Skip to content

2014-11-06

Hogyan becsülhető a rejtett gazdaság?

Készítő: debrecenbar

Az informális gazdaság jelensége a hozzáértőket évtizedek óta foglalkoztatja. Aktuális, hiszen körülvesz minket. Hogy miért olyan fontos róla beszélni? A feketegazdaság törvénytelen, engedély nélküli üzleti tevékenység, tehát pénzbüntetést vagy akár szabadságvesztést kap az illető, aki végzi. A rejtett gazdaság azon jelenségek közé tartozik, amelyek minden piacgazdaságban tetten érhetőek, de országonkénti mértéke eltérő, és ez az eltérő mérték fontos információ az adott gazdaság állapotáról, a gazdasági szereplők magatartásáról, a kormányzat és a kormányzati intézkedések elfogadottságáról. Jelenléte jelentőst hatást gyakorol a gazdaság működésére.

Fekete gazdaság? Ezt is megbecsülik!

Véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne találkozott, vagy legalább hallott volna a rejtett gazdaság valamilyen megjelenési formájáról: legyen az márkahamisítás, feketemunka vagy adócsalás. A híradóban rendkívül sokat lehet hallani az újabb „elkövetőkről”. Mit gondoltok kinek a feladata a feketegazdaság becslése? A továbbiakban egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a kormányzati döntéshozók gyakran a statisztikai szolgáltatóktól várja az adatokat, viszont a statisztika erre nem igazán alkalmas. A jelenségeket általánosan két fő csoportra osztja. Vannak olyan jelenségek, amelyek mérhetők, mint például a közvetlen adatfelvételből kapott adatok. Azonban vannak olyan jelenségek, amelyet közvetlenül nem tud megfigyelni. Ezt egy lakásépítés példáján bemutatnám be: a statisztikai adatfelvétel során nem különül el, hogy a tulajdonos a házát maga építette (fehér gazdaságba tartozik), vagy mással végeztette számlaadás nélkül (rejtett gazdaságbeli tevékenység). Összefoglalva az intézmények összehangolt munkájára, valóságszerű adatokra lenne szükség a közelítő érték meghatározáshoz.

De vajon hogyan, milyen módszerekkel lehet megítélni a rejtett gazdaságban való résztvevők számát? Milyen mértékű hazánkban a feketegazdaság? Erre az alábbiakban választ kapunk.

Az informális gazdaság elterjedtségéről készült mérések általában bizonytalanok. A valós és a dokumentált gazdaság közötti különbséget egyrészt a statisztikai adatgyűjtés hibái, illetve az információ feldolgozásának technikái okozzák. El kell érni egy bizonyos fejlettségi szintet egy országnak, hogy pontosabban meghatározhatóbb legyen. Van olyan ágazata, mint például a korrupció, amely nagyon nehezen mérhető. A ’80-as és a ’90-es évtizedekben a feketegazdaság növekedésével kapcsolatos visszajelzések a társadalomtudósok és a politikusok fokozott érdeklődését váltották ki. 1986-ban volt az első próbálkozás a földalatti szektor meghatározására az olasz statisztikai hivatal közreműködésében. Magyarországi elterjedéséről többféle és különböző módszerek láttak napvilágot, a gyakorlatban direkt, illetve indirekt módszereket használnak. Az első három általam bemutatott módszer a direkt módszerek közé tartozik.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Direkt módszerek

Az első módszer a kikérdezéses. A nevéből is következtethetünk, ez egy kérdőíves kikérdezést jelent. Két részről közelíthetjük meg, maga a válaszoló jutott-e már láthatatlan jövedelemhez, vagy igénybe vett-e olyan terméket vagy szolgáltatást, amely valószínűsíthető, hogy illegális tevékenységből származik, vagyis például számla nélkül távozott. A megkérdezések alkalmával a kérdés megfogalmazása nagyon fontos, hiszen ha a fogyasztás, és nem a jövedelemszerzés nézetéből kérdezünk rá a feketegazdaságban való részvételre, a válaszadók kevésbé titkolják részvételüket. (Ennek oka az eltérő értékítélet: más, ha valaki nem kér számlát, mintha feketén dolgozik). Hátránya, hogy személyes kikérdezésnél nem mindenesetben vallják be a teljes jövedelmet, vagy a válaszadó ismerethiánya is korlátot jelenthet, így tehát hamis statisztikát kaphatunk. Személytelen kikérdezésnél (postai úton kiküldik a kérdőívet) pedig sajnos arra kell számítani, hogy elég sokszor nem küldik vissza a kitöltendő papírt.

 A háztartásstatisztikai módszer a háztartásokat vizsgálja. Két megközelítőleg azonos vagyoni helyzetű háztartást figyelnek meg, az egyiket a kiadási és megtakarítási, a másikat a bevételi (jövedelem) oldalról kérdeznek meg. A kettő különbségének makrogazdasági összesítése mutathatja meg az eredményt. Ezt a módszert diszkrepancia módszernek is lehet nevezni, hiszen két, egymástól független tényezőt vizsgált, és eltérést keres ott, ahol egyezőségnek kellene fennállnia. Az eltérést nem dokumentált gazdasági tevékenységnek írjuk le. Habár népszerű és elterjedt módszer, a legnagyobb hibája az, hogy nem biztos, hogy a két tényező valóban független egymástól.

Szakértői becslések szerint azokat a területeket kell vizsgálni, ahol keletkezhet láthatatlan jövedelem. A vizsgálat után átlagértéket számolnak az adott területen, majd a lehetséges jövedelemszerzők számának meghatározása után a gyakoriságot is megbecsülik és ezeket az értékeket összeszorozzák, más megfogalmazásban tehát a folyó felhasználás és a bruttó kibocsátás arányát az adott ágazatra jellemző értékkel hasonlítja össze. Ebben az esetben a nagyobb eltérések alapján kell a GDP számításra vonatkozó korrekciókat elvégezni.

Indirekt módszerek

A következő a munkaerőpiaci statisztikák. Két dolgot kell kikötni: úgy vizsgál, hogy a rejtett gazdaságban alapvető munkanélküliek vesznek részt, másrészről a munkanélküliek többsége felveszi a munkanélküli segélyt és feketén dolgozik mellette. Erős kijelentés, de ennek a következménye az lehet, hogy a munkanélküliség növekedésével valószínűleg a feketegazdaság is növekszik. Továbbá közvetlen felmérést is célszerű végezni a feketegazdasághoz kapcsolódó munkaráfordításokra. Itt vagy a munkaerő iránti kereslet, vagy a kínálatra lehet kérdezni, viszont a keresletoldali kérdések kevésbé számítanak kényesnek, így ez nagyobb, reálisabb értéket adhat. A tapasztalatok szerint a résztvevők akkor hajlandóak részletes információt adni a feketemunkáról, ha az nem eleve illegális jellegű tevékenység.

A monetáris módszerek közé tartozik a készpénzmennyiség forgalomban lévő mennyiségének a figyelése, ez egy tranzakciós megközelítés. A pénzkeresleti módszer abból a feltételezésből indul ki, hogy a feketegazdaság tranzakciói készpénzben bonyolódnak. Rejtett gazdasági tevékenységre utalhat tehát, ha a hivatalos gazdasági tevékenységnek köszönhető forgalmat jelentősen meghaladja a készpénzforgalom, illetve ha a készpénznek a betétekhez viszonyított aránya már nem magyarázható a kamatlábakkal és a likviditással. Másrészről a pénz címletekből következtetnek rejtett gazdaságbeli tevékenységre, hiszen bizonyos címleteket jobban használnak a gazdaság ezen ágazatában. Ha a nagyobb címletek mennyisége nő, akkor beszélhetünk valamilyen illegális tevékenységről.

Egyes közgazdászok a háztartási áramfogyasztás alakulását vizsgálják, mivel valószínűsíthető egyenes arányosság a rejtett gazdasággal. A pénzkereslethez hasonlóan idősoros elemzéssel végzik el, melynek lényege, hogy az elektromos áram becsült növekedési ütemét a GDP valós növekedési ütemétől való eltérését a feketegazdaságbeli termelés magyarázza.  Viszont számos ütközője van: egyrészről nem minden árnyékgazdasági szereplők használnak elektromos áramot tevékenysége során (gondoljunk csak a korrupcióra, borravalóra, csempészetre) , másrészről a technológiai feltételek javulnak az idők folyamán és a kereslet és kínálat ennek függvényében változhat, amely torzított képhez vezet.

Az utolsó általam bemutatott módszer a fiskális. Itt az adózott jövedelem (adóhatósághoz benyújtott adóbevallás) és a nemzeti számlákban kimutatott egyenleg különbsége mutatja meg a megközelítő értéket, a csökkenést vagy növekedést. Sajnos a számviteli kategóriák gyakran nem konzisztensek az ESA kategóriákkal, így a becsült érték nem tükrözi a valóságot. Az adóhatósági adatoknál fontos figyelembe venni, hogy

  • véletlen mintavétellel történik
  • általában ott ellenőriznek, ahol nagy valószínűséggel adókikerülés történik

A felsorolt módszerek általános módszerek, de léteznek ágazatspecifikus eljárások is, melyek fontos adatokat szolgáltathatnak a szakembereknek. Célszerű ilyen alkalmazni a vendéglátás körében, a mezőgazdaságban, a magánoktatás és –építés területén. Egyéb módszerek között említeném még az Eurostat módszertanát, melynek lényege, hogy a rejtett gazdaság egységesített mérésére van szükség a nemzetközi összehasonlításokhoz. Az eljáráshoz hozzátartozik, hogy a földalatti szektor tevékenységeit kategorizálni kell, a különböző kategóriákhoz pedig különböző mérési módszereket javasolnak.

Összességében tehát számos módszer létezik az feketegazdaság mérésére, viszont mértékét pontosan nagyon nehéz meghatározni, tehát úgy fogalmaznék, a feketegazdaságot inkább „becsülni” lehet. Másrészről viszont fontos minél pontosabb képet kapni róla, hiszen az uniós tagdíjak megállapításánál is jelentős szerepet játszik. Végül néhány adat a becslésekről:

2010-ben Magyarországon az un. nem megfigyelt gazdaságnak a hozzáadott értéke a bruttó hazai termék 12 százalékára tehető, azonban egy 1999-es szakértői becslés 30%-os arány mutatott ki, tehát a mértéke jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. Hazánk még 1999-ben is a „középmezőnyben” helyezkedett el, hiszen ha például Örményországgal hasonlítjuk össze, ott ez az arány 40%-os volt.

A cikket írta:

Szabolcsi Dóra DEX-műhely

 

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: