Skip to content

2014-04-20

“Nézd, ott egy fehér, szőke csaj, fotózzuk le inkább őt!” Burma.

Készítő: debrecenbar

április 11. – Állami vizespóló verseny

Ma össze kell pakolnom, kiválogatnom a hősi halált halt ruhákat (hogy jutott eszembe fehér zokniban menni túrázni, rejtély), és kitakarítani. Ugyanis átköltözöm Beanhez, és megkezdődik a vízfesztivál, a thai újév. Lassan közeledünk ugyanis a legmelegebb napokhoz (de hogy ennél is lesz még melegebb, az lassan kezd hihetetlenné válni…mikor azzal jövök be a 31 fokos szobába, hogy miért van itt ilyen hűvös), úgyhogy a helyiek vízzel locsolják az idegeneket és egymást az utcán. Most egyrészt nekem vannak fenntartásaim az idegenekkel való kapcsolatteremtéssel (márhogy nem nekem, hanem ők egymással), másrészt szerintem ez így ebben a formában egy partinak maszkírozott állami vizespóló verseny, dehát ez csak szerény külsős véleményem.

április 12. – utazási pro tipp

Ma összeszedtem és -számoltam a megmaradt pénzem, hát mit ne mondjak, talán minimálban elszámoltam kicsit magam. De aztán úgy döntöttem, ha eddig nem ment, innentől már kár spórolni, szóval igaz dzsentrilélekként azért még elmentünk a spa-ba egy 2 órás masszázsra – a többi mehet ebek harmincadjára.

Egyrészt a masszázs is lelazított, de sokkal inkább a tudat, hogy megérkezett Gavin Taipeiből Bangkokba. Együtt megyünk majd Burmába hétfőn, illetve utána a déli szigetekre, úgyhogy írtam is neki, hogy ugyanmár mi lenne, ha odaadnám neki sápnak a maradék pénzem és innentől ő fizetne, majd átutalom ami ezen felül lesz, ha hazaértem. Rábólintott, szóval mostantól kezdve nincs gond akkor sem, ha megcsúszik a büdzsé és elfogyna a pénzem. Pontosabban fogalmazva: innentől kezdve minden a jövő-Éva problémája, engem pedig teljesen hidegen hagy. (Pro tipp: utazni akkor a legolcsóbb, ha nem te fizeted.)

Gavin szabadidejében utazós könyveket ír (Thaiföldről már hármat) – az pedig elég sokat elmond rólam is, hogy ahelyett, hogy a kezembe vennék egy könyvet és végigbogarásznám, inkább befűzöm az íróját, hogy jöjjön velem.

április 14. – feltűnő jelenség

Myanmar első benyomásra leginkább D-K-Ázsia kultúrája, indiai stílusban. Úgyhogy kifejezetten örülök, hogy itt van velem Gavin, mert nem mondom, hogy túl agresszívek a népek, de azért a legtöbben úgy néznek rám, mint akik még nem láttak európai nőt, de már nagyon készültek rá. Míg átsétáltunk a városon, legalább annyit integettem és mosolyogtam, mintha minimum maga az anyakirálynő lennék – ha lepacsiztam a pickupon utazókkal, konkrétan megállt az egész kocsisor…szóval csak ennyire vagyok feltűnő jelenség.

Évi Burma

Vízfesztivál pedig itt is van, de hát itt aztán meg már egyáltalán nem viccelnek. A hotelből csak kiléptem, körülnéztem, és máris végigcsaptak uszkve 5 liter vízzel. Namost én láttam, hogy milyen színű víz folyik a csapból, szóval elég gyorsan megtanultam csukott szájjal csodálkozni. A városban aztán végül addig-addig bolyongtunk, míg elértünk a főtérre, ahol épp valami koncert volt. Konkrétan bokáig érő vízben tomboltunk egy random burmai rockegyüttes koncertjén, miközben a szervek a megnyitott tűzcsapokkal vízágyúzták a népet, meg a nép egymást. Hát ilyen újévi bulit nem biztos, hogy ki tudnék találni magamtól.

A burmaiakban egyébként kicsit túlteng az önbizalom. Itt mindenki állítja, hogy persze, beszél angolul, aztán pedig mukkot sem értenek. Én azért egy utcai árus nénivel megbeszéltem ügyesen, hogy hol is lehet bételdiót szerezni, mert megrágnék egyet. Végül találtam egy helyet, ahol csavartak valami nagyon furát (banánlevélbe?), mindenféle fűszerrel, aztán leöntötték talán valami Indiából importált folyékony nikotinnal. És a kezembe adták, hogy nagy volt a szám, mostmár rágjam akkor. Első kétségbeesésemben odafordultam a lányhoz, aki szintén a sorára várt, hogy tessék, ajándék tőlem, cserébe ne menjen sehova, mutassa meg, mit kell ezzel csinálni. A lány örült, mintha karácsony lenne, tolta is befelé, én meg figyeltem egy ideig, majd intettem a pasinak, hogy na akkor még egyet. Hát kevés undorítóbbat ízleltem életemben. (Beleértve a pókot.)

április 15. – Hollandiából Ausztráliába kávézni, bringával

Reggelinél két hatalmas szőke ember mellé ültünk le – 9 hónapja bicikliznek (és még terveznek 12-t), keresztül mindenen, egyenesen Hollandiából, méghozzá meglehetősen prózai okból: egyszerre tették ki őket a munkahelyükről, és úgy döntöttek, hogy így 50 után kétségbeesés helyett inkább kiadják mindenüket (amiből majd fedezik az utat), összepakolják az életüket egy hátizsákba és elindulnak az ismerősökhöz Ausztráliába kávézni. Azt hiszem, ez az egyik legvagányabb sztori, amit valaha hallottam.

Reggeli után eltaxiztunk a Shwedagon pagodába, ami kinézetre valahol a hindu és a buddhista sztúpa között helyezkedik el, tekintve, hogy itt a legrégebbi buddhizmus (theravada) a fő irány, ami még szinte a hindu egyenes folytatása (és laikus szemmel, kívülről is határozottan hasonlít a hinduizmusra).

A pagoda gyönyörű volt, de valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy hé, hát ez csodás, de nézd, ott egy fehér, szőke csaj, fotózzuk le inkább őt! Egy csapat nő meg is invitált minket ebédre az egyik pagoda árnyékába – a régi súgdosós játék jutott eszembe, mikor én magyarul kitaláltam a kérdésemet, elmondtam könnyű-angolul Gavinnek, aki lefordította egyszerű-kínaira egyiküknek, aki kicsit értette, és aki aztán lefordította burmaira a többieknek. Végül a válasz vissza, ugyanígy. Válasznak válasz volt legalábbis…azt nem mondom, hogy az esetek többségében akár csak lazán kapcsolódott volna a kérdésemhez, de legalább nagyon jól szórakoztunk mindannyian. Teáztunk, sütiztünk, engem, mint valami babát, úgy fogdostak – kirúzsoztak, felcsatolták a hajam, és még pólót is kaptunk ajándékba. Végül kérték, hogy valahogy küldjük majd el a képeket. Mivel Facebook nincs, elactivityztem, hogy legalább valami emailcímet adjanak – felhívtak valakit, aki kicsit tudott angolul, de én nem értettem (pedig rutinom már van az akcentusos betűzéssel), ő viszont nem tudta, hogy kell sms-t írni. A többiek meg nem tudtak latin betűkkel írni. Igazi komédia volt.

Volt ma is hatalmas koncert (a vízágyús helyen megint), ahol eleinte a zene helyett csak azon tudtam pörögni, hogy ha itt leszakad valami vezeték (és ahogy kinéznek, ez egy rendkívül reális feltételezés), kapásból megfeleződik a város lakossága. Kicsit nehéz mondjuk úgy felszabadulni, hogy a környéken többen néznek engem, mint a koncertet, de végül egy kisebb óvodányi gyereket megtáncoltattam, az idős nénik pedig megmutatták, hogy is kell rendesen indiai táncot lejteni.

Holnap pedig Mandalay!!! (Mondjuk pont most mondta Gavin, hogy a pénteki visszajáratot – amivel el kell érnünk a bangkoki repülőt –, törölték… Már egyszerűen képtelen vagyok felzaklatni magam ilyeneken.)

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: