Skip to content

2014-04-30

Egy évet kérek. – Kettő lett, maradhat?

Készítő: debrecenbar

„Jajj, amikor utoljára láttalak, még a derekamig sem értél!”

„Tegnap még a térdemen lovagoltál!”

„Úúúú de hatalmasat nőttél, mintha felülről húznának!”

Gondolom ti is számtalanszor hallottátok a fenti mondatok valamelyikét gyerekkorotokban. Jobb esetben még az arcotokba is csípett, és megrángatta a bőrötöket az aktuális nagynéni-nagybácsi, miközben rácsodálkozott, hogy milyen gyorsan telik az idő. És ezt Te gyerekkorodban természetesen nem értetted.

Aztán felnőttél, elmúltál 20, közeledsz a 30-hoz és a Facebook hírfolyamodban egyre több esküvős és kisgyerekes kép jelenik meg. A baráti körödben és a családod veled egy korú generációjában pedig megszületnek az első babák. Te egyre gyakrabban jársz baba vizitre, a babából pedig villám gyorsan emberpalánta lesz… és te mit gondolsz?

Bizony…

„Jajj, amikor utoljára láttalak, még a derekamig sem értél!”

Rájössz, hogy anno ezt gondolták rólad is. Hogy milyen gyorsan nősz, hogy milyen gyorsan telik az idő.

Közhely, de felnőttként néha tényleg ventillátorként pörög az óramutató. Ezen főleg azok gondolkodnak el, akik igyekeznek tartalommal megtölteni a napjaikat és minden órát-percet hasznosan eltölteni.

Néha jó lenne, ha egy nap úgy 30 órából állna

Akkor mindenre lenne időnk, így viszont nagyon ügyelni kell a time management-re, praktikus lehet több tevékenységet egyszerre csinálni. Egyedül enni például pocsék dolog. Az evés már akkor szociális tevékenység volt, amikor a korai homo sapiens jó ízűen ropogtatta a sült mamutot a barlangban, csapatba verődve, a tűz körül. Bár a tüzet ma már ritkán, de az asztalt még ma is körbeüljük evés közben, és bár mamutot már nem sokan esznek, de annál többen „paleóznak”, azaz, mintha az elemi-emberi dolgaink nem is változtak volna olyan sokat az elmúlt pár ezer évben.

Éreztem is 2013-ban, a mikor otthon, a home office-ban épp a túlfőzött tésztát szűrtem le, hogy ez az ebéd egyedül elég unalmas lesz. Kell valami társaságpótló az ebédhez. De tévét nem nézek, könyvet kézben tartani macerás evés közben, filmbe nem kezdek bele a laptopon, mert hosszú. Ekkor kerestem rá Bödőcs Tiborra a youtube-on gondolván, egy jó kis standup, az kell ide, –de mást (is) találtam.

Egy affektáló, tudálékos, oktondi –ez volt az első benyomásom-  riportert ízléstelen mintás póló ingben, pasla zakóban, ál-macsósan meglazított nyakkendőben… aki éppen Bödőccsel készített interjút. Ez az Arckép című portré műsor volt, a riporter pedig Kadarkai Endre, akiről nagyon hamar megváltozott az első benyomásom: majd’ az összes riportalanya, köztük Vágó István is szemöldökét felhúzva, elmosolyodva jegyezte meg, hogy Kadarkai mennyire felkészült riporter, és, hogy „ezt a beszélgetést komolyan kell venni.”

Az Arckép ’felfedezését’ követően mindig, amikor társaság nélkül ebédeltem, megnéztem egy részt, és minden egyes alkalommal kicsit többnek éreztem magam… és nem, nem csak a kaja miatt: tudással is feltöltődtem. Egy műsor alatt bőven van ideje a riportalanynak elmondani az élettapasztalatait, a sikereit, kudarcait, hogy mit csinálna máshogyan az életben. Hogy melyik hibájából mit tanult. Tudom, klisé, de igaz: A bölcs ember mások hibáiból is tanul, és ezt próbáltam én is tenni: tanulni a riportok alanyaitól. Klapka Györgytől megtanultam, hogy minden sikerre jut legalább egy, ha nem több kudarc is, és ez így természetes. Varnus Xavértól megtanultam, hogy a világ tényleg kis hazugságokra, és gyors felejtésekre van berendezve, ezt felfogva a napi politikai híreket is sokkal könnyebben emésztem meg. Jancsó Miklós történetiből pedig, hogy bármennyire is jó dolog külföldre költözni, külföldön élni, hiába rendezkedtél már be, alakultak ki a szokásaid, 10 évek után is „külföldi” maradsz, punktum.

Miért hasznos a ’riportnézősdi’?

Egyrészt, a cikk megírására természetesen az a meggyőződésem motivált, mi szerint kitekinteni a szűk értelemben vett komfort zónánkból és tanulni a világról jó és hasznos –de ebben nem feltétlenül van igazam. Te olvasás közben lehet, hogy mást gondolsz, és ez így van rendjén. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ha érdekel a világ, szeretnéd tágítani a látóköröd, szeretnéd, ha olyan témákhoz is hozzá tudnál szólni, amiknek eddig a létezéséről is alig tudtál, akkor mélyinterjúkat nézni nagyon is hasznos és időtakarékos dolog. Közhely, de az élet rövid ahhoz, hogy mindent magadtól tanulj meg, minden hibát elkövess, levond a következtetést, és kezd előröl, azt, amin éppen dolgozol. Éveket lehet spórolni, ha hajlandóak vagyunk mások példáiból is tanulni.  Ami még érdekesebb, hogy ki is tudjuk számolni, hogy reálisan hány év a maximum, amit még arra lehet szánni, hogy megtöltsük az életünket tartalommal. Hogyan? Egyszerű matek.

Ha pl. 25 éves vagy, legyünk őszinték, legfeljebb úgy 85 éves korodig élsz majd. Tudom, ebbe most furcsa belegondolni, de kezdjünk el visszafelé számolni. 85 mínusz 25, azaz még kerek hatvan éved van. Bruttó!  Mert minden nap alszol, pihensz. Ha erre összesen csak napi 8 órát számolunk, az a napod harmada, és máris levonhatunk a hátralévő 60 évből 20-at, maradt 40 év. Ha imádod a munkád az szuper, de, ha a többséghez tartozol, akiknek a munkájuk nem egyenlő a hobbijukkal, akkor napi 8 óra munkával számolva ismét elment a napod harmada, ami újabb 20 év a 60-ból.  Így már csak 20 év maradt arra, hogy ténylegesen a saját életed éld, fejlődj, családot alapíts stb. Sőt, ha nagyon pontosak akarunk lenni, levonunk ’egyéb tevékenység’ címen is  1-2 évet. Ülsz a fogorvosi váróban, munkába mész, a mikró előtt állva várod, hogy megmelegedjen az ebéded, a piros lámpa előtt várod, hogy zöldre váltson… satöbbi.

Ijesztő? Szerintem egy kicsit az. Pláne, ha érdekel a világ, minél többet akarsz látni belőle, ha minél több tapasztalatot és élményt szeretnél abba az időszakba tölteni, ami felett te magad rendelkezel.

Egy tapasztalt, nívós emberrel, felkészült riporter által készített interjú annyi hasznos információt hordoz magában, amit csak évek alatt tudhatnál meg önmagadtól, így ez egy megoldás lehet arra, hogy megspórolj pár évet.

Arról nem is beszélve, hogy ettől a plusz tudástól sokkal tájékozottabb leszel, és, mint tudjuk: „Tájékozottság magabiztossá tesz” –egy piros pont a jutalma annak, aki még emlékszik, hogy ez melyik műsornak volt anno a jelmondata!

Ha olvasás közben megjött a kedved egy nívós interjúhoz, itt biztosan találsz néhányat:

https://www.youtube.com/user/ArcKep2011

Az érdekes riportsorozatot ajánlotta: Süvöltős László

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: