Skip to content

2014-02-23

Bhután 2 – válaszok a mindenkit égető kérdésekre!

Készítő: debrecenbar

Saját magamtól nem terveztem volna folytatást, de annyira sok kérdést kaptam az előző cikk megjelenése után, hogy úgy éreztem, szinte adós maradtam. 🙂

Miért nem csak a saját képeiddel illusztráltad a cikket?

Természetesen vannak saját képeim is, mindenhol folyamatosan fotóztam, de mint írtam is, ez sok helyen kifejezetten meg volt tiltva. Néha én nem éreztem helyénvalónak, de volt olyan is, hogy önző módon csak magamnak tartottam meg a pillanatot. 🙂

Úgy éreztem (és érzem még mindig), hogy miután voltam annyira szerencsés, hogy bepillantást nyerhettem az ország az életébe, igenis tartozom annyival, hogy nem élek vissza a vendéglátással és halmozom tele az internetet olyan képekkel, amikről más, profi fotósok valóban méltó képeket tudnak/tudtak készíteni – a suttyomba készített képekről nem is beszélve.

Aki mindenképpen képeket szeretne nézegetni, ajánlom figyelmébe Tenzin hivatalos oldalát, én utólag még magamat is megtaláltam 1-2 képen! 🙂

A saját fényképeimet pedig eltettem dédelgetnivaló emléknek, és kérésre bármikor nagyon szívesen meg is mutatom személyesen, de feltölteni semmiféleképpen nem fogom őket. 🙂

Hogyan jutottál el Bhutánig?

Hosszú sztori röviden: a nyaram felét Nepálban töltöttem (majd egyszer arról is írok). Éppen a GoogleMapsen tanulmányoztam, mik vannak a közelben, mikor megláttam, hogy Bhután nincs is olyan messze, mint amennyire én gondoltam (repülővel egészen pontosan 50 perc). Egyetlen dologra emlékeztem az országgal kapcsolatban: hogy nagyon nehéz oda bejutni, de ha mégis, akkor az kizárólag Kathmanduból lehetséges. Mivel úgy gondoltam, ennél közelebb már sosem leszek ebben az életben, innentől kezdve szinte kihívásként fogtam fel, és az augusztus végi utamat már januárban elkezdtem szervezni (azért elég meredek volt több, mint fél évvel hamarabb kiszámolni, mi lesz a tökéletes időpont – és reménykedni benne, hogy nekik is jó). Persze pont az utam előtt egy héttel derült ki, hogy a kathmandui repülőtéren általános repülési korlátozásokat vezetnek be, mert beszakadtak a kifutópályák (annyira tipikus én), szóval kétségbeesett levelezést folytattam Tenzinnel, hogy vajon mi lesz velem, az utammal, a megszerzett vízumommal, Bhutánnal… egyszóval az út előtti éjszakákkal kapcsolatban inkább a gyomorgörcsre, mint a kellemesen izgatott várakozásra emlékszem.

Őszintén jobban izgultam, mint azon kérdés miatt, hogy egyáltalán Magyarországra vissza tudok-e majd jönni :)))

Hogy derült ki, hogy boldogok?

Sokszor az út szélén sétálva is örömmel integettek, de mikor az egyik tibeti sztúpa (a buddhista templom) lépcsőjének támaszkodva álldogáltam, és figyeltem a folyamatosan körbesétáló, mormolva imádkozó tömeget, érződött a belőlük sugárzó megelégedettség és nyugalom, egyszerűen engem is levitt alfába – aztán egyszer csak a semmiből odalépett hozzám két kislány, hogy angolul elmondják, ők látják, hogy nem idevaló vagyok, csak azért jöttek, hogy megöleljenek, lehet-e? 🙂

Hallottam a gazdasági nehézségekről csakúgy, mint a politikai gondokról, de a konklúzió mindig ugyanaz volt: végülis lehetne rosszabb, mégsem az. Mondják mindezt úgy, hogy a népesség egynegyede körülbelül napi 1 dollárból él, és az ország közel 70%-ában nincs elektromosság.

Említettem, hogy nem GDP-t, hanem GNH, vagyis bruttó nemzeti összboldogságot mérnek. Miért? A “negyedik sárkánykirály”, Jigme Singye Wangchuck 1972-ben, alig 17 évesen úgy gondolta, hogy a pénz önmagában nem képes a nemzet kincsét és gazdaságát mérni, nem hagyható el a szociális, kulturális, környezeti örökség, hiszen az adja a nép törzsét és páratlanságát. (Ebben pár perces cuki videóban ezt pontosan el is magyarázzák.) Vigyáznak is mindenre: az azonos stílusban épülő házakon túl Bhutánból nem lehet például egyetlen himalájai hegyet sem megmászni, és az is meg van szabva, hogy legalább az ország 60%-ának emberi kéztől érintetlen területnek kell megmaradnia (jelenleg 70% körül van ez az arány).

Mit csinálnak ott az emberek?

Ugyanazt, mint itt. Dolgoznak és tanulnak. Élnek. 🙂

Az emberek jelentős része mezőgazdasággal foglalkozik (maga az ország szinte teljesen önellátó), és sokan tanulnak (az idegenforgalmi járulékok visszaforgatásával teljesen ingyenes az oktatás, sőt az egészségügy is) vagy otthon, vagy külföldön. Nincsenek korlátozások, Bhutánból ki-be járkálni egyébként félelmetesen egyszerű dolog – feltéve, ha bhutáni vagy.

Meglátogattunk egy autentikus parasztházat is a rizsföldek közepén, ahol a háziasszony vendégül látott minket vacsorára – és míg elkészült a vacsora, addig engem meghívtak egy gyógyfürdőre. (Még segítséget is kaptam a ház úrnőjétől, aki segített le-fel öltözni a kirámból, mert én teljesen belegabalyodtam.)

A fürdőhöz egy nagy fakádat kell elképzelni, amelynek az egynegyede gyakorlatilag kilóg egy háznak a falából. Míg egyik oldalon a vendég a virágokkal díszített és illatosított kádban pihen, addig a házon kívül egy lány üldögél, aki a Himalájából származó, gyógyító ásványokat tartalmazó köveket hevíti a tűzön. Majd amikor a kövek már parázslanak, a kád házon kívül eső részébe belepottyantja, így melegítve át a fürdővizet. Az áthevítés az tényleg áthevítést jelent, én meg is kérdeztem a fal másik oldaláról, hogy most ez tényleg a kívánt hőmérséklet, vagy csak engem fognak megfőzni, és a virágok csak az illatos páclevet hivatottak kiváltani? (Válasz: még nem döntöttük el.) 🙂

Ami nagyon megfogott (és a takinhoz hasonlóan sosem hallottam még róla), a négy békés barát története.

Minden házban, hotelben, étteremben láttam kitéve a képet, ezért is kezdett el roppant módon érdekelni, mi lehet mögötte: a négy legjobb barát az elefánt, a majom, a nyúl és a madár, akik gyakorlatilag minden tulajdonságukban különböznek.

A fa tetejéről egyszer a madár lecsípett egy magot. A majom a kis mancsaival ásott neki egy gödröt. A nyúl a bogyóival megtrágyázta, az elefánt pedig a közeli tóból merített vízzel locsolta meg, így lett a magból egy újabb gyümölcsfa, amelynek gyümölcsét a négy barát már együtt tudta élvezni.

Bárhol is vagy éppen (étteremben, utcán), mindenhol emlékeztet a különbözőség előnyére: mindegy, kivel találkozol, tudni fog valamit, amit te nem.

Bhután11

Ha pedig még nem telített el a mesélés, és kíváncsi vagy még egy buddhista tanításra: a legnagyobb bhutáni mandalák közepén három állat – egy madár, egy malac és egy kígyó fonódik össze, egymás farkába harapva. A madár a féltékenységet (“jealousy”), a malac a tudatlanságot (“ignorance”), míg a kígyó a haragot (“anger”) jelképezi. A buddhisták tanai szerint ez a három tulajdonság mérgezi meg az egész életet. Ha nem figyel rájuk az ember eléggé, összefonódnak, egymást erősítik, örökké a végtelenségig.

Bhután12

Ez az út nagyon sokba került…

Nagyon. Tényleg. De ha most felajánlanának egy fix időpontot háromszoros áron, gondolkodás nélkül elfogadnám.

Az agyam racionális fele (az, amelyikre sohasem hallgatok) hangos zokogásban tört ki, mikor tudatosult, hogy gyakorlatilag kockára teszem az összes megtakarított pénzem azzal, hogy az utolsó fillérig átutalom egy vadidegennek, akivel addig csak az interneten beszéltem, egy olyan számlaszámra, amire a bankosok is kérdőn pislogtak. Nem életem legmegalapozottabb, de mindenképpen az egyik legkalandosabb döntése volt, hatodik érzék, vagy női megérzés, nem tudom. Dehát no pain, no gain, bátraké a szerencse, aki mer, az nyer…ésatöbbi, nem tudok okosat mondani, mert nincs is rá racionális magyarázatom, az élethez kell egy kis őrültség is… 🙂

Persze ha olcsóbban szeretnétek megszervezni az utatokat, arra rengeteg lehetőség van. (Sajnos Bhutánba nem.) Jövő héten megmutatjuk, mi hol szoktunk repülőjegyet, szállást és minden szükséges infót megkeresni!

Csók, Évi

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: