Skip to content

2013-07-27

Mindenkinek van egy álma…

Készítő: S.C.

Igen. Mindenkinek van egy álma. Általában kiskorunk óta álmodozunk s álmaink, vágyaink idővel velünk együtt változnak.  Én is több minden akartam lenni: Biológus. Minimum egy Gerald Durrell vagy David Attenborough. Pár évvel később műkorcsolyázó bajnokként láttam magam. Elegánsan, finom ruhakölteményekben siklani a jégen. Piruett. Lutz vagy egy dupla leszúrt Rittberger.  (Lelkesedésem eredménye egy pár sötétbordó műkorcsolya lett a karácsonyfa alatt és több telet is végigkorcsolyáztam a házunk mögötti tavon. Steppelt dszekiben, a mínusz 10 fok ellen bebugyolálva, látványosabb trükköket mellőzve.)

Ábrándokról, kiégésről és a megoldásról itt olvashatsz:

Kiégtél? Itt a megoldás!

Sebész grófnő, valamint diplomata feleség

Aztán jött a grófnő időszak: tudom, hogy lehetetlenség, mert a családomban egy csepp kék vér sincs, de elképzeltem, amint idős, kedves nemes-néniként olvasgatok hatalmas kertemben egy  hintaszékben, magam főzök a birtokomon termő gyümölcsökből lekvárt, finom tortákat sütögetek és  a fiatalabb generációnak mesélek történeteket. Valósakat és meg nem történteket.

Pár évvel kásőbb úgy gondoltam, hogy fantasztikus sebész lenne belőlem. Minden érdekelt, ami az orvostudománnyal volt kapcsolatos. Főleg ami precizitást, koncentrációt, elemzést és kitartást igényelt. S van annál csodálatosabb, mint másokon segíteni?

Valamikor a 90-es években egy napon megnéztem a Bárányok hallgatnak-ot. Ez a film szöget ütött a fejembe. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy miért van az, hogy az egyik kisgyerekből világhírű zongorista lesz, a másik pedig sorozatgyilkosként kerül börtönbe? Hol van a határ az őrült és a zseni között? Kriminálpszichológus akartam lenni és abból is a legjobb. Minimum FBI-kategóriás.

Ám amikor ezt megemlítettem, akkor anyukám aggodalmaskodva figyelmeztetett arra, hogy őrültekkel dolgozni…hát, ember legyen a talpán, akinek sikerül ‘normálisnak’ maradnia.

Azt pedig nem akartam, hogy értem bárki is aggódjon. Valami biztonságos, de érdekes kellett.

Megvan: az idegen nyelvek. Orosz, német, angol, francia. Mindegyiket egyformán szerettem és az utazás is vonzott. Más országok, más kultúrák. Hiszen olyan sok van!

A legegyszerűbbnek az tűnt, ha diplomata feleség leszek. Pár évente otthont váltani, minimum egy kertes villa garantált. Partik, fogadások és annak a lehetősége, hogy egy időre otthon érezhetem magam, tegyük fel Dániában, Svédországban vagy bárhol máshol.

Okés. Ez mind álmodozás, ám volt két dolog, amit határozottan kijelentettem:

Külföldön fogok élni és tanár soha, de soha nem leszek.

Szakértők szerint

Szakértők szerint teljesen normális az, hogy gyerekként és tinédzserként álmokat szövögetünk. Fiatalon tele vagyunk energiával és tényleg hiszünk abban, hogy minden lehetséges. Többet szeretnénk, mint szüleink vagy a többi felnőtt.  Álmainknak  tulajdonképpen fontos funkciója van: irányt adnak életünknek, mielőtt eltévednénk a lehetőségek labirintusában.

André van der Braak,  az amszterdami egyetem filozófia professzora ezt így magyarázza:

‘Normális dolog az, ha valakinek egyszerre több ambíciója van. Például szobrász akar lenni -ez a művészlét – és családot is akar alapítani.  Ilyenkor a belső konfliktus feloldásához kompromisszumot kell kötni, hogy az egyén számára két fontos dolog harmóniában megférjen egymással. Hogy ez lehetséges-e? Természetesen. Gondoljunk csak néhány hírességre. David Beckham például világhírű focista és háromgyerekes családapa, mert számára ezek a legfontosabbak: jó sportolónak, jó férjnek és apának lenni. ’

Persze nem lehet mindenki David Beckham, Brad Pitt vagy Bon Jovi és ez nem is baj.

A legfontosabb az, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, dédelgessük álmainkat és nyitottak legyünk azokra a lehetőségekre, amik ránk találnak. Persze egy kis rugalmasság sem árt, hiszen az élet hozhat olyan helyzeteket, amik miatt módosítanunk kell elképzeléseinket és terveinket.

Van der Braak szerint mindenkinek van egy belső iránytűje, ami mutatja a helyes utat.

Legalábbis, ha odafigyelünk rá. Lehet, hogy nem mindig tudjuk megmagyarázni,  miért érezzük úgy, hogy éppen most kell valamit megtennünk: állást változtatni, falura költözni, világkörüli útra menni vagy elkezdeni azt a könyvet, amit már régen készülünk megírni.

Álomleltár

Ha visszatekintek az én álom-idővonalamra, akkor a leltár valahogy így néz ki:

1. Nem lettem biológus. Helyette National Geographic-et,  Animal Planet-et és Spektrumot nézek. Titkon pedig nem bánom, hogy nem engem mar meg egy kígyó valamelyik őserdőben vagy nem nekem kell fagyoskodnom jegesmedvéket figyelgetve.

2. Grófnő se lett belőlem, de hintaszékben olvasgató, lekvárt főzögető és fiatalokkal beszélgető kedves ‘néni’ még lehetek.

3. Sebész? A gimiben korán kiderült, hogy utál a fizikatanárom, aki miatt 3-masnál jobbat soha nem kaptam, így az orvosiról hamar letettem.  S arra is rájöttem, hogy nem csak szikével, hanem szavakkal és szeretettel is lehet gyógyítani.

4. Nem vagyok kriminálpszichológus és akár ciki, akár nem: igen, szeretem a CSI:New York-ot,  a CSI:Miami-t és a Perception-t. Ami pedig az agyturkálást illeti: van, amikor éppen elég a magam feje is. Legalább olyan érdekes, mint másé.

5.  Eddig ugyan még nem kérte meg diplomata a kezemet, de a szerelem elszólított egy másik országba, ahol több, mint egy évtizedet töltöttem. Megtanultam a nyelvet, a szokásokat, barátokat szereztem és ma már úgy járok oda, mint ‘haza’.  A protokollt,  a politikát és a fogadásokon való jópofizást örömmel meghagyom másnak.

Ja, és mi lett a soha-de-soha-nem-fogok-tanítani fogadalommal?

Legnagyobb meglepetésemre örömmel és lelkesen tanítottam Hollandiában gimiben, nyelviskolában és főiskolán is. Energiát adott és jó érzéssel töltött el, hogy tudást oszthatok meg miközben én is rengeteget tanulok. De azt is érzem, hogy az az időszak lezárult. Legalábbis egyelőre.

Hogy van-e még valami, amiről ábrándozgatok és álmodozgatok?

Igen. Ám azt egyelőre szeretném megtartani magamnak.

Közben pedig odafigyelek belső kis iránytűm minden rezzenésére, mert

‘Mi más az álom, mint annak megismerése, ami bennünk van? ’ – Alice Hoffman

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: