Skip to content

2013-03-17

3

Valutaövezetek: Csatlakozzunk vagy sem?

Készítő: debrecenbar

Rengeteg közgazdász foglalkozik az euróövezet kérdésével, sorra jelennek meg a monetáris unió széthullását előrevetítő vagy épp ezt cáfoló elemzések. Míg ma a felbomlásról, 1-2 évvel ezelőtt – főként Magyarország tekintetében –az eurózónához való mihamarabbi csatlakozásról szóló hírekről lehetett hallani. A mai viszonyok mellett azonban mindinkább háttérbe szorult a korábban hőn áhított integráció. A kérdés, hogy a tagállamok miért akarnak csatlakozni az euróövezethez, illetve mi indokolja, hogy két vagy több ország közös pénzt használjon. Jelen cikk célja elméleti szempontból felvázolni, hogy mikor éri meg lecserélni a nemzeti valutákat közös fizetőeszközre.

A kérdést a múlt század közepén kezdték el vizsgálni, az eredményeket az. optimális valutaövezetek elméletcsoportja írja le. Ezen elméletek azokat a kritériumokat adják meg, amelyek teljesülése mellett egy régiónak nagyobb haszna származik a valutaövezethez való csatlakozásból, mint a kívülmaradásból. A közös valuta bevezetésből származó nyereség annál nagyobb lesz, minél erősebb az összefonódás az övezet és az adott régió között.

A régiók zárt egységek, területükön szabadon mozognak az áruk és a munkaerő. Két régió minél inkább hasonló, annál inkább megéri közös valutát bevezetniük. Valutaövezeteknek pedig azt nevezzük, amikor egy adott területen belül a gazdasági szereplők azonos fizetőeszközt használnak, vagy az övezeten belül az árfolyam fix, azaz két különböző valuta átváltási aránya állandó.

A rögzített árfolyamnak sok előnye van, többek között, hogy lecsökkenti a valuták egymásra átváltásának költségét, az árak könnyebben összehasonlíthatóvá válnak, valamint a rögzítés miatt nincsen árfolyamkockázat, így jóval kiszámíthatóbb alapot nyújt a nemzetközi kereskedelem és a tranzakciók terén, mint a rugalmas árfolyamrendszer. Mindazonáltal a fix árfolyamnak is megvannak a maga hátrányai. A rögzítéskor valutaövezet tagjai lemondanak az önálló monetáris politikájukról, a valutaövezeti szinten egységes intézkedések pedig nem feltétlen hatnak ugyanolyan módon a valutaunió különböző területein. Ennek akkor mutatkozik meg a negatív hatása, mikor az övezetet ún. aszimmetrikus gazdasági sokk éri. A sokkok olyan nem várt események, amelyek eredményeképpen egy gazdaságban bizonyos változók, például az infláció, a GDP vagy a munkanélküliség jelentősen és gyorsan megváltozik. Ezen sokkokat több dolog is okozhatja, például egy-egy gazdaságpolitikai lépés, esetleg a fogyasztói ízlés vagy mondjuk egy bizonyos erőforrással való ellátottság hirtelen megváltozása. Aszimmetrikussá akkor válnak, amikor ugyanazon gazdasági sokk hatására az egyik régióban teljesen más irányú változás következik be, mint a másikban.

greece_in_troubleTegyük fel, hogy „A” ország olimpiát rendez, így megnő a kereslet a szállodai szolgáltatások iránt, míg „B” országban pedig egy földcsuszamlás következtében nehezebben megközelíthetővé válik a szállodai negyed, így lecsökken a vendégéjszakák száma. A két ország közös pénzt vezetett be, így a két terület között az árfolyam adott. Az olimpiát rendező országban a megnövekedett kereslet felhajtja az árakat – hiszen az emberek ilyen, viszonylag ritka eseménykor hajlandóak több pénzt költeni, ugyanazt a szolgáltatást drágábban megvenni -, vagyis „A” országban a sokk inflációt fog okozni. Azonban a természeti katasztrófa sújtotta országban a kereslet csökkenésével az árak leesnek. Így a szállodatulajdonosok nehéz helyzetbe kerülnek, kevesebb szobát tudnak kiadni, a bevételük csökken, így ahhoz, hogy ne menjenek tönkre, kénytelenek lesznek költségeiket mérsékelni. Erre pedig kézenfekvő megoldás az alkalmazotti létszám csökkentése, vagyis „B” országnál a sokk növekvő munkanélküliséget eredményez. Láttuk, hogy míg egyik országban az árak növekedtek, a másik országban lecsökkentek, vagyis meg kell változnia a fentebb két ország árszínvonalának hányadosaként is magyarázott árfolyamnak. Rugalmas rendszer esetén az árfolyam alkalmazkodik, a katasztrófa sújtotta ország valutája leértékelődik, így ottani vendégéjszakák relatíve olcsóbbá válnak. Éppen ezért idővel az olimpiát rendező ország lakói a megnövekedett árak miatt inkább a másik ország által nyújtott szolgáltatást veszik igénybe, mivel azok olcsóbbak számukra a hazainál. Így a kereslet „B” szállodai szobái iránt megnövekedne, míg „A” országban kevesebb éjszakát töltenének, azaz hosszabb távon visszaállna a korábbi árarány. (Feltételezve, hogy a turisták számára nyújtott szolgáltatás mindkét országban ugyanolyan színvonalú.) Csakhogy rögzített árfolyam esetén nincs lehetőség a leírt alkalmazkodási mechanizmusra, így a monetáris hatóságnak be kell avatkoznia, hogy tartani tudja az árfolyamot. Itt jön a dilemma: „A” országban szorítsa le inkább az inflációt vagy „B” országban a munkanélküliséget? Természetesen egyszerre csak az egyik régió problémáját tudja megoldani, a másik területen előfordulhat, hogy a gondok csak tovább fokozódnak. Tehát minél egyformábbak a régiók, annál inkább érdemes a valutaövezet kiépítése, ugyanis a hasonló adottságokkal rendelkező területek hasonló módon reagálnak a külső sokkokra, így hasonló eszközöket tesznek lehetővé azok kezelésére.

Láthattuk, hogy a kereskedelemnek (a turizmus külföldi szolgáltatás megvásárlásaként jelent meg) komoly hatása volt az árfolyamra. Minél minél szorosabb az összefonódás, annál gyorsabban tud helyreállni az árfolyam, fix rendszerben pedig annál kevésbé van szükség a monetáris hatóság beavatkozásához. Ráadásul a kereskedelmi partnerek számára kedvező az árfolyam rögzítése, mivel minél szabadabb a termékek és a szolgáltatások, a tőke áramlása, annál nagyobb jelentőségű a kereskedelmet akadályozó tranzakciós költségeknek (vámok, stb.) a csökkenése. Tehát az optimális valutaövezetek legfőbb kritériuma a régiók közötti intenzív kereskedelem.

forint-euro-devizahitel-vegtorlesztesAz egyes régiók eltérnek egymástól gazdaságpolitikai tradícióik, alkalmazkodó képességük, intézményi tényezőik, stb. terén. Ha feltételezzük, hogy két régió között kiterjedt a kereskedelmi kapcsolat, akkor az szorosabbá teszi a gazdasági ciklusok együttmozgását, ami szintén meghatározó feltétel. Jó példa erre Magyarország és Németország kapcsolata: Magyarország exportjának jelentős részét Németország szívja fel. Ha a németeknél gazdasági fellendülés van, a háztartások többet fogyasztanak, a magyar importtermékekre vonatkozó keresletük megnövekszik, akkor a német konjunktúra Magyarországon is pozitív hatást fejt ki.

A következő kritérium a kockázatoknak a megosztása. Egy olyan ország gazdaságát, amely „több lábon áll”, egy sokk kevésbé fogja megviselni. A példában említett földcsuszamlás sújtotta ország is sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni, ha nem csak egy iparágra támaszkodik. Itt az egyetlen létező ágazatát, a turizmust érte csapás, nem volt ipara vagy mezőgazdasága, amiből jövedelmet tudott volna szerezni, így az egész gazdasága hanyatlásnak indult. Tehát minél inkább diverzifikáltabb egy ország gazdasága, annál inkább csökken az aszimmetrikus sokkok valószínűsége.

Ha egy sokk mégis elérte a gazdaságot, annak ellensúlyozása sem lehetetlen. Nagy jelentősége van egy az egész övezetet magába foglaló költségvetési transzferhálózat létének. Ennek keretein belül a jobb helyzetben lévő országok felől bizonyos mértékű jövedelemátcsoportosítással mérsékelni lehet a káros hatásokat.

Egy valutaövezetnek természetesen meg kell találni az optimális méretét is. Nem lehet túl kicsi, de a valuták számának van egy felső határa is, mivel minél több valuta van, annál kevésbé tölti be a fizetőeszköz a pénzfunkciókat, hatalmasak lesznek a tranzakciós költségek. Azonban a fentebb említetteknek megfelelően látható, hogy egy valutaövezet növekedése akadályokba ütközik, hiszen olyan tagokkal érdemes bővíteni, melyek megfelelnek a tárgyalt kritériumoknak. Azon országok, melyek túlságosan eltérnek társaiktól, inkább csak csökkenteni fogják a kohéziót a valutaövezeten belül. Ennek ellenére nem feltétlenül csak olyan országoknak éri meg belépni egy már működő valutaunióba, melyek teljes mértékben eleget tesznek a feltételeknek. Ennek oka, hogy a kiterjedt kereskedelem, a gazdasági ciklusok együttmozgása és társai ún. endogén feltételek, vagyis az elmélet szerint az unióra lépést követően kialakulnak, közeledési folyamatnak köszönhetően egy idő után végül „önmaguktól” is teljesülnek. Érdekes, hogy elméleti szempontból tekintve az Egyesült Államok sem számít optimális valutaövezetnek, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kialakult rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.

Ha az USA sem felel meg a tárgyalt kritériumoknak, akkor könnyedén belátható, hogy a mindössze tízéves eurózóna sem optimális valutaövezet. Bár a közös piac létrejöttével az EU-n belüli kereskedelem jelentős méreteket ölt, valamint komoly az előrehaladást lehet elkönyvelni a tőkekorlátok lebontásának terén is. Az euróövezet azonban komoly kihívásokkal küzd, a gazdasági ciklusokat tekintetbe véve pedig nemhogy közeledést, de sok esetben a távolságok növekedését lehet megfigyelni. A központosított monetáris politika közel sem elegendő az endogenitás eléréséhez, a feltételek teljesüléséhez szükség lenne az egyes tagállamok költségvetési politikáinak szorosabb összehangolására, ami azonban sértheti a tagok politikai és gazdasági érdekeit.

Érdemes tehát figyelemmel kísérni a híreket, mert az előttünk álló időszak döntései komoly hatással lesznek a magyar gazdaság és azon keresztül a saját megélhetésünk alakulására is.

A cikket írta Vékony Orsolya, DEX Műhely

Reklámok
3 hozzászólás Post a comment
  1. Peti
    Már 17 2013

    Értem, miről van szó, de mérnök fejjel kicsit tömény 🙂 Lehetett volna szájbarágósabb 🙂

    Válasz
  2. Már 17 2013

    Nagyon jó cikk!

    A szerző rávilágít az EU kormányozhatósági és az euró zóna gazdasági bajainak gyökerére. Bár a turizmusos példát nem tartom a legjobbnak, de az azt kísérő magyarázat nagyon jó.

    A fiskális politikák összehangolása létkérdés az euró zóna jövőjét illetően, valahogyan le kellesz nyomni a választópolgárok torkán, de ha Ciprusi “vagyon elkobzás” vagy nevezzük (állami lopásnak) sikerülni fog,
    http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/megrohamoztak_a_bankokat_cipruson.181238.html akkor ennek is át kell menjen a nemzeti parlamenteken. Ez a jővő szempontjából fontos. A költségvetési hiány túllépése ugyanis egy potyautas problémát vet fel: az egyik ország többlet kereslete – a kormányzati túlköltekezés révén- sajnos inflációs nyomást jelent az monetáris unió többi gazdaságában is, amit nem szívesen visel el senki, főleg a bankbetétesek zéró közeli kamatoknál.

    Amint a cikk szerzője is említi, egy monetáris unió akkor egészséges, ha a résztvevő gazdaságok hasonló fejlettségi szinten állnak. Nos ez Észak- és Dél Európa esetében nem egészen áll fent. Ez pedig a komolyabb és már reálgazdasági problémája az euró zónának. Sőt egyik napról a másikra nem is lehet változtatni rajta.
    Mivel az déli országoknak a mai euró árfolyam túl erős, le kellene értékelni, de ezt a németek és az északabbiak nem fogják engedni mivel az a megtakarításaik elinflálásával járna. Tehát kijelenthetjük, hogy ezt az eszköz nem járható út. A versenyképesség növelésére mard még néhány eszköz ezen kívül is. Pl: az adók csökkentése: Sajnos ez sem járható: 100- 120-160% -os GDP arányos államadósság mutatóknál és 5% feletti hiány adatoknál.
    Jó magam még két lehetőséget látok. Ezek: fejlett technológiák kutatása és termelésbe állítása, illetve a bérszínvonal csökkentése.
    Nos a fejlett technológiák jelentik hosszú távon a megoldást, de sajnos valóban csak hosszútávon megvalósítható a projekt, saját erőből. Gyorsabb hatást a külföldi fejlett technológiákat alkalmazó működőtőke letelepítése jelentene. Sajnos a politikai kockázatok ezt fékezik, manapság nem a legjobb dolog németnek lenni Görögországban.

    Amit a legvalószínűbbnek tartok, az a munkaerő költségének csökkentése. A békés úton történő csökkentéshez a termelékenységet kell növelni. Ehhez föntebb említett technológiák kellenek, a problémák ismertek.
    A kevésbé békés út a bérek, nyugdíjak és egyéb transzferek nominális csökkentésén keresztül vezet. Amint látjuk, a folyamat már megindult.
    Sajnos nem nagyon beszélnek arról, hogy meddig fog tartani. Szerintem ahhoz, hogy valóban újra versenyképessé tegyék ezeket a gazdaságokat, köröl belül a Közép európai országok bérszintjére kell csökkenteni az ellátásokat, ha csak közben a világgazdaság meg nem táltosodik.

    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni!

    Válasz
  3. Máté
    Már 24 2013

    Lajos, érdekes amiket kifejtesz, de még egy lépést tovább kellene gondolnod. Nevezetesen, hogyha csökkented a béreket, akkor a legjobbak fognak először elmenni, nélkülük meg nagyon nehéz lesz tudásalapú társadalmat építeni.

    Szerintem az államnak be kell(ene) vállalni azt a rizikót, hogy minden keretet egyszerre felállít egy tudásalapú, versenyképes gazdaság számára, ami lehet rövidtávon költséges lesz (és növeli az államadósságot), de hátha a piac gyorsabban reagál a hitelminősítőknél és betolja a szükséges hiányzó milliókat. Mondjuk tőkebefektetésként, mondjuk tőkésként, mondjuk felvásárlásokban, mondjuk új üzletek nyitásával. Velük együtt nőne a biztonságérzet és a pénz is, csökkenne a kölcsönfelvétel költsége, növekednénk.

    Vagy ez csak egy utópia és ilyen nincs, meg nem is lehet a politikai játszmák és érdekek miatt?

    Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: