Skip to content

2013-01-15

Önképzés a nyomornegyedekben? – TED videó

Készítő: Kovács Miklós

Egy indiai professzor kíváncsi volt arra, mi is történik akkor, ha egy nyomornegyedbe vagy alacsony iskolázottsággal rendelkező régióba számítógépeket helyeznek el egy nyílásba a falon, különböző programokkal és internet hozzáféréssel. Ellopják az eszközöket? Képesek lesznek használni angol nyelvtudás nélkül? Vajon hogy teljesítenek majd a teszteken? Helyettesítheti egy gép a tanárt? Azt látta, hogy az ember leleményessége határtalan, és a tanulás mikéntje a közösségekben rejlik. 

“A tanárt, akit helyettesíteni tud egy gép, helyettesítenie is kell.” – Arthur C. Clarke

Sugata Mitra oktatási tudós területe egyik legnagyobb problémájával foglalkozik – a legjobb iskolák  és tanárok nem léteznek ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Olyan kísérletek sorozatát végezte el Újdelhitől a Dél-afrikai Köztársaságon keresztül Olaszországig, amelyben saját maguk felügyelte internet-hozzáférést adott gyerekeknek, és olyan eredményeket kapott, melyek forradalmasíthatják az oktatásról való gondolkodásunkat. Nézzétek meg a videókat (2*20 perc), én is megnéztem őket. A videók utáni rész arról fog szólni, ahogy én és a hozzászólók értelmeztük a látottakat.

Hogyan tanítják a gyerekek önmagukat?

Sugatra Mitra új kísérletei az önképzésben

Van a hozzászólások között olyan, aki azt mondja, attól, hogy a tanárok szívesebben mennének városi iskolákba tanítani, még nem jelenti azt, hogy el is mennek. Értékelni kell bennük azt, hogy maradnak, és küzdenek azzal, hogy nincs megfelelően kiépített infrastruktúra. Ezzel egyet kell, hogy értsek, mivel a tanári pálya (lehet mostanában már nem) hivatástudattal rendelkező emberek számára van fenntartva. Az, aki csak azért megy tanárnak, mert nincs más, és nem azért, mert tudást akar átadni a következő generációnak, az szerintem nem is lesz jó tanár.

Egy másik hozzászóló (Thea LaCross azt állítja,hogy az ő fia sem részesült közoktatásban, mégis nagyon sikeres. Szerinte a közösségi tanulást nem kellene szükségszerűen összekötni a technológiával. Mivel a gyerekek napi szinten találkoznak már a számítógépekkel és egyéb technológiákkal, ezért természetes, hogy ebben a közegben tudnak találkozni, és ezt felhasználni a közösségi tanulásra, habár lennének más eszközök is. Azt tapasztalta, hogy egy csoport gyerek akiket felnőttek, vagy idősebb gyerekek bátorítottak és támogattak, sokkal jobban teljesítettek, persze semmilyen informatikai eszköz nem állt rendelkezésükre. Szerintem ez is kapcsolódik a professzor által említett “nagymama effektushoz”, miszerint csak a gyermek mögött kell állni, és ajnározni, dicsérni és akkor egyből többre lesz képes. Ugyanakkor a hozzászóló megemlíti azt is, megfelelő önkritika keretében, hogy a felnőtteknek nehéz levetkőzni a felülről-lefelé irányuló gondolkodásmódjukat, miszerint ők már tapasztaltak, és nekik van igazuk, még ha a gyerek máshogy is látja. Egy motivált és megfelelően támogatott lény, mint a gyermekek szerintem is sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek, és ne higgyük azt, hogy szalmaláng életű lesz ez az érdeklődés részükről.

Mindezekből azt szűrtem le, hogy egy nyitott és rugalmas gondolkodásmód sokat segíthet azon, hogy milyen irányt vesz majd a gyermekeink jövője. Semmiképp nem szabad letörnünk a bennük rejlő ősi-ösztönös tudásvágyat, ami emberré tett minket.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments