Skip to content

2014-04-12

1

Könyvtár a szabadban

Készítő: S.C.

Lehet, hogy unalmasan hangzik, de ez a cikk is úgy kezdődik, hogy „Amikor Hollandiában laktam….”, szóval ezért előre is elnézést kérek. Ennek egyszerű oka van: amióta hazaköltöztem, akaratlanul is összehasonlítok dolgokat, ami valahol azért normális.

Tehát:

Amikor Hollandiában laktam, évente egyszer átszelektáltam könyv- és magazinállományomat. Amit nem találtam érdekesnek vagy amiről úgy gondoltam, hogy nem fogom még egyszer elolvasni, azt félretettem. (Az esős hétvégék ideálisak voltak az effajta pakolászásra.) Aztán amikor elkészültem, a könyveket elvittem a Kringloopwinkelbe – ez egy olyan bolt, ahol mindenki ingyen leadhatja azt, amire nincs szüksége. Legyen az bútor, ruházat, lemezek vagy bármi más. Az újságokra más sors várt. Őket a kórháznak adományoztam, hiszen ha az embernek már úgyis várakoznia kell, legalább tudjon mit olvasgatni. Amikor először beállítottam két szatyornyi újsággal és előadtam, hogy mit akarok, a recepciós barátságos mosollyal és egy „Persze, hogyne. Nagyon köszönjük.” –kel vette át a szállítmányt, én pedig elégedettem távoztam.

Itthon is megtartottam ezt a szokást. Évente egyszer szelektálok. A válogatással nincs is semmi baj, inkább a folytatással. A könyveket először az egyetemnek ajánlottam fel, de mint megtudtam, nem fogadhatnak csak el úgy akármit, mert mindenhez engedély kell. (Ugyan ki ellenőrizné, hogy honnan származik 5-6 holland- vagy angol nyelvű könyv?) Ezt nem értettem, de mindegy.

Aztán elsétáltam a Klinikákra, hogy az újságokkal szerencsét próbáljak. Tapasztalatból tudom, hogy milyen hosszúak a napok, ha az ember ott betegeskedik. Naivan meg voltam győződve róla, hogy az ilyen kezdeményezésnek örülnek majd. Hát, ott a nővérke először értetlenül nézett rám és azt mondta, hogy ő nem is tudja. Majd megkérdezi (kitől?), hogy ilyet szabad-e. Egy kicsit letörve bandukoltam haza. Szerencsére az utam egy fodrászat mellett vezetett el. „Na, talán itt.” – gondoltam. És igen. Sikerült megválnom adományomtól és elégedettem (mert jót tenni jó) mentem haza.

Ám még mindig ott voltak a könyvek. Velük mit tegyek?

Ekkor bukkantam rá a Little Free Library-re. Hogy az micsoda? Az egész dolog 2009-ben kezdődött Amerikában. Egy minikönyvtárról van szó. Kiteszel egy kis szekrénykét egy általad kiválasztott helyre a szabadba és beleteszed azokat a könyveket, amikre nincs szükséged. Aki arra jár, az kivehet egy könyvet és ha akar, be tehet helyette egyet. Becslések szerint kb. 15.000 Little Free Library van világszerte, mintegy 55 országban.

Andrea Warnke Montpelierben ( Vermont, Amerika ) él. Ő érzelmi okokból döntött úgy, hogy nyit egy minikönyvtárat testvére, Jean emlékére.

A testvérem nagyon szerette a könyveket. Csak úgy, mint mindenki a családunkban. Könyvtárosként dolgozott a helyi iskolában. Amikor elmondtam a férjének, hogy szeretnék egy Little Free Library-t nyitni Jean könyveiből, ő azt felelte: “Szerintem Jean csodálatos ötletnek tartaná.” Andrea munkához látott és ma, a háza előtti nagy fán egy kis szekrényke díszeleg, benne könyvekkel: gyermekirodalom, science-fiction, krimik, szakácskönyvek, klasszikusok. Eleinte nem volt nagy forgalom, de rövid időn belül visszatérő vendégei lettek a szekrénykének.  Andrea:

“ Az utcában lakik egy kislány, aki az első perctől nagy rajongó. Rendszeresen hoz és cserél könyveket és mindegyikben hagy egy kis jegyzetet, amiben leírja, hogy tetszett-e neki a könyv vagy sem. A Facebook-on pedig már az első héten több, mint 100-an csatlakoztak és a követők száma azóta csak nőtt. Ami személy szerint nekem nagyon tetszik, az a változatosság és kreativitás, ami minden kis könyvtárat egyedivé tesz. Valamint az, ahogyan összehozza azokat az embereket, akikben közös a könyvek és az olvasás szeretete. Be kell vallanom, hogy minden reggel bekukucskálok a kis szekrénybe. Csak úgy, kíváncsiságból. Most ott tartunk, hogy hetente 5-10 könyv cserél gazdát.”

Ezt olvasván feltettem magamnak a kérdést: “Miért ne próbálhatnám meg?”

Lehet, hogy naiv vagyok, de egy kísérletet megér. Azóta sétáim során nézelődök, hogy vajon hol lenne ideális hely az én kis könyvtáramnak…hiszen, ha másoknak sikerült, nekem miért nem sikerülhetne?

Ha betekintést akarsz nyerni néhány Little Free Library történetébe, kattints >>> Little Free Library angolul

Reklámok
1 hozzászólás Post a comment

Trackbacks & Pingbacks

  1. Miért szeretsz olvasni? | Debrecen Bár

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: