Skip to content

2013-03-23

Kártyavár – 2. rész

Készítő: S.C.

A legtöbb ember életében a fontos események a 45. életév előtt következnek be. Ám ez ránk nem vonatkozott. Ha úgy lett volna, akkor valószínűleg másképpen alakulnak a dolgok. A mi esetünkben a harmincas, negyvenes és ötvenes éveink lassan és eseménytelenül teltek. Magamról csak annyit, hogy megvettem egy szerény, kétcsillagos szállodát Matzlingenben. Felújítottam és elkereszteltem Hotel Perle-nek. Volt egy kényelmes kis lakásom a legfelső emeleten, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a  környező tájra. Anton változatlanul az általános iskolában tanított. A neve egyszer meg is jelent a helyi újságban, a Matzlinger Zeitung-ban, amikor egyik volt tanítványa, Matthias Zimmerli megnyert egy nemzetközi zongoraversenyt és köszönő beszédében személyesen megköszönte Herr Anton Zwiebelnek, hogy olyan inspiráló tanítója volt. A legjobb tanító, akit egy tanítvány kívánhat magának.

A Kártyavár c. rövid novella 1. részét itt olvashatjátok!

A Zimmerli eset után Antonon számomra megfoghatatlan, meghatározatlan csendes vágyakozás lett úrrá. Gin römi alatt sokszor azon kaptam, hogy kibámul az ablakon. Láthatóan nem kötötte le a játék. Volt amikor minden ok nélkül dúdolt, énekelt. Gyakran emlegette nevével kapcsolatos aggályait s egyszer azt is mondta, hogy Zimmerlinek nagy szerencséje van, hogy nem Zwiebelnek hívják. S volt amikor kedvetlenül megjegyezte, hogy azzal nincsen semmi baj, ha az ember túllép a hatvanon. A baj csak az, hogy attól kezdve elég könnyű megjósolni, mi fog történni.

S akkor történt az, amire egyikőnk sem számított. Matzlingenbe érkezett Hans Hirsch. Hans Hirsch Anton egyik tanítványának nagybácsija volt. 2003 –at írtunk és a város lelkesen készülődött a karácsonyi koncertre. A program mindig ugyanaz volt: először a diákok léptek fel és az est végén Anton előadásában két-három Chopin mű következett. Valószínűleg már ki is számoltad, hogy 2003-ban Anton és én 61 évesek voltunk.

Emlékszem, különösen hideg karácsony este volt. Nem tudtam elmenni a koncertre, mert a szállodában elromlott a központi fűtés és a pótbojler felszerelésével voltam elfoglalva. Nem volt sok vendég, de gondoskodni akartam arról, hogy akik ott voltak, a lehető legnagyobb kényelemben töltsék az ünnepeket. Így csak másnap értesültem arról, mi történt.

Este Anton egy üveg pezsgővel állított be és akkor újságolta el, hogy Hans Hirschnek van egy lemezkiadó cége, a CavalliSound. A koncert után Hirsch odament Antonhoz és gratulált neki és hozzátette, hogy még soha nem volt ilyen élményben része. Meghívta Antont zürichi stúdiójába, hogy ott feljátssza Chopin édesen melankóliás keringőit. A lemez kiadásáról természetesen a CavalliSound fog gondoskodni. Megittuk a pezsgőt. Észrevettem, hogy Anton arca ki volt pirulva és képtelen volt nyugton maradni. Fel-alá járkált a szobában.

“Gondolj csak bele, Gustav! Végre elismernek!”

Amennyire tőlem tellett, megpróbáltam osztozni örömében. Szívem mélyén tudtam, hogy többet érdemel annál, hogy csak futólag említsék meg a Matzlinger Zeitung-ban. De be kell vallanom – csak neked -, hogy a puszta gondolatra, hogy Anton elmegy és híres lesz, olyan félelem fogott el, hogy képtelen voltam megmozdulni. Csak ültem a karosszékben, mintha odaszögeztek volna. Életem abban a pillanatban szánalmasnak és kétségbeejtően sivárnak tűnt. A pezsgő megkeseredett a számban és émelyítően fortyogott a gyomromban. Alig vártam, hogy Anton elmenjen és szobám magányában egyedül maradhassak érzéseimmel.

Anton tavasszal, cseresznyevirágzáskor utazott Zürichbe. Távolléte alatt anyám megbetegedett. Napjaimat a szálloda és a kórház közötti ingázás töltötte ki. A bánat és az elkeseredés olyannyira úrrá lett rajtam, hogy nem egyszer azt kívántam, bárcsak én haldokolnék Mutti helyett. A világ körülöttem mintha csendesen rommá porladt volna. A Hotel Perle-be egyre kevesebb vendég érkezett. A szálloda lassan leépült. Láttam, hogy a fürdőszobák elavultak és penészesek. Láttam, hogy az ebédlőben foltos és rongyos a szőnyeg. Éreztem, hogy az ételszag a falakba ivódott. De nem tudtam rávenni magam, hogy bármihez is neki lássak. Nem érdekelt semmi.

Amikor Anton visszatért, tele volt történetekkel a CavalliSound stúdiójáról. Mint mondta, nagyon jól alakultak a dolgok és valószínűleg hamarosan felléphet Genfben és akár Párizsban is. Nem tudtam örömében osztozni.

“Sajnálom, Anton, de a Muttival történtek teljesen kimerítettek. Kérlek, bocsáss meg. “

Anton lemeze azon a héten jelent meg, amikor Mutti meghalt. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy tiszteletteljes tudjam eltemetni. Így legalább nem maradt energiám arra, hogy belegondoljak, mi lesz, ha Anton elmegy. Elhagy.

Néhány héttel később éppen reggeliztem, amikor megakadt a szemem a Matzlinger Zeitung főcímén.

Csalódást okozott a Zimmerli mentor

A cikkben több kritikus támadta Anton Zwiebel játékát és megkérdőjelezték azt is, hogy van -e Hans Hirschnek és a CavalliSound-nak joga ahhoz, hogy ismeretlen vidéki zenészek műveit adja ki. Habár voltak olyanok, akik szívesen hallgatták az ünnepelt Matthias Zimmerli egykori tanítójának előadásában Chopin keringőit, ennél többet biztosan nem tartogat Zwiebel úrnak a jövő.

Félretettem az újságot és feltárcsáztam Anton számát. Nem állt szándékomban megemlíteni egy szót sem arról, amit olvastam.

“Hallo, Anton. Nagyon régen gin römiztünk. Nem lenne kedved egy játszmához? Folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Szerintem az utolsó kört te nyerted.”

Az ezt követő években nem beszéltünk egyszer sem a történtekről, ezért nem tudom pontosan Anton mit érzett a szíve mélyén.

Egyik este azonban így szólt: “Tudod, lehet, hogy ha nem Zwiebelnek hívnak. . . . . talán befuthattam volna.” Majd hozzá tette, hogy bármi történt vagy bármi történjen is, továbbra is minden reggel szorgalmasan gyakorol.

Azóta már nyugdíjba ment, én pedig azt fontolgatom, hogy eladom a szállodát. Mindketten egyetértünk abban, hogy legjobb lenne visszaköltözni gyerekkori falunkba, Zorinba. Ott áll a ház, amit Muttitól örököltem. Jól meglennénk ketten. S talán még egy fehér kiskutyának is jutna hely.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: