Skip to content

2013-09-14

Senkit nem érdekelsz és ez jó

Készítő: S.C.

Szeretek a buszon, vonaton, repülőtéren, utcán embereket nézegetni. Főleg nagyvárosokban. Amikor hajlamos vagyok kicsiny dolgaimat – hogy áll a hajam, vehetnék már egy pár új cipőt, lehet,hogy kicsit gyűröttebb az arcom, mint máskor stb. – hatalmasra nagyítani, olyankor az a sokféleség, amit magam körül látok, ráébreszt arra, hogy csak egy emberke vagyok a sok közül. Porszem a sivatagban. Valahol olvastam egyszer egy mondatot, ami megragadt a fejemben:

Nobody cares about you and that’s good.  – Senkit nem érdekelsz és ez jó.

Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy az emberek közömbösek irántad, hanem úgy, hogy ami neked feltűnik vagy nem tetszik neked magadon, azt ők észre sem veszik. Hogy miért nem? Mert mindenki magával van elfoglalva. S aztán minél tovább nézelődök, rájövök, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk mind egyformák és a maga módján mindenki szép. Egyedi és megismételhetetlen.

Ez a gondolat indíttatta Michel Szulc Kryzanowskyt arra, hogy elkezdjen fényképezgetni. Csak úgy. Embereket. Valahogy ő is arra a következtetésre jutott, hogy minden arc mögött  egy egész történet rejtőzik és milyen nagy hiba, hogy mai egoisztikus és rohanó világunkban nem mindig szánunk elegendő időt egymásra. Ugyan mi fáradtságba kerül meghallgatni az öreg nénit a buszmegállóban, aki azzal dicsekszik, hogy milyen kis okos az unokája vagy a bácsit, aki még mindig nem érti, hogy miért kell a kettes villamos. Michel  tíz országban tette közé felhívását, amire bárki jelentkezhetett. Michel minden jelentkezőt személyesen keresett fel. Nem elégedett ám meg egy portréval. Minden megörökített személynek meg kellett magyaráznia, hogy miért tartja magát a világon a legszebbnek.

(Fogadjunk, hogy ezt a kérdést még te sem tetted fel magadnak.)

Michel, honnan jött az ötleted,hogy ilyen projectre invitálj meg embereket?

„1972 óta fotózok. Általában társadalmi jellegű képeket készítek. Feltűnt, hogy a médiában nem sok olyan képpel találkozunk, amitől jól vagy jobban érezzük magunkat. Valami pozitívat akartam alkotni.”

Minden jelentkezőnek meg kellett magyaráznia, hogy miért gondolja magát a legszebbnek, ugye? Milyen válaszokat kaptál?

„Nagyon különbözőeket, de a lényeg ugyanaz volt:az emberek akkor tapasztalják meg az egyedit és a szépe magukban és másokban, amikor az élethez pozitívan állnak hozzá. Volt például egy asszony egy iráni faluból, aki akkor találta magát a legszebbnek, amikor a háza előtt elhaladó patak csobogását hallgatta.Egy indiai asszony pedig azért vélte szépnek magát, mert ugyan egy nyomornegyedben lakott, mégis, ami kevés dolga volt, azt szívesen megosztotta másokkal.”

Milyen volt a kiválasztottakkal együtt dolgozni?

„ Mindenki nagyon lelkes volt. A fotózás előtt mindenkivel eltöltöttem egy napot: együtt ettünk és ittunk, órákon át beszélgettünk – az életről, a világról, a szerelemről. Feltűnt, hogy milyen örömet okozott nekik, hogy gondolataikat és érzéseiket megoszthatták valakivel.”

Volt olyan, ami igazán megérintett?

„Igen. Azok az emberek, akik nagy szegénységben, nincstelenségben élnek és mégis elég erősek ahhoz, hogy pozitívak és boldogak legyenek. „

Michel válogatott fotói könyvformában is megjelentek. Amikor pedig meglátogattam a weboldalát : www.themostbeautifulpeople.org – ot, alig tudtam abbahagyni a nézegetést és olvasást. Ha a képekre kattintasz, mögötte találod a hozzá fűződő történetet. Ha vajon Michel téged megkérdezne, mit mondanál?

Egy elfuserált torta esete

Egy másik weboldalról pedig a szüleim házassági évfordulója jutott eszembe. Még egyetemista voltam és gondoltam, rendelek egy nagy tortát, amit hétvégén majd hazaviszek. Be is mentem a Gara cukrászdába és elmondtam, hogy miről is van szó. Szombaton délelőtt beugrottam, hogy felvegyem a tortakölteményt és a másfél órás vonatúton végig zsonglőrködtem, hogy egy darabban hazaérjen. Amikor elérkezett a tortaszelés várva várt pillanata, akkor jöttem rá, hogy itt valami  nem stimmel. Az ezüstlakodalom az nem 35 év,  hanem 25, ugye? A tortán pedig krémes – cikornyás számokkal és betűkkel ez állt: Boldog 35. évfordulót!

Na, legalább az is le van tudva és mondanom sem kell, hogy a torta élvezetén ez semmit nem rontott. Sajnos akkor még nem létezett a www.cakewrecks.blogspot.com, ahová bárki küldhet elfuserált tortákról képeket. Hát, ahogy nézem, az én kis bakim az elhanyagolható kategóriába tartozik.

Gulyajáró madár a neten

Az elmúlt időszakban gyakran felvetődik a slow life témája – igen, lassíthatunk egy kicsit-,és  a social media sem kerülhette el a reformot. Megjelent ugyanis a slowcial media. Hogy ez meg micsoda? Megalkotói mindent elvetnek, amit a Twitter és a Facebook  hirdet. Itt nem arról van szó, hogy éppen mit csinálsz vagy mi tudsz betömöríteni  max. 140 karakterbe. Itt az a lényeg, hogy valami tartalmasat és inspirálót ossz meg másokkal és mielőtt bármit is közölnél, a Cowbird* csapata mindent ellenőriz és ha kiálltad a próbát, akkor megjelenhet publikációd. Kipróbálnád?

Akkor irány a www.cowbird.com

Most pedig kedves engedelmetekkel péntek esti moziprogramomhoz kezdenék. Lehet, hogy le vagyok maradva, de én még csak most jutottal el odáig, hogy megnézzem a Silver Linings Playbook-ot.  Ami szintén több kérdést vetett fel bennem, de erről majd legközelebb.

*szerk. érdekesség, a Cowbird magyarul gulyajáró madár hasonló a mi seregélyünkhöz, azonban idegen fészekben kelteti ki fiókáit.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: