Skip to content

2013-12-28

Hogyan működik a társadalom? 8 leleplező pszichológiai betekintés a közösségi viselkedésünkbe

Készítő: Kovács Miklós

Feladnál egy, az utcán heverő levelet a postán? Engedelmeskednél annak az utasításnak, hogy rázz meg árammal egy másik embert? Elkezdenél egy beszélgetést egy ismerősnek tűnő idegennel? Segítenél egy eltévedt gyereknek?

Stanley Milgram egy amerikai szociálpszichológus, aki legfőképp az engedelmességi kísérleteiről híres (lásd lentebb), de ugyanúgy megszállottja a városokban fellelhető szociális rendnek.

Ő is elgondolkozott azon, hogy a városlakók hogyan élik meg az egymáshoz viszonyított közelségüket/szomszédságukat. Megvizsgálta, hogy melyek a nyugodt egymás mellett élés szabályai, és mi van akkor, ha ezekben a szabályokban változás következik be. Valamint azt is megnézte, hogy milyen kapcsolat volt az emberek között a Twitter és a Facebook előtti időkben .

Itt van 8 részlet a kutatásából, ami belátást enged abba, hogyan is működik a közösség.

1. Elveszett gyermek

Mennyire segítőkészek az emberek? Például, ki áll meg, és segít egy elveszett gyermeknek? Tényleg senki? Biztos?

Ahoz, hogy ez kiderüljön, Milgram 6-10 éves gyermekek segítségét kérte. Kiküldte őket az USA utcáira (persze a közelben lévő ellenőrzés segítségével) és azt mondta nekik, hogy kérdezzék meg a legközelebb arra járót: “Elvesztem. Fel tudná hívni a családomat?”

A kisvárosokban az emberek 72%-s felajánlotta a segítségét, ez lelkesítő.  A nagyvárosokban már kevésbé, ugyanis ott csak 46%-uk segített.

A nyers számok mögött meghúzódó történetek még többet elárulnak. A kisvárosokban még azok is, akik nem segítettek, együttérzően viselkedtek, míg a nagyvárosokban figyelmen kívül hagyták, sarkon fordultak, vagy pénzt nyomtak a markába. Az egyik new yorki azt mondta, hogy “Menj be abba az étterembe, az anyukád ott van.”

2. Sorban állás, előzés, bevágás a sorba

Milgram elismerte, hogy a sorban állás az egyik klasszikus alapesete annak, amikor egy csapat ember automatikusan létrehoz a káoszból egy közösségi rendet. de ez a közösségi rend elég törékeny akkor, amikor olyan kaotikus szereplővel találkozik, aki betolakodik a sorba.

Hogy Milgram tesztelje az emberek reakcióját, asszisztensei 129 különböző fogadóirodát, vasútállomást és egyéb helyet végiglátogattak, és betolakodtak a sorokba. Meglepetésükre a reakciók békések voltak. Csak a 10%-a az eseteknek végződött azzal, hogy fizikai kontaktus segítségével távolították el a “csalókat” a sorból. Valamint csak a fele végződött azzal, hogy egyáltalán tettek valamit a sorban állók. Semmit nem tettek, sem egy gesztikuláció, sem egy szemöldök ráncolás, sem egy csúnya nézés, sem pedig verbális megjegyzések nem voltak.

***

Társadalom 3.0

Egyszerű világnézet vs. összetett, komplex világ. Vagy épp egy harmadik út, ami az összetett világból a tényeket és eszméket egy kreatívan leszűrő hozzáállást erősít az fiatalokban?  Megtudhatjátok, hogy miért éreztek kreatív kényszert, és nem nyugodtok bele a változatlan környezetbe. Most még a 2.0-ás verziónál tartunk, de egyre közeledünk a a társadalom 3.0-ás szintjéhez. Olvass tovább itt >>>

***

3. Engedelmességtől a felhatalmazásig

Az egyik leghíresebb pszichológiai kísérlet, a Milgram-kísérlet, amelyben az engedelmességet vizsgálta. Tesztelte, hogy meddig mennek el az emberek abban az esetben, ha egy tekintéllyel/hatalommal rendelkező ember utasításba adja, hogy bántsanak egy másik emberi lényt.

A tanulmányban részt vevőket, a kísérletet vezető, fehér köpenyben lévő férfi felhatalmazta, hogy áramütéssel (akár nagy mértékű, halálos) büntessék a másik személyt (a tanulót, aki beépített ember volt).

63%-uk a végsőkig folytatta, tehát halálos mennyiségű áramot juttatott a tanulókba, még úgy is, hogy a fájdalomtól sikítottak, kérlelték, hogy most már hagyja abba, és a végén csendben összecsuklottak.

Te engedelmeskedtél volna?

Milgram tisztán rámutatott az embereknek arra a sötét hajlamára, hogy birka mód követjük az utasításokat.

4. Ismerős idegen

Minden nap ugyanazokat az idegeneket látod a munkába menet, vagy a boltokban? Olyan emberek, akikkel még sosem beszéltél? Elgondolkoztál már azon, hogy ők hol dolgoznak, mi az ő sztorijuk és arról, hogy vajon ők is ezt gondolják rólad?

Milgram is ezen törte az agyát, amikor együtt várta a vonatot a többiekkel a Riverdale (N.Y.) vasútállomáson. szóval megkérte a tanulóit, hogy készítsenek fotókat a peronon várakozó emberekről, és utána, egy pár héttel később kiosztották ezeket a képeket, és megkérdezték az utasokat, hogy ki ismer fel kit a képen szereplők közül.

Az eredmény elképesztő volt: 90%-uk felismert legalább egy ‘ismerős idegent’, átlagban 4 főt sikerült felismerniük. 62%-uk már beszélt egy másik utassal, és a megkérdezettek fele kíváncsi volt azokra az emberekre, akikkel együtt utazott. Meglepetésükre a legismerősebb idegenek pont egymást ismerték fel.

Azt is felfedezte, hogy ismeretlen körülmények között találkozva hajlamosak az ismerős idegennel beszédbe elegyedni, mint például amikor egy másik városban látod a srácot a vonatról.

5. Kicsi a világ!

Milgramot érdekelte az emberi társadalmak összekapcsolódása. Az, amin elgondolkozott, az az volt, hogy ha kiválasztunk két embert véletlenszerűen, akkor ők vajon ismerik-e egymást? Valamint, ha ismerik is egymást, akkor ő ismer-e valakit, aki ismeri azt a valakit, aki ismeri…és így tovább aki tényleg ismeri a másik személyt?

Ezt azzal tesztelte, hogy véletlenszerűen küldött leveleket Bostonba és Nebraskaba és megkérte őket, hogy küldjék tovább annak, aki feltehetően ismeri azt a célszemélyt, aki Massachusettsben él.

Úgy találta, hogy átlagban 5.2 közvetítőn kelt át a levele az első címzettől, az emberek közösségi hálóján az utolsóig. Ez azt sugallja, hogy a társadalom nagy mértékben összekapcsolódik.

6. Eltitkolt vélemények

Milgram indirekt módon akarta megvizsgálni az emberek viselkedését, nem csak úgy, hogy megkérdezi őket, mivel az emberek gyakran hazudnak. Szóval otthagyott az utcán felbélyegzett borítékokat, és megnézte, hogy a címzettől függően mennyien adják fel a levelet a postán.

Azt figyelte meg, hogy az emberek 70%-a továbbította az “Egészségügyi Kutató Társaság”-nak szólókat. De csak a 25%-uk akkor, amikor a címzett a “Kommunista/Náci Párt szimpatizánsai” volt.

Ez nem csak a közösség véleményét tükrözi, hanem azt is, hogy mennyire segítőkészek az emberek, ha csak egy kis erőfeszítésükbe telik.

Ezt követő kísérletek az elhagyott pénztárcákkal bonyolultnak bizonyultak, mivel az emberek egyből felkapták azt, és átnyújtották a kutatást végzőnek. Az emberek gyakran még becsületesebbek, mint ahogy azt mi feltételezzük.

7. A tömeg hatalmának leírása

Csatlakoztál már úgy egy tömeghez, hogy nem tudtad az okát, csak azt, lehet megéri ott sündörögni, mert feltételezted, hogy valami biztos történni fog?

Milgramot lenyűgözte az, ahogy az emberek minden különösebb ok nélkül csatlakoznak tömegekhez. Ezt le is tesztelte. Egy forgalmas utcán volt egy beépített csoport, aki megállt, és egy adott iroda épület 6. emeletére nézett, ahol persze semmi különös nem történt.

Az eredmények azt mutatták, hogy 4%-a a mellettük elhaladóknak megállt, ha csak egy ember nézte az irodát, azonban ha már 15 ember nézte, akkor a 40%-uk tette ugyanezt. Mindezek tetejébe, az emberek 86%-a megnézte azért, hogy mi folyik odafent.

8. Városi túlterheltség

Az utolsó darabkája a kutatásának nem egy kísérlet, hanem egy lehetséges magyarázat a városi közösségek viselkedésére.

Milgram azt gondolta, ahogy a városban vagy a rohanó belvárosban viselkedünk az egy természetes válasz az információs túlterheltségre. A városban az érzékeinket folyamatosan ingerek érik. Túl sok a látnivaló, túl sok a hang és túl sok ember, egyszerűen nem lehet mindent megfelelően feldolgozni. Ez egyúttal a város vonzereje és egyben a rossz oldala is.

A városlakók ezért megpróbálják a pszichológiai energiáikat megőrizni:

  • Csak felszínesen kölcsönhatásban vannak egymással – ezt elősegíti, hogy rosszallóan vagy dühösnek néznek ki.
  • Mindig mozgásban vannak és a legtöbb dolgukat a lehető leggyorsabban akarják lebonyolítani.
  • A finom szociális részleteket, mint például a bocsánatkérés, kihagyják, mert a városlakóknak takarékoskodniuk kell a meglévő feldolgozóképességükkel.

A városban az anonimitás elvárás és az íratlan szabály a következő: Én úgy teszek, mintha nem léteznél, ezért te is tegyél úgy, mintha én sem léteznék. A városlakók nem rossz emberek (mint azt az elveszett gyerek kísérlet mutatná), hanem csak egy racionális választ adnak az információs áradatra.

Eredeti angol nyelvű cikk:

Dean, Jeremy (2012): How society works: 8 revealing psychological insights into our social behaviour

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: