Skip to content

2013-02-23

A közösség elszakított a szerelmedtől?

Készítő: S.C.

Be kell vallanom, hogy nagyon önző vagyok, amikor ezt a cikket írom, ugyanis nem az vezérel, hogy vajon ki fogja olvasni – habár ha belegondolok, szinte soha nem ez motivál arra, hogy rávessem magam a billentyűzetre -, hanem pusztán az, hogy szeretem a történeteket és az illusztrációkat. Oké, legyünk őszinték: szöveg- és képfüggő vagyok. Most pedig úgy tűnik megtaláltam azt a forrást, ami egy időre oltja az új, érdekes és eredeti iránti szomjamat. 

Régen, amikor még Hollandiában laktam és naponta kellett vonatoznom, sok utashoz hasonlóan időtöltésképpen a Rails magazint olvasgattam. Nem elejétől végéig, mert csak egy rovat érdekelt igazán: Hartkloppingen (Szívdobbanások). Ebben a rovatban hagytak üzenetet azok, akik a vonaton vagy az állomáson látták meg életük szerelmét, de nem merték megszólítani. El-elmerengtem azon, vajon hányan találnak újra egymásra? Hány történet végződik happy enddel?

Valahogy így kezdődött Sophie Blackall életében és karrierjében is egy új fejezet. Sophie ismert gyermekkönyv illusztrátor és 12 éve él New York-ban.

Sophie:

“Egy nap felszálltam a metróra és helyet szorítottam magamnak. Egyik kezemben egy pár hatalmas pávatoll, másikban egy teli bevásárlószatyor. Rengetegen voltak és egy jóképű srác ült le mellém. Néha – néha egymásra pillantottunk, szégyellősen bocsánatot kérve egymástól a tömeg és a zsúfoltság miatt. Mintha tehettünk volna róla. Aztán eljött a pillanat, amikor a fiúnak le kellett szállnia, ám az ajtóból váratlanul visszafordult és két szót mondott, amit a nagy zajban nem értettem.

“Mit mond?”, kérdeztem, inkább csak úgy magamtól.

“Missed connections.”, válaszolta egy lány mellettem.

Fogalmam sem volt, miről beszél, de elhatároztam, hogy amint hazaérek, utána nézek a dolognak.

Ahogy beléptem a lakásba, sarokba dobtam a pávatollakat és a szatyrot és sietősen dolgozószobám felé vettem az irányt. Amíg a gép zümmögve életre kelt, kényelembe helyeztem magam és izgatottan vártam, hogy bepötyöghessem a titokzatosan  csengő szavakat.

m-i-s-s-e-d  c-o-n-n-e-c-t-i-o-n-s     ENTER

A weboladon, ahová a google elvezérelt, a következőket olvastam:

Gitár volt nálad és kék sapkát viseltél. Egymásra mosolyogtunk a peronon. Én úgy tettem,mintha a New Yorker-t olvasnám, de tulajdonképpen egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Te a Q-vonalra szálltál fel, én pedig hátra maradtam a B-vonalra várva. Gyönyörű voltál.

Nyolc másodperc alatt érzelmek egész skáláját éltem át: szerelmet, veszteséget, sajnálatot. Lélegzetvisszafojtva klikkeltem a következő történetre. És a következőre. És a következőre. Besötétedett mire rá tudtam venni magam arra, hogy felálljak a gép elől.”

Tekintsd meg a képeket nagyban, feliratokkal! Kattints a képekre és galéria nyílik.

Sophie-t annyira megbabonázták az online történetek, hogy többet azon nyomban megőrzött és illusztrációkat készített azokhoz, amelyek legjobban megtetszettek neki. Minden héten közzé tett egy rajzot a blogján, ami rövid időn belül annyira népszerű lett, hogy kiadók kezdték el bombázni telefonos ajánlatokkal arra kérvén, hogy könyv formájában publikálhassák műveit. Végül tavaly tavasszal jelent meg 55 illusztrációt tartalmazó könyve: Missed Connections: Love, lost and found címmel. A rajzok leginkább mesés, álmodozó jellegükkel ragadják meg a nézelődőt.

Sophie:

Legszívesebben meséket olvasok, de észrevettem, hogy egyre nagyobb igényem támadt valami másra, valami felnőttesebbre. Egy ideje elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehetne egy új téma és tessék: rábukkantam arra, amit kerestem.

Kidolgoztam egy tervet: a reggeli kávé mellett olvasgattam a missedconnections weboldalát és intuíciómra hagyatkozva kiválasztottam azt az üzenetet, amire az azon a héten elkészítendő rajzomat alapoztam. Ebben nagyon következetes és szigorú voltam magamhoz: minden hétre egy rajz! Arról nem is álmodtam, hogy ennyire népszerű lesz a blogom. Komolyan mondom, már egy rajongóval is bőven megelégedtem volna.

De mint tudjuk ez másképpen alakult. Elsőként egy olasz olvasó hagyott üzenetet sok felkiáltójellel és mindössze egy szóval “bello!”

A kiadókon kívül mások is megkeresték Sophie-t. Így például egy férfi, aki az egyik rajzban magára ismert. Küldött is néhány fényképet arról az ünnepségről, amire online üzenetében utalt. Aztán mások azzal keresték meg, hogy ő tervezze meg esküvői meghívójukat, hiszen kapcsolatukat a Missed Connections-nek köszönhették. Az ilyen felkéréseket Sophie mindig elutasítja, mert mind mondja:

Sophie:

Nem tehetek róla, de nem tudok parancsra rajzolni és azt hiszem ez így van jól.

Hogy mi Sophie következő projektje?

Sophie:

Az maradjon egyelőre titok, de annyit elárulok, hogy megint történeteké a főszerep. Többet igazán nem mondhatok, de nagyon izgalmasan várom a fejleményeket. Legalább annyira, mint maguk az írók.

Felkeltette a cikk az érdeklődésedet?

Akkor gyerünk, le ne maradj a kapcsolatról!

HIHETETLEN KÉPEK ÉS TÖRTÉNETEK

Itt pedig minden nap nyomon követheted a friss, real-life üzeneteket:

FRISS LENYOMATOK NEW YORKBÓL

Új írónk S.C. tollából.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: