Skip to content

2013-01-05

Az átlátszó kóla és a kék ketchup története

Készítő: debrecenbar

Miért nem szeretjük a színtelen kólát? Miért gyártanak kék ketchup-ot? A következő sorok által belepillanthatunk, hogy berögzült asszociációink mekkora teret engednek a marketingesek elképzeléseinek.

A reklámszakemberek számára cél, hogy érzékeinket minél közvetlenebbül befolyásolják, ennek megfelelően választják meg a dizájn és a csomagolás domináns színeit. A leggyakoribb reklámszín a piros, hiszen figyelemfelkeltő, erőt, temperamentumot, szenvedélyt sugároz. Továbbá a tudósok kimutatták az emberi tudatra való étvágyfokozó hatását, így nem meglepő, hogy a legtöbb gyorséttermi lánc logójában megtalálható a piros szín, gondoljunk csak a McDonald’s-ra, Burger King-re, a KFC-re vagy a Pizza Hut-ra. A másik befutó szín a sárga, melynek színerősítő hatása van, fokozza a feltűnést (szintén lásd McDonald’s, Burger King, stb.). A sárga csak úgy, mint a piros a meleg színekhez tartozik. Vidámságot, ragyogást, napsütést, pozitív energiát sugároz. Sokszor a békés, nyugalmas környezet megteremtéséhez használják, így gyakran láthatjuk domináns színként az idilli család képét felhasználó margarin (és- tyúkhúsleves) reklámokban. Az egyik legerősebb beidegződésünk azonban a zöld színnel kapcsolatban él. Ez a béke, a remény, üdeség, természetesség, az egészség színe. Értékesítés növelés témakörében a zöld színnel kapcsolatban a „bio-jelenség” az első, ami eszünkbe jut: A „bio” címke alatt futó termékek választása a fogyasztóban azt az érzetet kelti, hogy egészségesebben él. A frissesség, hidegség színe pedig a kék, amit leginkább a tejtermékek és a mirelit élelmiszerek csomagolásain fedezhetünk fel.

Számtalan olyan élelmiszeripari termék van, melynél nem csupán a csomagolással, hanem magának a terméknek az ízével és színével kapcsolatban alakult ki erős összefüggés az emberek tudatában. Jellemzően először a szemünk jelzi számunkra az előttünk lévő étel vagy ital várható ízét, ez az úgy nevezett vizuális íz. Minél erősebbek az étel vagy ital színének jelentésével kapcsolatos elvárásaink, annál inkább eltérhet a valódi íz a látottak alapján elképzeltektől, mielőtt rájövünk a turpisságra.

tab clearA marketingesek komoly figyelmet fordítanak ezekre az asszociációkra, melyek némely esetben olyan erősek, hogy ezek megbolygatása üzleti bukáshoz vezethet. Erre tökéletes példa a Coca-Cola Company esete a Tab Clear nevű italával. A Tab Clear egy víztiszta, cukormentes, koffein tartalmú üdítőital volt, melynek a már jól ismert cola íze volt. 1992-ben vezették be az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Japánban mintegy válaszlépésként az örök rivális, a Pepsi hasonló tulajdonságokkal rendelkező Crystal Pepsi-jére. Azonban 1994-re az üdítő gyakorlatilag eltűnt a boltok polcairól, ugyanis a piaci elemzések kimutatták, hogy a fogyasztók túlságosan szokatlannak tartották a szín-íz kombinációt: Egy pohárban felszolgált, átlátszó, szénsavas ital láttán valószínűleg citromos ízt vártak, mint például a 7Up vagy a Sprite esetében. Képzeljük csak el, micsoda meglepetés érne bennünket, ha egy citromízűnek gondolt italba belekortyolva egy várakozásainknak nem megfelelő ízt éreznénk, amit végül kólaként azonosítanánk. Mindezek ellenére a mai napig találhatóak különböző fórumok az interneten, melyek követelik vissza a Tab Clear-t, sőt a mai trendnek megfelelően ennek külön Facebook-oldala is van. (Hasonló „karriert” futott be Magyarországon a Pepsi Blue is, ami egy meglehetősen élénk kék színnel rendelkező cola ízű üdítőital volt.)

Egy másik, hajszállal sikeresebbnek mondható újítás a Heinz ketchup-hoz köthető. A 2000-es évek elején piacra dobták a hagyományos recepthez ételszínezék hozzáadásával nyert zöld, lila, rózsaszín, narancssárga, illetve kék színű paradicsomszószukat. A „Stellar Blue”, „Funky Purple” és egyéb fantázianevekkel ellátott szószok kezdetben igen nagy sikert arattak, de a piacon csak a „Blasting Green” nevet viselő zöld ketchup tudta hosszabb távon megállni a helyét. Felemás sikere hátterében az állhatott, hogy egyrészt természetes formájában létezik zöld paradicsom, de még fontosabb, hogy ezekkel a színezett szószokkal a Heinz a kisgyerekeket célozta meg, akik számára egy-egy étkezés izgalmasabbá vált, míg a megfontolt felnőttek csak a mesterséges színezékeket látták a tányéron.

A mesterséges adalékanyagok túlzott használata egyébként önmagában is buktató tényező lehet egy új termék bevezetésekor. Ennek egyik oka a már említett „bio hullám”, a természethez való visszatérés: az egészséges táplálkozás egyfajta divattá válik. Másik oldalról pedig az emberek sok esetben félnek, idegenkednek a láthatóan sok mesterséges anyagot tartalmazó vagy épp génmódosított élelmiszerektől. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fogyasztók egyre inkább tudatosan vásárolnak, próbálják mellőzni ezen összetevőket, bár sokszor ez elkerülhetetlen, annak ellenére, hogy a fogyasztóvédelmi előírások egyre inkább szigorodnak. (Gondoljunk csak az E-anyagok „feketelistájára”.)

A megtévesztő színezés mellett persze az ízekkel való kísérletezésről sem lehet elfelejtkezni, ma már gyakorlatilag akármilyen ízt lehet állítani Petri-csészében, a gyártók számára csak a képzelet szab határt. Példaként lehet venni a különböző gyümölcsaromákra: az eperaroma esetében a világ évi epertermése csak az USA által támasztott szükséglet mindössze 5%át teszi ki! Érdekesség, hogy az ízanyagot egy Ausztráliában őshonos fafajta fűrészporából készítik – amely összetevő növényi eredete révén – természetazonos aromának számít.

Az élelmiszergyártóknak tehát ésszel kell kísérleteznie, hiába dobnak piacra – egy adott esetben – minőségi alapanyagokból előállított terméket, a fogyasztók mégsem fogják megvásárolni, ha a szokatlan íz vagy szín láttán egyből a mesterséges adalékanyagok jutnak eszükbe. Elmondható, hogy a szokatlan szín-íz kombináció kérdése igen relatív, egyes fogyasztói csoportonként, sőt még kultúránként is változó. Míg Közép-Európában egy zöld színű fagyira nézve az alma vagy épp a pisztácia íze jut eszünkbe, Japánban a fogyasztó számára az ott közkedvelt zöld tea íz lesz a megszokott. Furcsaságokért persze nekünk sem kell messze menni, gondoljunk csak a hupikék-törpikék ízű fagylaltra, vagy személyes élményként tudnám felhozni egy barátnőmmel tett könnyű nyári séta során felfedezett Hello Kitty ízesítést. Talán lehet jobb nem is belegondolni, hogy milyen ízre (és összetételre) asszociálhatunk…

A cikket írta: Vékony Orsolya, DEX Műhely

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: