Skip to content

2013-06-16

1

TED Global 2013 beszámoló

Készítő: Rab Máté

A TED Global idei egy hetes rendezvényének a szerdai napja online követhető volt a TEDx szervezőknek, így Debrecenben is ingyen megtekinthettük. Szép számmal gyűltünk össze a MODEM-ben és egy igazi TED esemény volt, annak minden hozadékával: inspiráló, kreatív, nemzetközi. Az én szemszögemből most egy kis betekintést kaphattok az aznapi előadásokba, eseményekbe.

Négy erős szekció volt, valószínűleg az élő közvetítéshez igazítva, mivel 4 különböző témakörről hallhattunk számtalan izgalmas gondolatot teljesen globális előadóktól. Mindez élőben Edinburg-ból, és a pár kisebb szakadozástól eltekintve, kiváló minőségben és kényelemben élvezhettük az előadást, amiért hatalmas köszönet jár a MODEM-nek a helyszínért, Süli Andrásnak pedig a technika menedzseléséért. De nézzük is a szekciókat! Mindegyiket összesítve leírom, és kiemelek belőle egyet, amely különösen megkapott.

1. szekció: Money Talks

Várhatóan egy izgalmas és közérdekű gazdasági kezdés volt. Egy kockázatkezelő közgazdás kezdett a “Dragon-king theory” felvázolásával, amit ő és csapata alkotott meg. Eszerint a gazdasági válságok tökéletesen megjósolhatóak, de az emberek nem hajlandóak elhinni. Több buborékot is előre azonosítottak már az elméletükkel és rendszerint beszámolnak róla, de eddig még nem figyeltek rájuk – vagy ha igen, akkor azt nem láttuk, hiszen megelőzték a válságot. 😉 Majd Anette Heuser mutatta be, hogy a globális hitelminősítő mamutok (Standar&Poor, Moodies, Fitch) kontrollálhatatlanok, a pénzügyi élet vezetői ülnek az igazgatóságaikban és még csak be sem számolnak a közvéleménynek az értékelések menetéről, amelyek viszont a mindennapi életünket is befolyásolják. Ezt pont mi magyarok tudjuk a legjobban, hogy a hitelminősítők mennyire erősen hatással vannak a forintra, a kamatokra, ezen keresztül pedig a kenyér árára is. A társaival létrehozzák az INCRA-t, ami egy nonprofit nemzetközi hitelminősítő szervezet lesz. Ez versenyt teremt a mamutoknak, de ők átláthatóvá teszik az összes indikátort, a metodológiát is, valamint várják a lelkes önkéntes munkatársakat. Szívből drukkolok a sikerességüknek és a társadalmi kontroll megjelenésének a mamutok életében is!

Ebben a részben volt még a “zsebmetsző úriember“, Apollo Robins, aki szemléltette, hogy a figyelmünk irányításával mi minden más történhet magunk körül. Például tudod emlékezetből, hogy a telefonod kezdőképernyőjét milyen ikon van? Tippelj és nézd meg. Komolyan. 🙂 Bejött a tipped? Oké, akkor az egyértelmű, hogy minden telefon minden kijelzőjén ott az óra. Meg tudod mondani mennyi az idő? Hiszen most nézted meg a telód! 😀 A kontrollált figyelem olykor veszélyes is lehet, ezt is bemutatta hasonlóan nevettető formában, mint annó a mi jó öreg Rodolfónk:

A tanulság röviden annyi, hogy ne csak kifelé, a szemünkkel és egyéb érzékszerveinkkel figyeljünk, hanem befelé is nézzük, koncentráljunk a látottakra, hallottakra és megfelelően dolgozzuk fel azokat. Majd egy nonprofit programot láttunk Toby Eccles előadásában, aki megmutatta, hogy a börtönből kijövő embereknek ha egy mentort biztosítunk, aki segít nekik beilleszkedni a társadalomba, akkor ez hogyan lehet önfenntartó és önfinanszírozó.

A kormány: befektető, kockázatvállaló, innovátor

Valószínűleg a közgazdász vénám miatt, de ez a szekció pezsdített fel igazán. A következő előadó, Mariana Mazzucato egy provokatív kérdéssel kezdte: hol vannak az európai google-k? Prezi-t használt (amit ha megtalálok utólag beteszek), Zuckerberget és egy szürke közalkalmazottat állított szembe, mint a magán- és közszféra két alakját, az USA-t és EU-t szimbolizálva. Szerinte túl adminisztratív az Unió, és hiába élünk jobban, eszünk egészségesebben, gondolunk a környezetünkre, lassúak és unalmasak vagyunk amerikai szemmel – főleg a közszféra. Ez annak tükrében a legnagyobb probléma, hogy az igazi innovációk többségét az állam finanszírozza. Hiszen mi az okos az okostelefonban? Internet, GPS, érintőképernyő, időjárást jelentés. Mindegyik állami fejlesztés eredménye. Gyógyszerek? 75 százaléka a gyógyszerjelölteknek egyetemi kutatóközpontokban lett felfedezve, mégis a gyógyszeripar pénzének 75 százalékát a cégek költik el – az aprópénzből felvásárolják a kutatásokat és a nagyobb összeget marketingre költik. Hol van akkor az állam jutalma a kockázatvállalásáért? Egyesek szerint az adókban, de erre a legjobb ellenpélda az Apple, ami sem az USA-ban, sem az EU-ban nem fizet adót. Ha csak a bevételek 0.05%-át visszaadnák az államnak, sokkal több innovációnk lenne. Nem válaszolja meg egyébként a kérdését Mazzucato, csak ott hagyja a lebegő kérdést, hogyha ez a trend, talán a jövőben az EU-nak hála nemcsak technológiai innovációk és zöldfejlesztések lesznek, hanem inkluzívak is, azaz a társadalom szélesebb rétegénél hasznosul az eredmény.

2. szekció: Listening to Nature

Minden szekció egy reklámmal kezdődött, ez a reklám volt a legizgalmasabb a nap folyamán. Díjat is nyert a “Legjobb nonprofit videó 2012” kategóriában a “Follow the frog” kampány részeként.

Az első előadónál konkrétan tényleg hallgattunk a természetet, Bernie Krause megmutatta nekünk, hogy milyen a természet hangjainak változása egy kis emberi jelenlét miatt. Vigyáznunk kell, és nemcsak a szemünkkel, de a fülünkkel is figyelni, mert lehet az erdőből csak pár fát vágunk ki, de a madárdal el tud tűnni így is teljesen. Utána megtanultuk, hogy létezik a “hivatalos paradicsom csikiző“, mint foglalkozás. 🙂 Erre a nevetségesnek hangzó tevékenységre azért van szükség, mert a méheket lassan kiírtjuk a világunkból. Pedig a méhek felelnek a növények beporzásáért, például a paradicsom esetében a “hímtest” nem nyílik egyszerűen, csak ha megfelelő impulzus éri (“csikizés”), és akkor tudják belőle kézzel kinyerni a virágport, amelyből paradicsomunk lesz. A méhektől egyébként az egészségügyi rendszerünk is tanulhatna, sőt a logisztikusok is, hiszen az óriási kolóniákat gyönyörűen rendszerezik és irányítják. Ha meg akarjuk állítani a méhek gyors kiirtását (a 2. világháborúban 4,5 millió méh volt, most 2 millió alatt van a számuk), akkor egyszerű emberként ültessünk méh-barát növényeket, tehát ami nincs vegyszerrel kezelve. Még a maláriáról is volt egy előadás, amely 60 éve gyógyítható, mégis évente félmillióan halnak meg tőle. A megoldás, hogy nem a maláriát (és a hordozó szúnyogokat) kell támadni, hanem a probléma forrását, a mélyszegénységet kezelni. Ha kezet tudnak mosni az emberek, tiszta vizet tudnak inni, normálisan étkezni és elfogadható orvosi ellátáshoz juthatnak, akkor a világunk szó szerint gazdagabb lesz – és mellékesen a malária is eltűnik. Megtudtuk, hogy a “there is an app for everything” (mindenre van egy alkalmazás) mondás még igazabb, mint gondolnánk, mert a bluetooth-szal irányítható csótányt élő prezentációban nézhettük – remélik az emberek kognitív képességeit fogja segíteni a technológia. Egy improvizált zongora előadást is hallhattunk az izraeli Yaron Hermantól.

A legősibb indok a nők örök tiszteletére és elismerésére

Suzana Herculano-Houzel

Suzana Herculano-Houzel

“Minden agy ugyanúgy készül.” Ezzel az állítással kezdte előadását Suzana Herculano-Houzel kutatónő, majd bebizonyította, hogy nem egészen. Sőt, az összes biosztankönyvben tényként van jelölve, hogy az emberi agy 100 milliárd neuronból áll, de ennek a forrása sehol sem létezik, szóval valaki csak kitalálta. Ők készítettek egy “agylevest”, melyben megszámolták, hogy 86 milliárd neuronos az agyunk. És ezzel kiderült, hogy mennyit számít az a 14 milliárd! Például, hogy az agyunk egyáltalán nem hasonlítható a rágcsálók agyához (kukába az összes egereken végzett agykísérlettel…), de a majmokéhoz igen. De akkor miért vagyunk okosabbak? Az agyunk csak a testünk 2 százalékát alkotja, mégis az energia 25%-át emészti fel. Ha intelligensen akarunk élni, akkor napi legalább 2000 kalóriát kell bevinnünk csak az agyunk számára (halljátok ezt kalóriacsökkentők?)! De a majmok egész nap esznek, hogy “működjenek”, mi meg csak napi 2x-3x-5x (plusz az esti nasizás…). A titkunk abban van, hogy mi nem nyersen esszük az ételt, hanem főve, úgy pedig hasonló kalóriamennyiséget rövidebb idő alatt vihetünk be. Szóval minden tiszteletem a szakácsoké, és általánosítva a hölgyeké, akik okosabbá tesznek mindannyiunkat. 🙂 Persze a főzést mindig gyorsítottuk, manapság a gyorséttermeknél járunk, amelyek szemét kaját készítenek (de milyen finoman!), és ebből a megoldást az emberek abban látják, hogy térjünk vissza a nyers ételekhez. De azzal nem tudunk annyi kalóriát bevinni! Szóval ördögi a kör, aminek a lényege: a főzés egészséges.

3. szekció: The World on its Head

Eddig az előadók személyében és a témákban volt nemzetközi a TED, most a témákban is váltott. Először is Tijuana-ról hallottunk izgalmas történetet, hogy az ottani gördeszkások hogyan váltották meg az adminisztratív rengetegben szenvedő rendszert és értek el igazi társadalmi változást mindössze azzal, hogy egy gördeszka parkot kezdtek el ásni maguknak, amivel annyi rendeletet szegtek meg, hogy végül mindenki mögéjük állt és racionalizálták a szabályokat általánosságban is. A bádogház rengetegeket pedig ők társadalom-gazdasági vállalkozóknak köszönik (!), mert a (bádog)házak náluk levedlik a csiricsáré mivoltukat és csak a “tetőt a fejem fölé” funkcionalitást használják belőle, amivel egyrészt újragondolták az építkezést, másrészt az emberek egymással töltik a szabadidejüket, nem az ultramodern-kényelmes házaikban, egyedül. Majd átmentünk a sugárfertőzött területekre, amiket halálzónának neveznek, mégis vannak, akik ott laknak. Egyikük mondta:

Nem a sugárzás ijeszt meg, hanem az éhezés.

Holly Morris csernobili kirándulása során csak nőkkel találkozott a halálzónában. Számukra az az otthon, ahova visszatérnek mégha erőszakkal lakoltatják is ki őket a rendőrök. Három dolgot tanult meg tőlük: a kockázat újraértékelését, az otthon erejét, és a saját maguk meghatározását (“If you live, you die. Ha élsz, akkor meg is halsz”).

Bejrút 2013: női maraton

Bejrút 2013: női maraton

Az előadásokat itt is megtörték egy művészi előadással, Dina El Wedidi egyiptomi énekesnő repített minket a lázadások közepébe két dalával. Szintén érdekes előadó volt May El-Khalil, akik megteremtette Libanonban a maratont, és ezzel békét is teremtett. Az országa vallásilag és politikailag is szétszakadt, folyamatosan harcolnak benne. Mégis, minden évben, a maraton napján egyesül minden vallás, párt és ember, hogy lefussa a maratont. Az elnökük 2005-ös merényletének évében a maraton startvonalához 60 ezer (!) ember vonult fel, mindenki fehér pólóban, hogy az ország egységességét szimbolizálja. Tavaly árvíz volt országszerte, mégis megtartották a maratont, 85 ország 3300 futója teljesítette a távot. A legszebb ebben, hogy a háború súlytotta és utazási irodák által keveset ajánlott Bejrútba a maraton idejére mindig mennek külföldiek, egyre növekvő számba, és ők a helyszínen bizonyosodnak meg arról, hogy az ország a felszíni hézagok ellenére rendben van. Pár hete például megvolt az első női maratonjuk is, amelyen 4512-en futottak, köztük a “first lady” is, azaz az államfő felesége.

A kontinens, amely már nem létezik

Kuba 1953-2013

Kuba 1953-2013

Juan Padrinas egyenesen Latin-Amerikából érkezett. Erős kezdése volt: “20 éve jártam egy kontinensen, amely ma már nem létezik.” Ezzel érzékeltette, hogy a mai Latin-Amerika már nem ugyanaz, mint 20 éve. Csak pár példát emelek ki: a bűnözési ráta Bogotában (Columbia) alacsonyabb, mint Chicagóban, és nemcsak most, de az utóbbi 27 évben folyamatosan csökkent, feleződött. A brazilok 2013 évi inflációja akkora volt, mint 1993-ban egy napi infláció! Akkor a boltban bevásárlás közben emelkedtek az árak, minden egyes nap. Azzal érték el a pozitív változást, hogy 28 millió embert húztak ki a mélyszegénységből, és minden pénzt a fejlődésre, nem pedig a fogyasztásra költöttek. Egyedül Chile az, amely 1953 és 2013 között nem változott, ennek az oka pedig az előadó szerint az USA hatalmas befolyása az országra. Az USA utóbbi 11 elnöke járt ott, hogy biztosítsa a szabad kereskedelmet az országban – ezzel tartva őket a nyomorban, hiszen csak fogyasztóknak kellenek az amerikai termékekhez. Egy másik előadó, a kubai Tania Bruguera is csak megerősítette országa elnyomottságát. Ő “behavioral artist”, azaz “viselkedési” művész. Élő performanszában azt szimulálta, hogy egy múzeumban lovasrendőrök egy nap alatt 6 különböző alkalommal elválasztották és terelték az embereket, mint a birkákat. Mindössze egy alkalommal, akkor is csak egy ember merte megkérdezni, hogy miért.

4. szekció: Regeneration

Igazából most érkeztünk el az egyik legerősebb szekcióhoz! Itt minden előadó olyan volt, hogy a közönség a végén egyre nagyobb ovációval fogadta az előadásokat és mindig felállva tapsolták meg az eredményeiket. Az emberi regenerációról volt szó, lényegében mindannyiunk egészségéért tett erőfeszítések évtizedes munkáit foglalták itt össze pár percben.

Először az in-vivo bioreaktorról beszéltek, ami lényegében annyit jelent, hogy egy speciális anyag bőr alá juttatása segíti a csontok saját regenerációját. Tehát saját testünk gyógyít meg, így lesz 100 százalékos a gyógyulás. A brit felfedezői csapatot meg is keresték a Premier Legue-ből, hogy pár focista szeretett volna dupla rétegű koponyát… Azzal küldték el őket, hogy ha ilyet kérnek, akkor úgysincs mit védeniük. 😀 Miután megtudtuk, hogy a csontjaink képesek magukat gyógyítani, az agyunkról is kiderült a regeneratív képessége, képes önmagát gyógyítani. A felfedezés egyébként nekünk, hétköznapi embereknek még nem lényeges, de a gyógyszergyártó cégeknek igen! Ugyanis dollármilliárdokat költenek arra, hogy az agykárosultakat a megfelelő pályára visszaállítsák, és ebből a legtöbb pénz arra megy el, hogy nem tudják az agy normális pályájához milyen úton lehet legjobban visszatérni. Ha a gyógyszergyártók megértik, hogy az agyunk hogyan képes önmagát gyógyítani, akkor talán le tudják másolni az útvonalat gyógyszerrel is – így a betegek jobb, természetesebb kezelést kaphatnak. Erre viszont még várnunk kell.

Akinek nem volt elég, hogy a csontjai és az agya is képes regenerálódni, annak jött a gerincoszlop. Ez egészen elképesztő – még az előzőek tükrében is! Christopher Reeve, vagyis a Supermant alakító színész (aki jelenleg gerinctörött) támogatásából indult ki a kutatás, amely 10 év után tart egy olyan szinten, hogy már látszik miért dolgoznak. A svájci állami technológiai intézetben kutató Grégoire Courtine és csapata először eltörte kísérleti patkányok gerincét, hogy utána megpróbálja azt elektromos impulzusokkal helyrehozni. Ugyanis a törött gerinc annyit jelent, hogy az agyunkból nem jut el az infó a végtagokba. Ez pár év után sikerült, és a patkány képes volt futópadon lépni, sétálni és futni is 2 lábon! De ekkor még nem örülhettünk, hisz ez után jön a csoda! Több év fejlesztés és 7 hónap kísérletezés után építettek egy szobányi gépet, amely képes volt tanítani a patkányt, pontosabban annak törött gerincoszlopát. Végül egy váratlan pillanatban a patkány két lábra állt, magától elindult, majd felmászott egy lépcsőn is! Ez orvosi, technológiai és tudományos csoda, ilyen eredményt soha senki még csak jósolni sem tudott eddig. Az előadó is megkönnyezte a végén, pedig bevallotta, hogy ez még nem képes gyógyítani a gerinctörést. Viszont egy kiváló első lépés az úton.

Egy tűmentes világ

Mark Kendall és a nanopatch

Mark Kendall és a nanopatch

Ezek után még mindig nem értek véget a csodák. Ilyen ez a TED. 🙂 Számomra ennek a szekciónak a legjobb előadása, és egyben a legizgalmasabb, világmegváltó felfedezése az ausztrál Mark Kendall és csapatáé volt. Lényegében feltalálták az injekciós tű alternatíváját. Az érdekessége az előadásnak, hogy Edinburgh mellett pár kilométerrel fedezték fel és szabadalmaztatták az injekciós tűt 160 évvel ezelőtt, ő pedig itt tartotta a világpremier előadását az újításról. Lényegében 160 éve ugyanazt a technológiát használjuk: körülményes (asszisztens szúr meg általában), fájdalmas, egyesek allergiásak rá, a vakcinák problémásak (levegőtleníteni kell beszúrás előtt, stb.). Ők nanoméretű fejet állítottak elő, a jobb oldali képeket minden látható. A “nanopatch” (nanofolt) névre hallgató készülék – ahogy látható – végtelenül egyszerűen használható, mindenki magának be tudja adni. Teljesen fájdalommentes, ugyanis csak a bőr alá jutnak, de ott nem egy helyen, hanem sokkal több “tűn” keresztül. Így a terjedés, felszívódás is hatékonyabb. Sőt, a koncentrátumok is csökkenthetők, a kísérleteik szerint 6000-ről csökkenthető 540-re! (valószínűleg itt volt mértékegység is, amit nem értettem, de az arányok így is elképesztőek). Ez pontosan azt jelenti, hogy egyrészt nem kell túladagolni magunkat, ha elég csak 540-es adag is a gyógyszerből, valamint ahova eddig egyszer 6000-es adag ment 1 betegnek, ott most ez az adag 12 embernek elég! Ez pedig nem elhanyagolható mondjuk Afrika közepén, ahova kevés gyógyszer jut. A nanopatch környezetbarát és újrahasznosítható. Az egyik legkomolyabb eredménye, hogy az injekciós tűvel folyékony vakcinát adnak be az orvosok, a nanopatch viszont szilárdat is tud kezelni. Ez azért világmegváltó újítás, mert a folyékony orvosságot egy meghatározott hőmérsékleten kell tárolni folyamatosan. Például ha ez -23 fok, akkor ezen kell legyártás után tárolni, a világon keresztül szállítani, ott az orvosi rendelőben tárolni és csak a betegnek való beadás előtt kivenni. -20 fokon és -30 fokon is megromlik a gyógyszer, nem beszélve a nagyobb kilengésekről. Iszonyú pénzeket emészt fel ez a szállítás, megint például Afrikába, ahol mutatott egy képet, hogy teveháton van egy napkollektoros hűtőtáska, ami szállítja a gyógyszert, és utána bekerül egy rozsdás, működő (?) hűtőszekrénybe a többi közé – ami nyilván nincs mindegyik gyógyszerre külön optimalizálva. Ehelyett ők szilárd halmazállapotban tároltak egy gyógyszert +24 fokon 1 éven keresztül – és a gyógyszer semmit nem veszített a hatásából! Bizonyított tény tehát, hogy a nanopatch önállóan és egyszerűen beadható, fájdalommentes, újrahasznosítható és környezetbarát, legalább tizenkétszer hatékonyabb, és szilárd halmazállapotú vakcinákat is tud kezelni.

Szerintem ezért jár az orvosi Nobel-díj.

Aki szeretne belemélyedni angolul az összes előadásba, az vagy várja meg a videókat, vagy most elolvashatja a TED blogján a helyszíni beszámolókat.

A TED Global 2013 debreceni vetítésén a nézők egy része

A TED Global 2013 debreceni vetítésén a nézők egy része

A TED nemzetközi jellege tökéletesen megvolt Debrecenben is. A résztvevők többsége az itt élő, tanuló vagy dolgozó külföldiek voltak, akik szerte a világból egyszer már Debrecent választották több évre, akár egész életükre. Ez kellemes hangulatot adott a napnak, ebédelni és a program után sörözni is együtt mentünk el magyarok és külföldiek, de végülis mind debreceniek. Valahol ez a TED célja, hogy összehozza globálisan a hasonló gondolkodású embereket, akik helyi szinten tudnak elérni változást.

Reklámok
1 hozzászólás Post a comment

Trackbacks & Pingbacks

  1. Top cikkek 2013-ban | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: