Skip to content

2013-05-28

1

Kiégtél? Itt a megoldás!

Készítő: sistercrazy123

Körülbelül egy éve lakhattam Hollandiában, amikor először elgondolkodtam azon, hogy rendben van-e velem minden. Mármint az életstílusommal. A hétköznapok munkával teltek és szabadidőmben legszívesebben olvastam (egy egész délutánt el tudtam tölteni egy jó könyv társaságában), cél nélkül sétálgattam valamelyik városban és rácsodálkoztam az emberek másságára vagy apró részletekre az utcán és az épületeken. Ünnepnapokra már hetekkel előtte elkezdtem a készülődést: képeslapokat gyártottam, gyöngyékszereket és díszeket csináltam, ajándékokat csomagoltam. S volt olyan is, amikor kimentem a tengerpartra, letelepedtem valamelyik teraszon és estig tanulmányoztam a körülöttem zajló életet és hallgattam a hullámok megnyugtató hangját. Szerettem vonaton utazni, mert gondtalanul, ábrándozva bámulhattam a tovasuhanó tájat: tehenek, bárányok, szélmalmok, tulipánok. Tökéletesen elégedett voltam ezzel.

Füstöl az agyad, eldobtad egy álmodat, égsz a semmibe.

Ha nem csinálsz semmit, semmi vagy?

Egészen addig, amíg egyre gyakrabban találtam magam olyan helyzetben, amikor nem tudtam mit válaszolni olyan egyszerű és jó szándékú kérdésekre, mint:  Te melyik klubban sportolsz? (Én? Sportklub? Hááááát…) Tudsz teniszezni? Ha nem, szívesen megtanítalak. (Az én labda- és irányérzékemmel Nobel díjat is kaphatnál érte.) Hová mentek nyaralni? Megint Magyarországra? Mi Dél-Amerikába készülünk körútra. (Sok szerencsét! Engem nem érdekel Dél-Amerika.) Te is jössz X. Y. szülinapi bulijára? (Már megint? Miért kell mindig minden buliban ott lenni?) Én minden szombat délelőtt megpucolom az ablakokat és kivasalok mindent. (Utálok ablakot pucolni, szerintem egy évben kétszer bőven elég, vasalóm pedig nincs is.) Nem jössz sétálni? Nem ülhetsz bent egész nap. (Mi vaaan? Esik az eső, 100-zal fúj a szél és vasárnap délután van!). Az érdekes az volt, hogy a legtöbben ugyanilyen értetlenül álltak az én egyszerű, de elégedett létem előtt. Ám beleestem abba a hibába, amibe szerintem mindenki, aki azt akarja, hogy otthonától távol befogadják, és értékes embernek érezze magát. Nem telt sok időbe és bérletem volt a sport suliba, ahol hetente 3-szor spinningeltem, aztán átálltam karatéra. Minden szombat reggel nagytakarítást tartottam és hát a kis előkert sem maradhatott ki, mert mit szólnak a szomszédok, ugyebár? Vasárnap reggel futottam (minden méterét utáltam) és mindig gondoskodtam arról, hogy elolvassam a friss híreket, megnézzek minden olyan tv-programot, amiről mindenki beszélt és számon tartottam boldog-boldogtalan születésnapját, házassági évfordulóját és nyugdíjaztatását. Az egyetlen, ami semmiféle problémát nem jelentett, az az utazás volt, mert azt különben is szeretem és legalább addig is kimenekülhettem ebből a mindig-kell-valamit-csinálni világból.

Stresszes Erik // Kiégett Erik // Erik túl fáradt volt, hogy modellt álljon ehhez a rajzhoz, bocsika.

Lustaság fél egészség?

Mert igen. A hollandok nem tehetnek róla, hogy ilyenek. Egyszerűen csak követik a kálvinista tradíciót, ami nem a “lustaság fél egészség”, hanem a “lustaság az ördög bölcsője” mottót hirdeti. Ám arra már a hollandok is rájöttek, hogy nem lesznek boldogabbak attól, hogy a nap 24 óráját tevékenyen töltik, és manapság van egy új trend, ami a semmittevés áldásos hatását hirdeti.  (Nem véletlenül, hiszen az elmúlt években népbetegséggé vált a burn-out és a depresszió, tehát valamit tenni kellet.) Íme egy cikk, ami erről szól. Lustálkodni, lazítani, semmit tenni. Ugye milyen jó csak úgy feküdni a fűben és bámulni a tovaillanó felhőket? Ám a mi kis kálvinista országunkban (igen, itt Hollandiáról van szó) ezzel igencsak nagy gondunk van. Mialatt tulajdonképpen a semmit-tevésnek igenis van értelme. “Időt vesztegetni. ” így definiálja a Dikke van Dalen (a holland értelmező kéziszótár ) a lustálkodást. Hollandiában a ennek a szónak semmilyen pozitív jelentése nincs. Amit Itáliában dolce far niente-nek, vagyis édes semmit-tevésnek neveznek, az Hollandiában nem jelent mást, mint hogy haszontalanul töltjük az időt. Nagyon nehezünkre esik, hogy ne csináljunk semmit. Egyre több a dolgunk, egyre hajszoltabbak vagyunk. De mi valójában a probléma? Nincs időnk lazítani vagy elfelejtettük, hogyan kell? “Amikor az emberek még vadásztak és gyűjtögettek, az élelemszerzés töltötte ki napjuk pár óráját. ” – mondja szabadidő-kutató (igen, már ilyen is van) Hugo van der Poel. “A fennmaradó idő a pihenésé volt: történeteket meséltek, ékszereket készítettek, rajzoltak, festegettek. Az embereknek erre mindig meg volt az igényük. Az állatokkal ellentétben, akik akár egy fél napot is alvással töltenek miután elejtették és elfogyasztották zsákmányukat, az emberek egy kis pihenés után megint belefognak valamibe. ”Azóta persze eltelt több ezer év. Környezetünk és életmódunk megváltozott. A gépek megjelenése, az elektromosság feltalálása és elterjedése óta éjjel – nappal aktívak lehetünk. Nem kakaskukorékolásra ébredünk, és nem napnyugtával fekszünk. Egyre kevesebbet alszunk: az elmúlt 40 évben pontosan egy órával kevesebbet éjszakánként. Ám agyunk még most is ugyanúgy működik, mint az őskorban. Úgy vagyunk programozva, hogy rendszeresen pihennünk kell(ene).

Stresszel a szabadidő

Hugo van der Poel szerint ironikus módon stresszel minket a szabadidő. Elég furcsa, nem? Mintha elfelejtettük volna, hogyan kell lazítani. “A 80-as évek közepétől egyre kevesebb lett a szabadidőnk, de a pénzünk azonban egyre több. Ezt azt jelenti, hogy minden szabadidős órára több elköltendő pénz jut. Kialakult a fogyasztói társadalom. Az emberek arra törekszenek, hogy szabadidejüket a legideálisabb módon töltsék el. De mi az ideális? Itt a probléma gyökere:  az egész nap felénk áramló információ dömping igyekszik velünk elhitetni, hogy mindent látnunk kell és mindenütt ott kell lennünk. A szabadidő eltöltésének módja és intenzitása egyfajta státusz szimbólum lett. ” Hogy, hogy nem csináltál semmit a szabadság alatt? Valljuk be, amikor a többiek azzal rukkolnak elő, hogy ők körbeutazták Európát vagy éppen Thaiföldön nyaraltak vagy egy 4-csillagos wellness hotelben kényeztették magukat, mi sem akarunk lemaradni. Az image-ünk bizony függ attól, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben. Minél több dolgot csinálunk és minél különlegesebbet, annál menőbbek vagyunk. Hilde Roothart, trendkövető szerint, igenis a belénk rögződött kálvinista mentalitás az, ami miatt nehezünkre esik a lustálkodás: szorgosnak kell lenni és tevékenynek. Az idő elvesztegetése pedig főben járó bűn. Ám ez változóban van. Manapság már megengedett a lazítás és lustálkodás, feltéve, ha máshogy nevezzük: jóga, meditálás, wellness. A lényeg ugyanaz (aktívan nem csinálunk semmit), de a lélektani hatása más, hiszen nem kell, hogy furdaljon minket a lelkiismeret a semmit-tevés és az “elvesztegetett “ idő miatt.

Nem vagyunk igazán szabadok.

A szabadság egy meglehetősen relatív fogalom. Olyan sok dolog van, amit meg kell tennünk, vagy amit elvárnak tőlünk. Egy jó szülinapi bulit szervezni. Segíteni a szomszédoknak. Hetente találkozni a barátainkkal. Mindig “kell” valami. Nem azért, mert igazán fontos, hanem azért, mert morálisan elkötelezzük magunkat és nem akarunk senkinek csalódást okozni. Hugo van der Poel:

“A szabadidő eltöltésének igazi módja az, amikor az ember boldognak érzi magát. Amikor valami olyasmit csinálunk, amiben el tudunk merülni, ami örömet szerez, ami felfrissít. Csak a tv nézéstől senki nem lesz happy. De ha valaki mindig tesz-vesz, attól sem. A legideálisabb az, ha találunk egy olyan hobbit, ami testileg és lelkileg pihentet és ahol nem kell bizonyítani. Ez mindenkinek más. Van, aki kertészkedik és van, aki főz vagy hímez, mások pedig maratonit futnak vagy zongoráznak. ”

A szívünk mélyén arra vágyunk, hogy ne legyen muszáj. Tom Hodskinson írt is erről egy könyvet: A lustaság dicsérete. Szerinte elfelejtettünk lustálkodni és munkamániások lettünk.  Ám a képlet egyszerű: ha többet szeretnél pihenni, akkor kevesebbet kell dolgoznod. Szerinte, ha elhatározod, hogy 3 órán át koncentráltan fogsz dolgozni, akkor el is készülsz 3 óra alatt. Ám ha ugyanerre 8 órád van, akkor a legtöbb idő azzal megy el, hogy bámulod a képernyőt, telefonálgatsz a barátaidnak és egyáltalán nem fontos emaileket olvasol. Tom: “Mindenki érzi azt a nyomást, hogy keményebben dolgozzon, és többet bizonyítson. A trükk az, hogy meg kell tanulnunk jól érezni magunkat akkor is, ha nem minden percünket értelmesen töltjük. Ugyan miért lenne a munkaadó bevétele fontosabb a saját testi-lelki jólétünknél, a családunknál vagy a barátainknál? ”Szerencsére van remény. Hála a gazdasági krízisnek. Most, hogy kevesebb pénzünk van, mintha sokkal gazdaságosabban bánnánk nemcsak a pénzünkkel, hanem a szabadidőnkkel is. Európai, netán föld körüli utazás? Egy hétvége a haverokkal sokkal jobb. Drága vacsora egy trendi étteremben? Hát nem sokkal finomabb a kertben (vagy teraszon) megtermelt zöldség és a kényelmesen elkészített vacsora? Amikor a trendfigyelők is azt hirdetik, hogy menő biciklitúrára menni vagy sátorozni, a saját sáladat megkötni vagy ruhádat megvarrni….akkor már szabad kevesebbel is elégedettnek lenni. Hilde Roothart: “Olyan korban élünk, amikor a dolgok átértékelődnek. A multitask-en (1000 dolgot csinálni egyszerre) mintha már nem lenne olyan divatos. Egyszerűbb, lassúbb és tartalmasabb életre vágyunk.” Szerencsére a neurológia is támogatja ezt a trendet.

Ábrándozni jó!

Nemrég bizonyítást nyert, hogy a semmit-tevés és az ábrándozás nagyon jó hatással van az agyunkra. “Az ábrándozásnak Hollandiában mindig negatív kicsengése volt. ” mondja dr. Victor Spoormaker, a Max Planck Instituut munkatársa. “Azok az emberek, akik gyakran elábrándoztak, semmirekellőként lettek megbélyegezve. Ám kutatások kimutatták, hogy az ábrándozás igenis jó dolog, mert agyunknak alkalma nyílik arra, hogy feldolgozza a bevitt információt. Az ábrándozás jó a kreativitásunknak is, mivel agyunk könnyebben kreál asszociációkat és megoldásokat. Gondoljunk csak Newton-ra és az almafára.” Einstein például azt mondta: “Ha magamból indulok ki, akkor arra a következtetésre jutok, hogy a fantázia számomra nagyobb adomány, mint az új ismeret megszerzésének képessége.” Szóval, ha legközelebb azon kapod magad, hogy elábrándozol…csak nyugodtan, ábrándozz, ameddig jól esik.  It’s good for you.

Advertisements
1 hozzászólás Post a comment

Trackbacks & Pingbacks

  1. Mindenkinek van egy álma… | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: