divat ülni a buszon, és ha nincs ülőhely, bizony fel sem szállhat a kedves utas, mivel könnyebben balesetet szenvedhet > a megoldás, hogy új buszt hívnak és már lesz is hely. Ennek a rendszernek is vannak buktatói, de ahol megszokják az emberek, ott használható.

          Válasz
          • Peti
            jan 15 2013

            Persze, ehhez szemléletváltás kell, de úgy gondolom, hogy egy normális szolgáltatás mellett nem fog elmenni senki sem. Ami itt megy az egy nagy …. na, mindegy.

        • Zoli
          jan 15 2013

          Köszi az információkat Peti! : ) Erről eszembe jutott a debreceni villamoshálózat, és hogy ’57-ben még 7 vonalon szállhattunk villamosra, behálózva az egész várost.. aztán ’68-tól kezdve 8 év alatt 1-re “”mérsékelték”” a vonalak számát, a megváltozott közlekedéspolitikai koncepciónak köszönhetően. Biztos sok minden befolyásolta a dolgot, de milyen jó lett volna, ha nagyobb előrelátással ezek megmaradtak volna. Az egyvonalú vágányok kétvágányúvá alakításánál olcsóbbnak találták azt, ha buszokkal váltják ki az akkori forgalmat. Bár ezen már felesleges rágódni.

          Válasz
          • Peti
            jan 15 2013

            Abszolút jól látod a helyzetet, Zoli. Egy koncepciótlan és a komplex szemléletet nélkülöző döntés volt. Ha csak a közlekedés rendszerét nézem, egyébként indokolt volt a megszüntetésük, de miután felszámolták a szárnyvonalakat, a nyomvonaluk mentén lakótelepeket kezdtek építeni. Csapó utca: majd végig panel sor, de mondhatnám a Kassai utat is; Böszörményi út: Újkert, Vénkert

            De városrendezési bakikra lehet mondani közelebbi pédát is. Tócóvölgy vasútállomás, a környék legfiatalabb állomása. A füzesabonyi és tiszalöki vasútvonalak Rendszerváltás környéki nyomvonal-korrekciója eredményeként megszűnt Debrecen-Vásártér vasútállomás, és szerepét Tócóvölgy vette át. Utasforgalom szempontjából a vásártéri forgalomhoz tervezték. Akkora forgalom sose volt ott, mert a mai napig nem megoldott a megfelelő minőségű kiszolgálása helyi közlekedéssel.

          • Zoli
            jan 16 2013

            Mindig néztem is, hogy mit keres ott olyan forgalom mellett az a vasútállomás, ennek hátteréről nem tudtam, köszi! Kicsit javítok az előző hozzászólásom egy részletén, ami pontosabban így hangzik: “’57-ben még 7 vonalon szállhattunk VOLNA (vagy szállhattak) villamosra” 😀

          • Zoli
            jan 16 2013

            Ja és ha már itt tartunk, a rovat hasábjain egy hozzáértő DERKE-s vendégíró, Sáfri Péter összefoglalta számunkra a “tramtrain” koncepciót, és megvalósíthatóságának kérdéseit a következő link alatt: https://debrecenbar.com/2012/11/21/villamossal-hatarok-nelkul/

  6. jan 15 2013

    @atika meglehetősen hozzáértő hozzászólások, köszönjük. Nem is tudtam, hogy ilyen mértékű problémát jelenthet a közlekedési csomópontok kérdése. Azt hittem az aszfaltról nem szivárog bele a talajba semmi, de ezek szerint csak átszívódik valahogy. Szerintem a városokat már úgy ahogy van, elk@rtuk, ott csak azok működhetnek, amik a jelenlegi állapot konzerválására szolgálhatnak, ennél rosszabb ne legyen. Elméletileg a kőolajból több van mint gondolnánk, Kanadában és Szibériában már elkezdték az olajhomok bányászását is, mivel olyan drága a kőolaj, hogy az is megéri (kb úgy lehet elképzelni, mint a ciános aranybányászatot, hatalmas környezeti problémát okoznak). Helyettesítő termékek mindig is lesznek, az a kérdés, mikor előzi be a kőolajszármazékokat a hidrogén-tiszta áram kombó.

    Válasz
    • Peti
      jan 15 2013

      Helyettesítő termék volt idáig is. pl: biodízel. A probléma az, hogy ezzel a jelenlegi helyzetet konzerválod, mert azt a szenet szabadítod fel vele, amit a növény élete során megkötött. A kőolaj túlzott felhasználása azért baj, mert ez a körforgás több millió év alatt játszódott le, de az ember belepiszkált, és néhány 100 év alatt felszabadítja a körforgásból kikerült szenet.

      Az olajhomok bányászata nem megoldás, csupán késlelteti az elkerülhetetlent. Pusztán arról van szó, hogy most már azt is “megéri” kibányászni.

      Válasz
      • jan 15 2013

        Persze, mindezzel tisztában vagyok. csak is azért éri meg kibányászni, mert drágább lett a kőolaj, és azt is értem, hogy sokkal több szén-dioxidot juttatunk vissza, mint amennyit mi emberek és a bioszféra kibírna. A Földnek mindegy (ha a bolygót nézzük, mint égitestet) mert az úgyis itt marad 🙂 Egy youtubeos videón van az, hogy mit jövünk azzal, hogy mentsük meg a Földet, mikor az úgyis itt fog keringeni, ha mi kipusztulunk akkor is. Nemrég gondoltam bele, hogy a környezettudatosságot is elindíthatta akár egy nyomás az ipar felől, mivel kevesebb volt az olcsó nyersanyag, ezért fogták magukat, és elhatározták: ingyen rávesszük az embereket, hogy ne dobálják össze vissza el a műanyagot, hanem szépen, mint a hangyák gyűjtsék össze nekünk, így visszaforgatjuk a folyamatba, ami így sokkal olcsóbb lesz. Lehet a fenntarthatóság csak egy ipari melléktermék, csak a profit éhség hozta össze? 🙂 Félretéve a viccet, szerintem fontos a környezetvédelem, és a fenntarthatóság a mindennapjainkban. Nem szeretnék olyan helyen élni, ahol 4 fejű macskák kergetik a 20 lábú egereket.

        Válasz
        • atika
          jan 15 2013

          Csapadék által mosódik le az aszfaltról a szennyeződés, szerencsére átszívódni az aszfalton még képtelen. A legnagyobb városoknál lehetne élni olyan megoldásokkal, mint az elöregedett épületek lebontása utáni parkok, vagy épp a zöldtetők kialakítása minden megoldható helyen. Nyilván régi épületeknél nehézkes megoldani a zöldtetőt, mivel teljesen más terheket jelent, viszont pl. Fórum méretű új épületeknél azt a hatalmas bitumenlapokkal fedett tetőt simán belehetne parkosítani…
          Ezek apró megoldások, de tény, hogy sok kicsi sokra megy 🙂

          Válasz
        • Zoli
          jan 15 2013

          Érdekes és egyáltalán nem kizárt, hogy helytálló gondolat, ezzel foglalkozik pl. a következő videó: A globális felmelegedés svindli

          Elég hosszú videó, de ha csupán néhány percet belenézel, abból is sok mindent le lehet szűrni. Az igazságtartalmának eldöntését meg rád/rátok bízom.
          A pénznek (és az azt kergető üzletembereknek) tényleg szerepe lehet az egész témakör folyamataiban.
          Mindenesetre szerintem is fontos kell, hogy legyen a fenntarthatóságra való törekvés és a környezetvédelem napjainkban, és hogy lehetőségeinkhez mérten próbáljunk meg tenni ezekért az ügyekért. Attól függetlenül, hogy az emberiségnek mekkora hozzájárulása van a Földön megfigyelhető folyamatokhoz. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bármilyen kutatócsoport 100%-os biztonsággal meg tudná mondani a folyamatok pontos okait és a jelenlegi emberi tevékenység pontos következményeit. Azt sem lehet tudni, hogy kinek lehet hinni ezeket a kérdéseket illetően (lobbi). Ezért legjobb, ha minél több álláspontot megismerünk.
          Az alábbi Debrecen Báros cikkben éppen 2 szélsőséges álláspontot ütköztetek:
          https://debrecenbar.com/2012/05/18/gondolatok-a-globalis-felmelegedesrol/

          Válasz
          • atika
            jan 15 2013

            Rendesen összefoglalja az Ideje észhez térni c. videó a problémák egymásra épülését és elborult egy ronda poszt-apokaliptikus képet fest a jövőről. Kicsit hasonló képet mutat a Water World c. film is.
            És bizony, azzal kezd a videó is, hogy vázolja a probléma alapforrását: a fosszilis energiahordozókat, amiket mellesleg mi használunk fel. Ez is felvethet egy külön kérdést: mégis ki az a mi? A felső 10.000, aki a benzinkút utánfutós járműveivel szennyezi a környezetet, vagy az alsóbb rétegek, akik azért járnak munkába megannyi ugyancsak benzingőzt fütyülő továbbfejlesztett T-modelljükkel, hogy a fentebb említett “uralkodó” rétegnek legyen pénze üzemanyagra, vagy netán mindkettő. Mert a vadász Afrikában, aki azért megy el otthonról, hogy vacsorát vigyen a törzsnek vagy a családnak biztosan nem… Tehát a pontos következmények kikövetkeztethetetlenek. :S
            Itt egy másik kisfilm az emberről, ami ismét bemutatja miként képes pusztítani…

          • Zoli
            jan 15 2013

            Az, hogy hol kezdjük el a megszorításokat és kit okolhatunk szerintem nagyon bonyolult, amint írtad is a nagy társadalmi különbségeket. Hogyha joguk van a nagy batár üzemanyag-temetőkkel közlekedőknek úgy élni ahogy élnek (lásd tengerentúl), akkor az elmaradottabb és fejlődő országokban élőknek is joguk kell, hogy legyen a hasonló kényelmekhez és “életminőséghez”, így pl. az autózáshoz, utazáshoz messzi országokba, nagy házakat fűteni földgázzal, gyárakat létesíteni stb. Ez pedig a Föld népességszámának folyamatos növekedése mellett egy ördögi kört eredményez, nem belátható következményekkel. A széndioxid-kvóta rendszer jó elgondolás lehet, de számos buktatóval és kisajtóval.
            Az előbbi videók tényleg jók, az utolsó linken lévőt még nem láttam..érdekes, és sajnos több igaz történeten alapul, leszámítva persze a végén lévő 1-2-t.

          • Peti
            jan 15 2013

            Főleg az “újvilág”-ban vannak olyan érdekcsoportok, akik azt akarják bebizonyítani, hogy a globális felmelegedés nem létezik, vagy nem a fosszilis ennergiahordozók túlzott használatának következménye. Időnként fel is szokta kapni a sajtó, hogy egy-egy érdekcsoport, vállalatok (főként a kőolaj bizniszben érdekeltek) iszonyatos mennyiségű pénzeket költenek ilyen irányú kutatásokra.

          • Zoli
            jan 15 2013

            Az is probléma, hogy mindkét oldalról nagy mennyiségű hihető (vagy bizonyos esetekben csak annak tűnő) információkkal, videós összefoglalókkal, tanulmányokkal árasztják el a témában érdeklődőket. Vajon hogyan állna a felmelegedés napjainkban emberi tevékenység nélkül? Ez csupán a már sokszor (a Földtörténet során) a Földön bekövetkező elkerülhetetlen klímaváltozással köthető össze? Nekem az az álláspontom, hogy tehetünk a környezetünk jobbá tételében és a negatív folyamatok mérséklésében, de az érezhető eredményekhez a legnagyobb kibocsátók is benne kellene, hogy legyenek a buliban. Utóbbi persze nem újdonság.
            Viszont ha végiggondoljuk, a megújulók elterjesztésének azon túl, hogy (jelenleg még sajnos legtöbb esetben) közép- vagy hosszabb távon megtérül egy ilyen beruházás, számolhatunk azzal is, hogy decentralizált és részben független energiatermelésünk és -ellátásunk lesz, így mérsékelve a kockázatokat és függőségi viszonyt. Továbbá többek között ami még pozitívum, hogy a döntéshozók biztosan nem terveznek majd katonai fellépést a kisfelhasználók kertjébe érkező napsütés, szél stb. befogására vagy akár a gazdák földjén megtermelt bioüzemanyag-alapanyagok megszerzésének érdekében..ellentétben egy kőolajmezővel.

        • Peti
          jan 15 2013

          Nem is olyan nagy őrültség, amit írsz 😀 Nem hiszem, hogy ebben a konsztektusban, de így van. Nem hiszem, hogy a környezettudatosságot azért “erőltetik” ránk, hogy nekik nagyobb hasznuk legyen, DE nyilván akkor viselkednek vállalatok környezettudatosan, ha ez nekik megéri. Azért kell a zöld technológiákat elérhető árúvá tenni, hogy megérje alkalmazni őket.

          Válasz
          • atika
            jan 15 2013

            Ahhoz viszont, hogy a zöld technológiák elérhető árúvá váljanak, meg kell tanítani az embereket az alkalmazásuk fontosságára, és arra, hogy most kezdjék el drágán venni, hogy aztán olcsóbb lehessen.

  7. Máté
    jan 17 2013

    Micsoda eszmecsere! 🙂
    A nagyfogyasztók érdekelté tételénél kifelejtitek azt, hogy ezeket a cégeket is emberek alkotják. Tömegesen képesek lehetnek hülyeségekre, de ha egyénenként szólítod meg őket, éred el a szemléletváltást, akkor lehet a bőrfotelban is másképp dönt.
    Nevezzetek túlzott optimistának, de szerintem az lehetséges, hogyha egy nagycég nagyvezetőjét emberként meggyőzöd arról, hogy márpedig a zöld tevékenység neki is érdeke, akkor elkezdődhet a változás. Mondjuk lehet először a részvényesekre fogja a hibát, de akkor el lehet menni hozzájuk is. Szerintem az egyéneknek egységben, kitartó munkával van esélyük a globális vállalatok ellen.

    Válasz
    • Peti
      jan 17 2013

      Lehet, hogy túl anyagiasan nézem, de szerintem egy vállalat esetében az érdek a nyereség.

      Válasz
    • Zoli
      jan 17 2013

      Ez szerintem is így kellene, hogy legyen. Viszont lehet arról az oldalról is nézni a problémát, hogy mi van, ha: (1) a saját részéről üdvözlendő és értelmes, hasznos fejlesztésnek tartja (2) vezetői pozícióból kifolyólag is kapcsolatban állhat olyan cégekkel, akik ha tehetik, még hátráltatnák a zöld technológiák elterjedését. Vajon minden esetben “beáldozná” a vezető a jó kapcsolatokat, amik akár szerződésekkel is meg vannak erősítve, egy ilyen ügyért? Nem vagyok róla meggyőződve. Bár ha egy részletes elemzést követően kiderül, hogy a zöld technológiákkal sokkal eredményesebb lehet a cég, akkor más lehet a helyzet. Itt gondolok mind a gazdaságosságnál vett eredményre, vagy pedig arra is, hogy egy cég sokat profitálhat abból is, ha a profilját úgy alakítja, hogy egyértelműen preferálja a zöld megoldásokat, és ezt közli a fogyasztók felé is.

      Válasz
    • atika
      jan 17 2013

      Pont mint Concord városában Amerikában: betiltották a PET palackok árusítását. Igaz csak bizonyos űrtartalmú és csak adott italoknál, de akkor is. A törvény megszegése pénzbírságot von maga után, tehát nem éri meg a cégnek zöld ellenesen viselkednie.
      Igen Máté, a túlzott optimizmus meglehet, de én is így gondolom. Ha a vezetőt meggyőzöd, akkor lehet esély arra, hogy változtasson.
      Más kérdés, hogy milyen érdekről beszélünk. Az unokáink érdekeit, hogy egészségesek legyenek, könnyebb életet élhessenek, vagy a nyereségességet. Úgy gondolom hosszútávon a zöld tevékenységek az érdekeltebbek, mivel hosszú távon mégis csak az élet az érdek. Legtöbbször a gazdag vezető is eldobja feladatát, hogy elmehessen a lánya balettelőadására a filmekben. Persze itt a család, mint közösség egységének megtartására és ápolására hívják fel a figyelmet, de érdemes elgondolkozni, hogy a család csak ma, vagy a jövőben is él-e. Gondoljunk csak Magyarország korfájára! 🙂

      Válasz
      • atika
        jan 17 2013

        Kihagytam amin végig agyaltam, hogy majd megosztom.
        Tán Dániában él egy fickó, aki a legnagyobb mértékben megpróbálja kizárni az életéből a kőolajat. Persze ez korlátok közé szorítja a mindennapi életben, de mindenre talált megoldást. Nem fogyaszt húst, mert az előállítása rengeteg kőolajat használ fel. Minimális kozmetikai szert használ. A tisztálkodás minden formáját szappannal végzi, egyetlen kivételt talán a fogmosás képez. Csak szezonális, helyben termelt zöldségeket és gyümölcsöket eszik, így kihúzva a trópusi gyümölcsök szállításához szükséges felhasznált fosszilis hordozókat a listájáról.
        Kurblis megoldással tölthető MP3 lejátszón hallgat zenét, és napelemes telefont használ. Laptopjának működéséhez szükséges energiát egy saját építésű szobabiciklivel állít elő.

        Mellékes, hogy felesége nem tudta tolerálni ezt az életvitelt és elhagyta, de gyermekei, akiket felváltva nevelnek azt mondják, hogy tetszik nekik az életmód és úgy látják, ők is így akarnak majd élni, csak nem ennyire extrémen, hús nélkül 🙂

        Válasz
        • atika
          jan 17 2013

          Újfent sikerült lemaradnia a lényegnek:
          Ezzel az életvitellel 80%-al kevesebb kőolajat használ fel az ottani átlaggal szemben. Ez évente 8 hordót jelent.

          Válasz
          • Zoli
            jan 18 2013

            Nagyszerű téma! Köszi az infókat, nem ismertem ezt a példát. Az általad bemutatott szemléletmód és életfelfogás is megérne minimum egy, de inkább több cikket. 🙂

      • Zoli
        jan 18 2013

        Teljes mértékben egyetértek veled! Az lenne a legjobb, ha hasonló felfogás szerint működne mindenki 🙂 és folyamatosan szem előtt tartaná mindenki a jövő generációinak érdekeit..
        Erről eszembe jutott (bár nem tartozik közvetlenül ide) egy idézet, amit nagyon elgondolkodtatónak tartok:
        “Az ember feláldozza az egészséget, hogy pénzt szerezzen, utána pedig a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.” (ismeretlen szerző)
        Vajon 50 év múlva lesz még lehetőség egyáltalán az egészséges életre? Ez lehet szélsőségesen hangzik, de sajnos szerintem reálisan el lehet rajta tűnődni.

        Válasz
        • atika
          jan 18 2013

          A több cikket bóknak veszem! 😀
          Mellesleg, ha a kérdésedet kivetítjük a Dunára, látható, hogy a válasz minden bizonnyal nemleges lesz (ez lenne a reális eltűnődésem eredménye). Ahogy Bécs a folyóba ereszti tisztított szennyvizét, a folyó pont úgy szállítja tovább Budapestre és más városokba azt. Viszont a szennyvíztisztítás képtelen mindent kivenni a vízből, így benne maradnak fogamzásgátlókból női hormonok, rengeteg gyógyszer, pl. fájdalomcsillapítók anyagai. Ezt a vizet issza Budapest lakossága és ezekre az emberekre ez hatással van. A férfiak által elfogyasztott nagy mennyiségű női hormon is okoz problémákat, de az már nagyobb gond, hogy az emberek immunissá válnak a mindennapi bevitel miatt a fájdalomcsillapítókra, így ha problémájuk van, annál nagyobb mennyiségben kell bevenniük a készítményt… Ez a folyamat az idő előrehaladtával csak bővülni fog, a probléma pedig vele arányosan nő majd minden bizonnyal. Abban reménykedem, hogy a technológiának köszönhetően ezt is kitudják majd küszöbölni. 🙂

          Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: