Skip to content

2014-08-17

1

Két holland véleménye Debrecenről és Magyarországról

Készítő: sistercrazy123

-Van egy ötletem, de ne nevess ki, okés?

– Okés?

A nappaliban álltunk. Merel, Arwin és én. A kérdést Merel tette fel és kicsit izgatottan folytatta mondandóját.

-Szóval, arra gondoltam, hogy csinálnék egy blogot. Debrecenről. Meg Magyarországról. Úgy, ahogy én látom.

Hatásszünet.

– Lehet, hogy véletlen, – mondtam – mert én meg pont azt akartam megkérdezni, hogy nem írnátok-e le, hogy mi a benyomásotok az országról, az emberekről….jó anyag lenne egy cikkhez.

Merel láthatóan megkönnyebbült.

A fenti dialógus magyarázata

Azt hiszem a szituáció és a fenti dialógus magyarázatra szorul. Merel, a legjobb barátnőm, aki holland. Gouda-ban él, ahol én is laktam. Tulajdonképpen véletlenül találkoztunk, habár nem hiszek a véletlenekben. 2007 januárja volt. Én új lakást kerestem és ő is. Egy hirdetés kapcsán találkoztunk és barátságunk az első két mondat után megköttetett. ( Nem csoda, mert mindketten INTP-k vagyunk. Aki ismeri a Myers-Briggs tesztet, az tudja ez mit jelent). Amióta visszaköltöztem Magyarországra, Merel rendszeresen, olyan 2-3 havonta meglátogat. Van, hogy egy hosszú hétvégére, van, hogy egy hétre jön. Nagyon szereti Debrecent és lelkes beszámolói felkeltették Arwin érdeklődését is, aki ez alkalommal el is kísérte. Arwin a gouda-i szomszédsrác, aki évek óta közös barátunk. Olyan, mint egy nagy maci. Merelel teljesen eltörpülünk mellette, a szíve pedig aranyból van.

Két holland véleménye Magyarországról és Debrecenről

Merel különben az utrechti egyetem humanisztika tanszékén dolgozik, Arwin pedig szabadúszó grafikus és webdesigner. Mindketten nyitott, kedves, toleráns emberek és szívesen utazgatnak. Most két hétre jöttek Magyarországra: öt nap Budapest, öt nap Balatonföldvár és négy nap Debrecen. Hétfőn este találkoztunk a Roncsbárban és érdeklődve vártam, hogy milyen élményekre tettek szert az elmúlt tíz nap alatt. S vajon mi a véleménye Arwinnak, aki először jár nálunk?

Arwin: Nekem az tűnt fel, hogy minden nagyon tiszta. Senki nem dob el szemetet. Ott is voltunk egy pár ilyen helyen… tök jó. Lehet, hogy fura, de engem nagyon emlékeztet Párizsra. Ja, amúgy van itt művészeti egyetem?

Én: Mert?

Arwin: Csak azért, mert kíváncsi lennék, hogy ki tervezte ezt a helyet? Ezek a székek frankón meg vannak csinálva.

Miközben ezt mondta, bőszen fényképezte az asztalokat, székeket és a falra szerelt mindenféle díszletet. Közben pedig azt hajtogatta, hogy milyen kár, hogy Hollandiában nincsenek romkocsmák.

Ami az utazást illeti, minden simán ment. Arwin főleg azt találta viccesnek, hogy az intercity-re helyjegyet kell váltani. Nem azért, mert ez extra pénzbe kerül – Hollandiában minden vonatra egy ár érvényes – hanem azért, mert mindenki tényleg oda ül le, ahová a jegye szól. 21-es kocsi, 56-os ülés. Elégedetten konstatálták, hogy a vonatok pontosan járnak és tiszták. (Igen, tudom, hogy egy személyvonat más utazásélményt nyújtott volna, de ebben a cikkről azt akarom visszaadni, amit tőlük hallottam.) Egy pár nap után elegük lett a pesti forgatagból és lementek Balatonföldvárra.

Merel büszkén mesélte, hogy úszott a Balatonban és nagy természetbarát lévén nem győzött áradozni a sok zöldről, a hegyekről, a napfelkeltékről és a naplementékről. Sétahajóztak és megnézték a tihanyi apátságot is. A kommunikáció sem jelentett problémát.

Arwin: Mindenki nagyon segítőkész. Angollal is elboldogultunk, de mintha többen beszélnének németül. Legalábbis a Balatonnál. De ha meg nem, akkor kézzel-lábbal magyaráznak lelkesen.

Hollandiához képest slow life 🙂

Merel már első látogatása alkalmával elmondta nekem, hogy nálunk milyen csendesek és nyugodtak az emberek. Az étteremben, a vonaton, a cukrászádban mindenki halkan, de érthetően beszél és sokkal türelmesebbek, mint a hollandok. Meg kell adni, ha három holland belép valahová, azt észre veszi az ember. Egy csapat tiniről már nem is beszélve. És szerinte olyan, mintha mi ösztönösen alkalmaznánk azt, amit a hollandoknak drága workshopokon próbálnak  megtanítani: slow life, slow cooking.

Merel egyik kedvenc helye a Csapó utcai virágpiac, főleg az öreg nénikék miatt, akik kosarukból árulják az otthon szedett virágot. Hát igen, ilyet Hollandiában nem látni. Egy páran nem is úszták meg fényképezés nélkül……

Ami pedig Hollandiában szintén nincs, az a cukrászda. Hozzánk a nagyerdei Kismandula van közel. Amikor először vittem el oda Merelt – akkor, amikor még ő sem tudta, hogy mi is pontosan az a cukrászda – megkérdezte, hogy jelent-e valamit a neve.

-Hát persze, -mondtam. – Hollandul annyit tesz, mint Kleine Amandel.

Ez annyira megtetszett neki, hogy azóta nem hajlandó máshová menni. Kedvence a francia krémes, amit Arwinnak is meg kellett kóstolnia. Ez nem volt probléma, mert Arwin egyfajta Gombóc Artúr, akinek minden jöhet, ami édes.

Ja, és hogy állunk az itallal?

Arwin: Természetesen sör.

Én: Milyen? Van Heineken, ha azt kérsz.

Arwin: Nem, nem. Ha itt vagyok, akkor magyar sört akarok inni.

Ebből lett egy pár korsó Soproni és Borsodi. Arwin a pálinkát is meg akarta kóstolni, de miután beleszippantott az üvegbe, úgy döntött, hogy már az illat is túl erős neki, szóval inkább ne. Merelnek azonban be kellett szereznie egy üveggel, mert a férje – Eric, amerikai – nagyon, de nagyon szereti és a lelkére kötötte, hogy haza ne merjen menni folyékony ajándék nélkül.

Érdekes pénzekkel kell fizetni

Mivel én napközben dolgoztam, csak esténként tudtunk találkozni. Meg kell mondjam, hogy barátaim egy percig nem unatkoztak. A Némethy Panzióban szálltak meg, ahol első reggel biciklit béreltek. (Nagyon pofás, sárga cangik). Kikerekeztek a fürdőbe, ahol medencéről medencére vándoroltak és frissülés-lazulás képpen lefoglaltak egy 50 perces shi-zen masszázst. Ellátogattak a MODEM-be és azt követte a Déri Múzeum. Ezután egy kis vásárolgatás és kávézgatás itt-ott. Szóba jöttek az árak is, és az, hogy Pest mennyivel drágább, mint Debrecen. És milyen jó, hogy nálunk nincs euró és ilyen „érdekes pénzekkel” kell fizetni.

Köztudott, hogy a hollandok sok kávét isznak és gyakran. Naponta 4-5 alkalommal – még este nyolc után is belefér egy bögre fekete nedű. Ám a mi kávénk olyan erős, hogy Merel szerint bőven elég egy reggeli adag, hogy egész napra felébressze. Így legtöbbször marad a cappuccinónál.

Szinkronos filmek? Öntetek?

Kedd estére mozit terveztünk, de akárhogy is kerestem, nem találtam feliratos filmet. Arwin meg is kérdezte, hogy miért szinkronizálnak nálunk mindent. És hogy ennek tekintetében mennyivel nehezebb lehet nekünk például angolul megtanulni, mint egy holland gyereknek, aki gyakorlatilag kiskora óta eredetiben hall mindent.

Arwin: De hogy magyarul nem tudnék megtanulni, az biztos.

Merel: Ja, Zsuzsi. Hogy mondod azt, hogy öntet nélkül?

Én: Mert?

Merel: Mert itt mindenre öntetet raknak. A múltkor rendeltem egy salátát öntet nélkül, erre raktak rá egy csomó ecetet meg olívaolajat.

Merel mindezt nevetve mesélte és nem arról van szó, hogy finnyás, hanem arról, hogy bármilyen szósztól meg dressing-től tele lesz kiütésekkel. Arra eddig nem tudtam rávenni, hogy megkóstoljon valami igazi laktatóan magyaros ételt, de a Túró Rudit és a mákos rétest sikerült vele megszerettetni.

Szabadulós játék – Vadócos botanikus kert

Így kedden este mozi helyett Exit the Room lett a program. Merel és Arwin Pesten már részt vettek egy MindQuest-en és tudni szerették volna, hogy van-e ilyen Debrecenben. Már hogyne. A Google három lehetőséget is kidobott és a Péterfia utcai helyszínre esett a választás. Mint kiderült, a feladat is összetettebb volt, mint a pesti kaland és itt az is jobban tetszett, hogy több terem volt. Egy óra helyett 56 perc alatt sikerült kijutnunk.

Szerda estére azt beszéltük meg, hogy nálam szervezünk mozizást. Mindannyian lusták voltunk ahhoz, hogy a nagy melegben nekiálljunk főzni. De mit rendeljünk? A választás falafel-re esett, Merelnek az a  kedvence. Igen, öntet nélkül. Arwinnak meg mindegy, csak ehető legyen. Amíg a vacsorára várakoztunk, Merel mutatott nekem egy dvd. Azt fontos megemlíteni, hogy Merel nagy kápolna és botanikus kert rajongó. Mint kiderült, az egész délelőttöt az egyetem botanikus kertjében töltötte, ahol szégyen-nem-szégyen, még én sem jártam. Teljesen el volt ájulva, hogy milyen szép és mennyire más, mint azok a kertek, amiket eddig látott: sokkal természetesebb és vadócosabb, nem olyan túlrendezett. Ő pedig csak tudja, mert Európában szinte minden botanikus kertet végiglátogatott már. Volt egy kedves bácsi is, aki barátságosan mosolyogva németül beszélgetett vele. Merel pedig vett egy dvd-t a kert történetéről. Hozzátéve, hogy „Zsuzsi, komolyan meg kell nézned.”

 A vakáció letelt, barátaim visszarepültek, de amint lehet, megint jönnek. És kell ennél jobb reklám?

Advertisements
1 hozzászólás Post a comment
  1. Mr. A
    aug 17 2014

    Kivancsi lennek a blogra, ha tenyleg ir. En egy holland tulajdonu cegnel dolgozom. Evente tobb alkalommal is ellatogat a management Debrecenbe.

    Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: