Skip to content

2014-09-06

3

Iskola anno ’84 – Köpeny, szalámis zsemle és társaik

Készítő: S.C.

Nézem a tévét. Reklám.
Anyuka egy dobozzal a kezében kijön a garázsból.
Mellette kislánya, aki érdeklődve nézi a mama által eladásra ítélt dolgokat: iskolaköpeny, iskolatáska a múlt századból. Számára csupa kuriózum. Nem is csoda az okostelefonok, tabletek és a laptopok korában.

Anno 1984 – Orwell a fasorban sincs

Szeptember elseje lévén és a fentemlített reklám hatására harminc évet ugrottam vissza az időben. Iskola anno 1984. Hiába, csak mosolyogni tudtam és elcsodálkozni azon, hogy mennyit változott a világ.

Mindig is szerettem iskolába járni és 1984 őszén mentem negyedikbe. Ez különösen izgalmas volt, mert akkor, negyedikben kezdtünk el kötelezően oroszul tanulni. Mivel nem bírtam kivárni az új tankönyvek kiosztását, megkértem anyut, hogy szerezze meg nekem az orosz könyvet, amit ő meg is tett. Megbabonázva bámultam a cirill betűket és mire a tanév elkezdődött, autodidakta módon átrágtam magam az első három leckén. Alig vártam az első órát, hogy frissen szerzett tudásomat „fitogtassam”. Elég strébernek hangzik, nem?

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egy nebuló felszereltsége

De nézzük csak mire volt még szükség a tankönyveken kívül és hogy is nézett ki az iskolába járás akkor?

Először is kötelező volt iskolaköpenyt hordani. Az enyém még most is meg van a padláson. Sötétkék nylon anyagból készült és kék-piros-fehér szegélye volt. Szerintem akkoriban mindenki egy Centrum áruházban szerezte be a suli-divatot, mert nagy eltérések nem igazán voltak. Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy a köpenyt ne vegye fel. Ha pedig valaki mégis elfelejtette volna, az osztályfőnöki megrovásban részesült.

Természetesen az egyik legfontosabb kellék maga az iskolatáska volt, ami pont úgy nézett ki, mint a reklámban: műbőr, piros vagy (világos)kék és csatos zárral. Sok minden belefért: tolltartó, vonalzó, könyvek, munkatfüzetek, rajztömb, rajztábla. Volt, aki a tízórait is abban hordta, de nekem arra volt egy külön moncsicsis kistáskám. Ja, a tízórai is szinte majd minden háztartásban ugyanaz volt:kifli vagy zsemle, májkrémesen vagy vajas-szalámisan. Mellé meg mondjuk egy alma. Szóval Jó Reggelt-ről, SevenDays ilyen-olyan croissant-ról senki nem hallott akkoriban.

Osztály vigyázz!

A tanítás 8-kor kezdődött. Mire a tanítónéni belépett a terembe, illett minden az órához szükséges felszerelést kipakolni és csendben várakozni. Minden hétre ki volt nevezve két hetes, akik gondoskodtak arról, hogy a tábla ( olyan sötétzöld, amit régi filmekben is látni) szépen le legyen törölve, nedves legyen a szivacs és legyen elég kréta. Amikor a tanítónéni vagy bácsi engedélyt adott, a hetes jelentett. Valahogy így: „Osztály vigyázz! Pataki tanítónéninek tisztelettel jelentem, hogy a 4a matematika órára készen áll. Nem hiányzik senki.”
Ezután helyet foglalás és kezdődhetett az óra.

Az osztálynapló szolgált adminisztrációs célokra és benne volt az ülésrend is, amitől nem volt szabad eltérni. Oda kerültek be mindenki neve mellé a jegyek is: röpdolgozat, felelés, nagy dolgozat. Ebbe a szülői értekezlet alatt a papák és mamák is betekintést nyertek. Különben sem lehetett nagyon titkolni semmit, mert az ofő minden héten átnézte, hogy az ellenőrzőbe minden jegy be van –e írva és hogy aláírattuk-e valamelyik szülővel.

Tornasor, órarend

Tényleg minden órát szerettem, kivéve a testnevelést. Nemcsak azért, mert nem voltam jó benne – kislabdahajítás, 60 méter futás, a kötélmászásról már nem is beszélve-, hanem azért is, mert nem szívesen tündököltem a szintén kötelező kék tornaruhában, amihez tornaöv is dukált. Lábunkon egyen fehér vagy kék vászon tornacipőt viseltünk. Ja, az is frusztrált egy kicsit, hogy nagyság szerint kellett felsorakozni és hát igen, én eléggé a sor végén kaptam helyet.

Egy nap általában 5-6 óránk volt és ezt nagyon szépen rögzítettük is órarendünkben, amit vagy a tolltartó belsejébe ragasztottunk be vagy külön kis tokban hordtunk magunknál. Az órarendnek két oldala volt: A-hét és B-hét. Persze többször előfordult, hogy egy nebuló rossz hetet nézett és rosszul bepakolt iskolatáskával jelent meg. Ez egyszer megtörténhetett, de aztán már nem volt menekvés az extra házi feladat alól, amit természetesen kézzel, gyöngybetűkkel írottan kellett beadni.

Fillérből lesz a forint! – tablet a fasorban sincs

Voltunk kisdobodosok és úttörők és annak megfelelően kívülről kellett fújnunk a 6 vagy a 12 pontot. A lényeg egy volt: udvariasnak, segítőkésznek kellett lennünk. Mindig mindenütt. És persze a takarékosságot sem árt időben megtanulni. Erre volt a kis takarékbélyegkönyvünk, amibe például Makk Marci és Makk Marcsi mintás bélyegeket lehetett gyűjteni és az iskolaév végén pénzre váltani.

Nem, nem volt okostelefonunk, tabletünk vagy laptopunk. Egy pár gyereknek az osztályból volt egy Commodore 64-ese, amin frankó ping-pong meccseket lehetett játszani. Volt gombfoci és Gazdálkodj okosan! És ne feledkezzünk meg az emlékkönyvről sem.

Aki nem tudná, mi célt szolgált egy emlékkönyv, annak egy rövid ismertető:

körbe kellett adni az osztályban és mindenki rajzolhatott vagy írhatott bele valamit. Az enyém még mindig megvan és tényleg jó visszanézegetni a több évtizedes pingálmányokat, versikéket.

Így visszagondolva és a mai iskolásokat nézegetve lehet, hogy nekünk akkor nem volt olyan izgalmas, eseménydús az életünk – persze volt osztálykirándulás és évente kétszer akadályverseny és osztálybuli is, amit mi akkor teadélutánnak hívtunk  – de mindenre jutott idő, ami fontos. Tanulásra, játékra, barátokra…..jól van, itt be is fejezem, még mielőtt túl öregnek hangzanék. Egy azonban biztos: én aztán nem fogom eladni általános iskolás ereklyéimet.

 

Reklámok
3 hozzászólás Post a comment
  1. Judit Alvernaz-Nagy, PhD
    nov 17 2014

    Véletlenül kerültem erre a lapra, régi iskolámat keresve Google-on. Nem találtam :-(, de sistercrazy123 cikke ad vigasztalást. Én 1959-ben mentem a negyedik osztályba, tehát 25 evvel sistercrazy előtt, de én 99%-ot ugyanazt írhattam volna, kivéve a Commodore 64-es meccseket, amiről mi még álmodni sem tudtunk. De micsoda különbség akkor (mindegy hogy 1959 vagy 1984) és ma között! Államrendszer változas? Technológiai fejlődes? Mindkettő?
    Mindenesetre köszönet sistercrazy123-nak, sok minden, amit elfelejtettem, jött fel emlékeimben.

    Válasz
    • nov 18 2014

      Kedves Judit! Örömünkre szolgál, hogy külföldről is megtalálható az oldalunk az érdeklődők számára, és feleleveníthette a régi időket. Melyik iskolát kereste? Lehet, tudunk segíteni Önnek.

      Válasz
      • Judit Alvernaz-Nagy
        nov 19 2014

        Kedves Miklós, nagyon köszönöm ajánlatát, de miután kiléptem a Debrecen Bárból megtaláltam az iskolát Szabó Magdával kapcsolatban a wikipedia-n. A Dóczy Gimnáziumról van szó, ahol ő tanárnő volt. Én “Új Dóci” alatt kerestem és Google nem ajánlott Dóczy-t. Ha Szabó Magda valahogy megtudhatna, hogy nem csak könyveivel, de nevével is segített nekem, biztosan örülne. Had mondjam meg, hogy az Önök céljait nagyszerűnek tartom: “gondolatok serkentése” és “a jövők rajtunk múlik, tele vagyunk lehető‘ségekkel, amiket ki tudunk használni, és segíteni tudjuk egymást”. A cél csoport megnevezése “fiatal értelmiség” könnyeket hozott a szemembe. Miért? Az “én időmben” (jaj, de öregnek hallatszik) az értelmiséghez tartozást el kellett rejteni vagy le kellett tagadni. Milyen nagy lehetőségek állnak a mai fiatalok szamara! Ezeket nem használni, what a shame it’d be!

        Válasz

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments