Skip to content

2013-10-13

4

A Wall Street boszorkánykonyhája

Készítő: debrecenbar

Mennyire komplexek a komplex pénzügyi innovációk?

A 2007-2008-as pénzügyi válság örökzöld témát ad azoknak, akik közgazdasági témájú cikk írására „vetemednek”. Már nagyon sok helyen elmagyarázták a válság történetét, okait és hátterét. Az amerikai ingatlanpiaci buborék világméretűvé terebélyesedésének egyik fő okaként a pénzügyi innovációkat, az 1990-es és a 2000-es évek komplex pénzügyi termékeinek felfutását jelölik meg. Vérmérsékletüktől függően ezeket az elemzők a laikusok számára érthetetlenül komplex ügyletekként, vagy egyenesen tömegpusztító fegyverekként jellemzik. Ebben a cikkben arra teszünk kísérletet, hogy három, a válság előtt nagyon népszerű pénzügyi terméket, az úgynevezett ABS, CDO és CDS ügyleteket mutassuk be úgy, hogy lényegük azok számára is érthető legyen, akik még soha nem tanultak pénzügyet.

A pénzügyi piac alapvetően olyan, mint egy nyüzsgő nagyvárosi piac. Lehet venni répát, karfiolt, tojást és tejet. Vásárolhatunk nagy tételben, vagy kicsiben, viszonteladásra, vagy végső fogyasztásra. A pénzügyi piacon sincs ez másképp. Ha úgy képzeljük el, hogy az olyan értékpapírok, mint a részvények, például a zöldségek nagy csoportjának felelnek meg, a kötvények meg a gyümölcsöknek, akkor a tejtermékek a derivatív ügyletek. A derivatív, vagy más néven származékos ügyletek onnan kapták nevüket, hogy értékük valamilyen egyszerűbb alaptermék, vagy termékek árától függ. Azért épp a tejtermékeket választottuk analógiaként, mert míg a zöldségek és gyümölcsök nem feldolgozott élelmiszerek, addig a tejtermékek valamilyen alaptermék, alaptermékek feldolgozásával készülnek. Ha például a bors ára emelkedik, akkor a borsos sajt ára is emelkedni fog. Valahogy így kell elképzelni a derivatív termékeket. Ahogy a bors és a borsos sajt is teljesen más fogyasztói igényeket elégít ki, úgy egy vállalati részvény, és az arra a részvényre szóló vásárlási opció is.

Ahogy a tejtermékeknek, a derivatíváknak is rengeteg alcsoportja van. Egy ilyen alcsoport a hitelderivatívák. Az a közös ezekben a termékekben, hogy az alaptermékük hitelügylet, vagy hitelügyletek egy kosara. Miért ilyen fontos ez a piac? A hitelderivatíva piac mérete (kintlévőségek összesen) a válságot megelőzően meghaladta a 60 billió $-t. Ez az összeg úgy hangzik, mint mikor valaki szarkasztikusan akar mondani valami nagyot: például, hogy 127 csillió-trillió. Ez valóban így van. Viszonyításképpen annyit érdemes tudni, hogy az olyan nagy országok, mint Németország, Franciaország, Brazília és Kanada gazdasága az 1-5 billió dolláros tartományba esik. Ez többek között azért lehet, mert a derivatív termék nem feltétlenül vonz maga után pénzáramlást.

A kereskedelmi bankok elsődleges tevékenysége, hogy hiteleket helyeznek ki. A kihelyezésekből felhalmozódik egy nagy követelésállomány, amely szép lassan csordogál a bankhoz. Például Kovács János felvesz egy jelzáloghitelt 10 millió Ft értékben, amelyet 25 év alatt fizet vissza. Ez a bank számára egy hosszú távú illikvid eszköz. Olyan valami, ami értékes, de nem tudja eladni, ráadásul sokáig izgulhat még, hogy Kovács János visszafizeti-e hitelét. Ebből a hosszú távú illikvid eszközből szeretne a bank rövidtávú likvid eszközt faragni, például jó öreg készpénzt. Nyilvánvaló módon Kovács János jelzáloghitelét nem tudja közvetlenül eladni a kínai kormánynak, pedig az dúskál az elköltendő pénzben, és nagyon türelmesen kivárná a hosszú távú megtérülést. Többek között ennek a problémának a feloldására születtek meg a hitelderivatívák.

Der_2

El is jutottunk első termékünkig, ami valójában inkább egy termékcsalád, az ABS-ek. Itt most nem az autókban található blokkolásgátló rendszerre kell gondolni. A betűszó az „asset backed securities” angol kifejezés kezdőbetűiből áll össze, magyarul eszközalapú értékpapíroknak lehet fordítani. Az első ilyen termék a 80-as években jelent meg, és ingatlan jelzálogok álltak mögötte. Kovács János példájánál maradva, a bank adott emberünknek 10 millió Ft hitelt, és ezáltal belekerült egy mondjuk 1 milliárdos követelésállományba, amit a bank elad egy ABS-ek kibocsátására specializálódott cégnek. A cég ezt követően ennek az állománynak a jövőbeli várható pénzáramlásaira kötvényeket bocsát ki, amit már meg tud vásárolni például a kínai kormány. A jelzáloghitel törlesztő részletét még mindig a bank szedi be, de azt a pénzt egyből tovább utalja az értékpapírosítónak, az pedig a megfelelő időben a kötvényeseknek. Kovács János örül, mert van lakása, a bank örül, mert a hitel kikerült a mérlegéből, a közvetítő a közvetítésből nagy haszonra tehet szert, és a kínai kormány is örül, mert nagy mennyiségű megtakarítását jövőbeli dollár pénzáramlásokra tudta váltani. Ráadásul, mivel a kínai kormány nem egyesével vett hiteleket, hanem az ABS-ei mögött egy egész hatalmas portfólió áll, így elvileg minimális a kockázata annak, hogy a kötvényei nem fizetnek. Ezt a technikát értékpapírosításnak szokás nevezni.

Az értékpapírosítás révén a bankok eladhatják azokat az eszközeiket, amelyek számukra nem kívánt kockázatokat jelentenek és áthelyezhetik a kockázatot az értékpapír segítségével más befektetők mérlegébe.

A következő nagyon népszerű termékünk az úgynevezett CDS, ami a „credit default swap” elnevezésből származik. Az ügylet lényege, hogy két fél biztosítást köt egy hitelügylet nem fizetésének esetére. A legegyszerűbb példa az, hogy a bank kihelyezett egy nagy összegű hitelt, például 10 milliárd Ft-ot egy olajtársaságnak, ami ebből megfinanszírozza, hogy feltérképezzen egy ígéretes lelőhelyet, és 5 év múlva egy összegben visszafizetné a hitelt, és annak kamatait. A bank köt egy CDS ügyletet egy biztosító társasággal, amely vállalja, hogy amennyiben az olajtársaság nem fizetne, a biztosítási díj fejében kárpótolja a hitelintézetet. Így az olajtársaság örül, mert megkezdhette a gazdasági tevékenységét, a bank örül, mert kikerült a mérlegéből az olajtársaság jelentette kockázat, a biztosító pedig örül, mert igen jelentős bevételre tesz szert.

Der_1

A CDS-eket még izgalmasabbá teszi, hogy ilyen biztosításokat nem csak egy-egy hitelügyletre, hanem hitelügyletek egész kosarára lehet kötni. Sőt, nem csak teljes bedőlés, hanem enyhébb nemfizetési kockázatokra is. Például lehetséges CDS ügylet, amely egy 100 vállalatot tartalmazó hitelportfólióra épül. A bank és a biztosító egy ügyletet köt, amelyben a biztosító akkor fizet, ha már legalább 10 vállalat átlépte a 3 hónapos fizetési késedelmet.

Az ABS-ekhez hasonló termék az úgynevezett CDO-k, teljes nevükön „collateralized debt obligations”, magyarul fedezett adósságkötelezvények. Itt a kibocsátó mindenféle hiteltermékekből készít egy nagy portfóliót, és erre a portfólióra bocsát ki egy értékpapírt, ez lesz a CDO. Míg mondjuk egy ABS esetén jellemzően valamilyen záloggal fedezett hitelek kerülnek az ABS-ek mögött álló kosárba, addig CDO-knál nincs ilyen megkötés: vállalati kötvényektől hitelkártya tartozásokig mindent tartalmazhatnak. Sőt hitelderivatívák is, olyan ABS-ek, CDS-ek, amikről a korábbi bekezdésekben beszéltünk. Vegyünk például a biztosítótársaságot, amely az előző példában CDS ügyletre lépett a bankkal. A bank fizeti a biztosítási díjat, és ketyeg az óra az ügylet lejártáig. Tegyük fel, hogy ennek a biztosítónak van még 100 másik ilyen CDS ügylete. Eladja ezeket a biztosítási díj ígéreteket egy közvetítőnek, aki erre CDO-kat bocsát ki. A biztosító társaság örül, mert pénzt kapott, amiből az esetleges bedőlések esetén tud fizetni, így nincs többé kitéve a kockázatnak, míg a közvetítő haszonra tesz szert, tehát örül. Ha a kínai kormány veszi meg a CDO-t, akkor ő is örül, mert a megtakarítását hosszú távú befektetésre tudta váltani, ami dollárban fizet.

A fent említett példák alapján reméljük, hogy látható, ezek korántsem olyan bonyolult dolgok, mint ahogy azt az elrettentő betűszavak, vagy a nem alaposan utánajáró tollforgatók sugallják. A komplexitás nem magában a termékekben van, hanem abban a pénzügyi összefüggés rendszerben, amit létrehoz. A pénzügyi közvetítőrendszer ezekkel a származékos termékekkel, és a származékos termékek származékos termékeivel (és a sormintát lehetne még folytatni) megteremtette annak lehetőségét, hogy a világ két legelzártabb pontján pénzhiányban szenvedő, illetve pénztöbbletben dúskáló fél megtalálja egymást, és mindkettőjük számára előnyös üzlet jöjjön létre. A kínai megtakarítások tudják finanszírozni Kovács János lakását, és az olajtársaság értékteremtő beruházását. A közvetítőrendszer nélkül Kovács János ülne az albérletében, és vágná a centit egészen addig, amíg nem lesz meg a kellő jövedelme, ugyanakkor a kínai megtakarító meg csak a párnája alá dughatná fölöslegét. Ezt nagyon fontos észben tartani akkor, mikor azt a kritikát halljuk, hogy a bankrendszer nem teremt értéket, és csak kizsigereli a társadalmat. 

Látni kell azonban azt is, hogy a komplexitás problémák forrása is lehet. Kovács János és az olajtársaság nem tudja, hogy pénzük valójában meg sem áll Kínáig, míg a kínainak homályos sejtése van, hogy Kovács Jánost és olajtársaságot finanszíroz. A példáink végén megmutattuk, hogy hogyan válnak hasznára minden szereplőnek ezek a termékek. A termékek jól működnek addig, amíg megfelelően vannak árazva, és a szereplők nem kerülnek a teljes kockázatsemlegesítés illúziójába. A válság során ez okozott problémát. Habár a termékek alapvető koncepciója nem bonyolult, az hogy milyen áron kell adni ezeket, az már annál inkább. A helyzeten nem segít, ha a derivatívák láncolatában homályossá válik, hogy mi is volt az eredeti alaptermék és kockázat, és mi az összefüggés a különböző alaptermékek között. Az elmúlt évtized megmutatta, hogy hatalmas hasznot hozhatnak, ugyanakkor nagy kockázatot is jelenthetnek ezek a termékek, de mindenképpen foglalkoznunk kell velük, mert elkerülhetetlenül életünk részeseivé váltak.

A cikket írta Kiss Attila és Vona Máté, DEX Műhely.

Reklámok
4 hozzászólás Post a comment
  1. Rácz Ádám
    okt 13 2013

    Csak arra szeretném felhívni a cikkírók szíves figyelmét, hogy a “bocsájt” szót a magyar helyesírás szabályai szerint így írjuk: “bocsát”. Erre kérlek, figyeljetek oda!

    Válasz
  2. Tamas
    nov 24 2014

    nem “collaterized debt obligations” hanem “collateralized debt obligations”

    Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: