Skip to content

2013-06-04

Téged is érint a kapunyitási pánik?

Készítő: Kovács Miklós

A családi fészekből való kilépés, a munkavállalás és a családalapítás – vagyis a felnőtt élettel való szembenézés és a döntésekért való felelősségvállalás – minden második magyar fiatalt félelemmel tölt el. A 21-35 év közötti korosztálynak, vagyis az Y generáció tagjainak a válság elkerüléséhez, Tari Annamária pszichológus szerint kellő önismeretre – ezen belül is az egyéni készségek és a képességek ismeretére – van szükségük. A fiatalok így tudják ugyanis reálisan felmérni a lehetőségeiket, ily módon jöhet létre az úgynevezett “aktív bevonódás”, ami azt jelenti, nem hagyják, hogy csak hömpölyögjenek velük az események, hanem aktív részesei, alakítói lesznek saját életüknek.

Leválás a szülőktől

Hazánkban az Y generáció minden második tagja egérutat keres a problémák elől, nehezére esik a családtól való leválás, párkapcsolati szinten ódzkodik a komoly, hosszú távú elköteleződéstől, tehát távol áll tőle a felnőtt döntések meghozatala és a felelősségvállalás. A kapunyitási pánik kialakulásának társadalmi, gazdasági és pszichológiai okai vannak, a szóban forgó generáció tagjainak ugyanis úgy kell megteremteniük helyzeteket, kiépíteniük saját egzisztenciájukat, hogy közben – szüleikkel ellentétben – bizonytalan környezetben léteznek. Tari Annamária rámutatott, hogy a fiatalok és szüleik között például rengeteg feszültség fakad abból, hogy az X generáció más típusú biztonsághoz volt szokva, a szülők korosztálya ugyanis anno akár 10 évre előre is tervezhetett, amit a mai 21-35 évesek nem tehetnek meg. Az pedig még inkább nehezíti a helyzetet, ha a szülők is otthon próbálják tartani gyermeküket, tudat alatt hátráltatják a leválást, konzerválni kívánják a szimbiotikus együttlétet, mondván, „a gyerek a szülői házban mindent megkap, minek költözne külön, ha az nagyobb anyagi kiadásokkal és áldozatokkal járna”. Tari Annamária kifejtette: a viselkedés oka abban keresendő, hogy a leválás a szülő életében is új szakaszt indít el, sokan pedig félnek az aktív szülői státusz megszűnésétől. Azt azonban kevesen tudják, hogy súlyos önértékelési problémához is vezethet, ha gyermeküket otthon tartják.

“A quarterlife crisis, a húsz-egynéhány évesek új “tömegbetegsége” az elhúzódó tanulmányokkal, az erõs sikerkritériumokkal, valamint a lehetõségek kitágulásával függ össze. Sokan már pályájuk kezdetén pánikba esnek minden cselekedetük elõtt, folyamatos szorongásban élnek amiatt, hogy nem tudják megfelelõ hatékonysággal megvalósítani önmagukat, vagy amiatt, hogy nem megfelelõ célokat tûztek ki maguk elé. A krízist átélõk fõ érzése az, hogy az élet egy merõ kockázat, nincs stabilitás, bizonyosság, a legkisebb döntés az egész jövõt megváltoztathatja, minden állandóan változik.”

Ne csak hömpölyögj!

A pszichológus arra is rámutatott, hogy az Y generáció tagjai egyszerre kockázatkezelőek és maximalisták, a siker eléréséhez ugyanakkor ki kellene lépniük a komfortzónájukból, bátorságra, kockázatvállalásra lenne szükségük – ez kellő önismeret hiányában azonban nem működik. A reális énkép, az egyéni készségek és a képességek ismerete nyújthat tehát segítséget abban, hogy felmérjék valós lehetőségeiket, hogy létrejöjjön az úgynevezett „aktív bevonódás”, vagyis, ne hagyják, hogy csak hömpölyögjenek velük az események, hanem aktív részesei, alakítói legyen saját életüknek.

Magunkra vagyunk utalva: tudtuk.

Az Y generáció tagjai tehát magukra vannak utalva, hiszen szüleikhez képest már egy másik világban születtek, más feltételek között nőttek fel. A korosztályra nehezedő nyomás: a trendekhez való igazodás kényszere és a fogyasztói társadalom kihívásai egyre nagyobb terhet tesznek a fiatalokra. A kapunyitási pánikra megoldást jelenthet az egyéni képességek és – azokhoz képest – a lehetőségek helyes felmérése, valamint a kellő önbizalom.

Még egy érdekesség a végére, ami a magyar társadalomra igaz lehet:

“A kelet-közép-európai régió munkaerő-piaci struktúrája sem könnyíti a pályakezdők helyzetét: a rendszerváltás után a felsőoktatásból frissen kikerültek viszonylag könnyen juthattak jó álláshoz a kialakuló versenyszférában, hamar vezető posztokat tölthettek be. Az akkori friss diplomások példája sokakat nyomaszt, hiszen manapság jóval telítettebbek a pályák, nehezebb érvényesülni, de ennek híre még nem ment át a köztudatba. Az új generáció jövőkilátásai sem tűnnek túl rózsásnak, elvégre a tíz évvel ezelőttiek még ma is csak harmincas éveikben járnak, jó ideig őrzik még az irányító pozíciókat.”

Források:

Edupress (2013): Minden második fiatalt érint a kapunyitási pánik

Magyar Narancs (2004): kapunyitási pánik: Mint a bárányhimlő

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: