Skip to content

2014-07-01

Miért nem énekelsz? Pedig jót tesz neked!

Készítő: S.C.

Ki mondta, hogy csak az énekelhet, akinek van hangja? Miért van az, hogy nem merünk ‘csak úgy’ dalra fakadni? Kivéve egy-egy sör- és bormámoros karaoke estét vagy az olyan kivételes pillanatokat, amikor aztán tényleg nem érdekel minket, hogy mit gondol a világ?

Minden reggel, fogmosás közben hallgatom a szomszédlány áriázását a fürdőszobában. A fal másik oldalán ő énekel, ahogy a torkán kifér, én pedig lassan három hónapja, fogamat sikálva, meg- megállva, fülelve, összevont szemöldökkel próbálok rájönni, hogy mit énekel. Eddig még nem sikerült.

Az éneklés ösztönös!

Bevallom, engem is elkap néha a hév. Tegnap este például kénytelen voltam Queen-t karaokézni a magam szórakoztatására: Don’t stop me now, Bohemian Rapsody, aztán váltottam Green Day-re és zártam Pink-kel. Az erkélyajtó nyitva volt, de a hangerővel nem szégyenlősködtem. Abszolút nem zavart, hogy valószínűleg kint ülnek a szomszédok és lehet, hogy nem értékelik ingyen show-mat.

Hogy van -e hangom? Nem tudom. Általánosban volt, mert hatodikban megnyertem Tokajban egy énekversenyt. Énekkaros is voltam: kezdtem a szopránban és végeztem az alt-ban. Amikor egyetemista voltam, akkor is rendszeresen koncerteztem a szobámban. Fals vagy nem? Ugyan már? Kit érdekel? Akkor lettem kicsit visszafogottabb, mikor vacsorát kevergetve Alanis Morissette Ironic című slágerét szólóztam a magam módján és barátom közölte velem, hogy ‘ ez nem zene a füleinek.’ Hoppá. Én meg azt hittem, hogy a szerelem mindent kibír. Ezek szerint a dobhártyákra ez nem érvényes. De most engem igazol a pszichológia. Barber van de Pol-t idézem:

“Az éneklés, mint a beszéd, hozzátartozik emberi mivoltunkhoz. Magától, ösztönösen megy, amikor egy kisbabát ringatsz, zuhanyzol és számos esemény alkalmával, legyen az esküvő, temetés vagy karácsonyi mise. A világon nincs olyan ország, ahol ne énekelnének. Sokszor így fejezzük ki örömünket, bánatunkat.”

Akkor miért van az, hogy a ma embere nem mer énekelni?

Van de Pol szerint ennek az az oka, hogy az éneklésre, mint művészeti ágra tekintünk. Csak az énekelhet, akit pacsirta torokkal áldott meg sors. Erről szólnak a tehetségkutatók: vajon ki lesz az új X-faktor nyertes, ki kapja meg a sokak által áhított musical főszerepet? Mi pedig elhisszük, hogy csak akkor énekelhetünk, ha tökéletes a hangunk.

Érdekes, hogy ez nem zavart minket, amikor csecsemők voltunk. Minden emberben hatalmas hangerő rejlik, csak a legtöbben nem használják. Lehet, hogy hihetetlen, de egy kisbaba könnyen kiszirénázik kilencven decibelt: ez olyan, mintha egy konyhai mixer menne max hangerőn. Hogy is tudatná másképp a világgal, hogy éhes vagy fáj neki valahol? A kisgyerekek számára teljesen természetes, hogy hangokat adnak ki. Sokszor elég furákat, de mindezt a cél érdekében: ilyen módon fejezik ki azt, amit szavakkal még nem tudnak. Mi, felnőttek, pedig csak hallgatunk.

Állítólag ez azért van, mert aki énekel, az valamit megmutat magából, általában valamilyen érzelmet és ezáltal sebezhetővé válik. Itt lép be az egó. Én aztán nem éneklek szerelmi bánatomban Charlie-t vagy Jimmy-t, mert akkor mindenki láthatja, hogy nem vagyok olyan kemény srác. Pontosan ki lehet ugyanis hallani, ha valaki örömében vagy bánatában énekel- e. Nem véletlen, hogy a zene univerzális nyelv. Szavak nélkül is megértjük az üzenetét. És miért kellene elpalástolunk érzelmeinket és miért kellene a dalolásnak tökéletesnek lennie, ha mi emberek nem vagyunk azok?

Ellen Bakker, énektanár:

“Személyszerint nekem sokkal kevésbé tetszik, ha valaki technikailag szépen énekel. Nekem az kell, hogy valaki megérintsen. Ott van például Joe Cocker. Meg vagyok róla győződve, hogy nem egyszer tanácsolták neki, hogy inkább gitározzon. És milyen jól tette, hogy nem hallgatott a kritikusokra! Nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy profi énekesekhez vagy bárki máshoz hasonlítjuk magunkat. Nyugodtan énekeljünk bárhol, ahol alkalom adódik rá. Aki mer énekelni, az meglepődik, mennyire felemelő és felszabadító érzés.”

Depresszióra megoldás a kórusban éneklés

Így lett mára elfogadott terápiás módszer a ‘fürdőszoba éneklés’. Tudományosan bizonyított, hogy éneklés közben megváltozik az agy és a vér kémiája. Csökken a stressz és a vérnyomás, felélénkül az immunrendszer, edződik a tüdő. Termelődik az oxitocin, egy olyan anyag, ami boldogságjeleket ad az agyunknak. Ezért alkotta meg Galina Mindlin pszichiáter a Brain Music Therapy-t. Skandináviában, ahol a hosszú, sötét hónapok miatt meglehetősen sokakon eluralkodik a depresszió, a háziorvosok kórusokba, énekelni küldik pácienseiket. Azt pedig szerintem mindenki megtapasztalta már, hogy egy kis rossz hangulatot hogy el tud űzni az éneklés. Megszabadulunk a nyomasztó érzéstől vagy éppen fokozzuk a meglévő jót. Próbáltál már idegeskedni és agyalni mialatt hangosan énekelsz? Ha nem, próbáld ki. Szívesen várom a beszámolókat.

A cikket pedig Ludwig van Beethoven bölcs szavaival szeretném zárni:

“Azt elnézem, ha valaki falsul énekel, ám azt nem tudom megbocsátani, ha valaki szenvedély nélkül dalol.”

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: