Skip to content

2013-05-05

3

Gáz van?! – Oroszország és az Európai Unió

Készítő: Kovács Miklós

Cikkem az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatról szól, mely azért aktuális, mert Oroszország újból meghatározó része lett a világgazdaságnak és ezzel együtt folyamatosan szorosabbra fűződött kapcsolata az Európai Unióval. Ennek a két világgazdasági szereplő kapcsolatát vizsgálni mindig is érdekes dolog volt. Az Európai Unió eddigi legjelentősebb bővítése utáni időpontra kivetítve még bonyolultabb is lett. Az új helyzet mind az EU, mind pedig Oroszország részéről új hozzáállást igényel a kapcsolatokban, ezért vizsgálom ezt az időszakot. 

Energiavita és diverzifikáció

Az energiavita kérdésköre, és az azt magában foglaló energiadialógus a két hatalom fő ütközőzónája. A gázenergia különleges helyzete teszi érdekessé számomra a témát, és azok a módszerek, amelyekkel a két fél megpróbálja az érdekeit érvényesíteni. Igen sokrétű és érdekes párbeszéd az, ami Oroszország és az Európai Unió között zajlik, és még korántsem értek a végére.

A diverzifikáció növelésével és az energia felhasználásának hatékonyabbá tételével az Európai Unió azt éri el, hogy a gázfogyasztása különböző forrásokból tevődik majd össze és ez a felhasznált energia nem fog olyan nagymértékű fogyasztásnövekedést okozni, amely a diverzifikáció rovására menne. Véleményem szerint a gázfogyasztás növekedése termelési kapacitásokkal leggyorsabban mindenképp az orosz gázvezetékeken keresztül elégíthető ki. Ez annak köszönhető, hogy az LNG technológia mobilitása ellenére nem tud nagymértékű volumennövekedést elérni, főleg nem olyan hatékonysági fokkal, mint a vezetékeken történő gázszállítás.

Energiapolitikáról szóló eddigi cikkeink:

Az északi-tengeri gáztermelés sokkal kevesebb kapacitási tartalékkal rendelkezik, mint az orosz gázkitermelés, ezért azoknak az országoknak is szembe kell nézniük majd az orosz gáz “erejével”, amelyek eddig még egyáltalán nem voltak rászorulva erre a forrásra. Az Európai Unió szakemberei is látják azt, hogy többszörösen összetett problémával állunk szemben. Tudják, hogy a fokozatos diverzifikációval megnövelték az energiabiztonságát az EU tagállamok többségének, de az újonnan csatlakozottak olyan mértékben függnek az orosz gáztól, hogy ez kihat az egész államközösségre.

Gyors megoldás

Az Európai Unió energiafogyasztásának rohamosan növekvő ütemének kielégítésére az egyetlen, gyors mód az orosz gázvezetékeken keresztül történő gázszállítás lehet. A gáz tisztán ég, nincs olyan káros anyag kibocsátás, mint az olaj vagy a szén esetében, és nem keletkezik veszélyes hulladék, mint az atomerőművek esetén. Az egyetlen ennél környezetkímélőbb megoldást a megújuló energiaforrások jelentik, amelyeknek azonban megvannak a maga korlátai. Az orosz gáz Európa bármely pontjára el tud jutni majd az egységes belső piac összehangolásával.

Majd én tekerem, te csak figyelj!

Oroszországnak és az Európai Uniónak is szem előtt kell tartania egymás sajátosságait, és így sokkal hatékonyabban tudnak majd együttműködni az elkövetkezendőkben. Az energiadialógus egy olyan fórumot teremtett a két régió között, amelyből mindkét világgazdasági szereplő profitálni tud majd. A további gázviták elkerülése érdekében minél hamarabb meg kell épülnie a köztes országokat elkerülő vezetékeknek, vagy olyan közös érdekeltségű projekteket kell létrehozni, amelyek pártatlan gázszállításokat biztosítanak az Európai Uniónak.

Az orosz exportorientáció hátrányai kivetülnek a gazdaságára is. Ez ügyben is sürgős lépéseket kell tennie Oroszországnak, mivel ha nem lép, akkor a gazdasága jelentős károkat fog elszenvedni. Az energiahordozókból származó bevételeit a gazdaság egyéb szektorainak fejlesztésére, vagy a kitermelés volumenének növelésére kellene fordítania. Mindezekkel a lépésekkel elérné, hogy a hátrányokat csökkentve előnnyé kovácsolná a gázból befolyó nyereségét.

Reklámok
3 hozzászólás Post a comment
  1. máj 5 2013

    Jó a cikk! Bár azon vitatkozni tudnék, hogy mennyire megalapozott az az állítás, hogy a “köztes országok” elkerülése megoldaná-e a problémát. Ez ugyan is nem jelent semmilyen forrás diverzifikációt, csupán az útvonal változik. az ellátás biztonsága csak marginálisan növekedne a Déli áramlat megépítésével, mivel a jelenlegi tervek szerint nincs benne tároló kapacitás. Ehhez képest nagyon sokba kerül kb 20 milliárd euróba. A 20 milliárdot sem a résztvevő államok tennék bele, hanem magántulajdonú energetikai cégek akik nyilván elvárnak egy 10% körüli hozamot. Tehát annyi történne, hogy ugyanazt a gázt vásárolná meg a fogyasztó csak hosszabb szállítási úton keresztül és jóval drágábban.
    Magyarország a régió gázelosztó központja szeretne lenni, mindezt úgy, hogy saját igényeit sem elégítik ki a földalatti tározók. Enélkül viszont nehéz lesz, mert mint tudjuk a gázfogyasztás szezonálisan jelentős mértékben ingadozik míg a kitermelés ehhez, nem tud igazodni.
    Amikor az oroszoknál beköszönt a -40 fokos időszak, komoly problémáik vannak az export igények kielégítésével, és legtöbbször ez, csak részlegesen sikerül nekik. Így előfordulhat, hogy a 20 milliárd eurós Déli áramlat ebben az időszakban üresen marad, pedig a másik végén is ekkor van legnagyobb fogyasztási igény.

    Ezzel szemben Ukrajna nyugati területein az Eu határa mellett 36 milliárd m3 tároló kapacitás van. Összehasonlításként ez majd 4 éves magyar fogyasztásnyi mennyiség. naponta több száz m3 kitározási kapacitással. És bizony bizony, amikor hideg van akkor innen osztják el európa felé gázt, mert az oroszok felől érkező mennyiség olyankor nagyon csak a töredéke az európai igényeknek. Sajnos erről kevés szó esik. Arról pedig még kevesebb,hogy ezt a “forgóeszköz” mennyiséget a Naftohaz Ukrajini-nek kell megfinanszíroznia. pedig ez – feltöltöttségi szinttől függően- több mint 10 mrd euró. Ha ezt gázt európai fogyasztók égetik el, akkor logikus lenne, hogy ezért a szolgáltatásért fizessenek, vagy az Gazpromnak kellene kivenni belőle a részét.

    Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet és a valós okokat, egy összetettebb geopolitikai kontextusban kell néznünk a dolgokat.

    Válasz
  2. máj 5 2013

    Igen, ezt nem vizsgáltam, csak a tranzit szerepet játszó országok kikerülésének lehetőségét. Kiskereskedelem, vs nagykereskedelem. Az EU és Oroszország a legtöbbet azon nyerhetne, ahogy te is rámutattál, ha puffereket hoznának létre a saját területeiken. Ukrajnával pedig jó barátként is meg lehetne egyezni, mint említed is, hogy ki kellene perkálni a tárolásért szépen a pénzt. Lajos, elmés hozzászólás volt, várom a továbbiakat 🙂

    Válasz
  3. máj 5 2013

    A napi kitározásnál több szám m3-t úgy értettem hogy napi több száz millió m3.

    Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: