Skip to content

2015-01-11

Reakciók a terrorra: van helyes megoldás?

Készítő: debrecenbar

Három nap terror Párizsban. Egy tragédia, ami mindent megváltoztat. Az egész világot sokkolták azok az események, amelyek Franciaországban történtek. Tizenöt fegyvertelen civil és két rendőr vesztette életét.

Mi történt pontosan?

Szerdán két Kalasnyikovokkal felfegyverkezett férfi tüzet nyitott a Mohamed-karikatúrákat is közlő Charlie Hebdo francia lap székházában. Legalább tizenkét ember meghalt, köztük két rendőr, négyen súlyosan megsérültek, és négy könnyű sérült is van. A merénylet után a hatóságok hajtóvadászatba kezdtek. A támadás után néhány órával már tudták kit kell keresni és nyilvánosságra hozták az elkövetők neveit: Said Kouachi (34), Cherif Kouachi (32). A mintegy nyolcvannyolcezer rendőr péntek reggel egy kisebb településen, Dammartin-en-Goële-ban találta meg a terroristákat, akik egy nyomda épületében barikádozták el magukat. Azonban a Kouachi fivérek nem voltak vele tisztában, hogy az épületben, egy túsz rejtőzködik, aki SMS-ben üzent családtagjainak: „Elbújtam az első emeleten. Azt hiszem, mindenkit megöltek. Szóljatok a rendőröknek, hogy lépjenek közbe.” Délután öt óra körül ostrom alá vette a rendőrség az épületet, melynek következtében a párizsi merénylet mindkét feltételezett elkövetője meghalt, a túsz viszont élve kiszabadult.

Ezzel párhuzamosan csütörtök reggel Párizs déli részén lelőttek egy rendőrnőt és egy utcaseprő súlyosan megsebesült. A 32 éves Amédy Coulibaly-nak nem a rendőrnő, hanem egy közelben lévő zsidó általános iskola lett volna a célpontja. Másnap már két Kalasnyikovval lövöldözött egy kóser szupermarketben.  Több túszt ejthetett, közülük négyen életüket vesztették.  Később bebizonyosodott, hogy a két támadás között volt összefüggés. Chérif Kouachi és Amedy Coulibaly is interjút adott egy francia tévének a halála előtt. „Övéké a Charlie Hebdo, enyémek a rendőrök.” -mondta Coulibaly. Továbbá az interjúból az is kiderült, hogy az al-Kaidának és az Iszlám Államnak is köze volt a merényletekhez. A Kouachi fivérek és Coulibaly minden lépésüket összehangolták.

A tragédia és merényletek okán sokan és sokféle következtetéseket vontak le. Néhány következtetés azonban egybecseng, mégpedig, hogy a terrorizmus újfent elérte Európát, ami válaszokat követel.  De vajon milyen súlyos folyamatokat is indíthatott el a merénylet sorozat? Mennyiben változik meg életünk, a hozzáállásunk szerte Európában? S mindez hogyan hathat a közel huszonötmillió uniós muszlim állampolgárra?  Miképpen változhat a vélemény-, gondolat- és szólásszabadság?

parizs_terror_tuntetes_forras:vs.hu

Reakciók a világból

A világsajtó javarészt a szólásszabadság támogatása mellett fogalmazta meg fő üzenetét, kiemelve, hogy a Charlie Hebdo szerkesztőségének kegyetlen lemészárlása a szólásszabadság mártírjaivá tette őket.  A The New York Times című amerikai lap vezércikkében üdvözölte azt a “vad eltökéltséget”, amelyről a franciák hitelt tettek “szabadságjogaik védelmében” a vérengzés után. A Público című spanyol napilap véleményrovatában Luis Mathias újságíró élesen elítéli “a kritika és a szatíra szabadsága elleni brutális támadást”.  Ezzel szemben a Financial Times internetes oldala olvasói rovatában Tony Barber azt írta, hogy “nem azt akarja sugallni, hogy a szólásszabadságot ne lehetne a vallás szatirikus ábrázolására alkalmazni”, de hevesen bírálja azokat a kiadványokat, amelyek feltételezik, hogy „a muzulmánok provokálásával vihetik diadalra a szabadságot.” Egyes médiumok pedig, mint a CNN, a New York Daily News, a Telegraph és az Associated Press is úgy döntött, nem mutatja többet a vitatott karikatúrákat.  Megint mások pedig karikatúrákkal emlékeznek a Charlie Hebdo szerkesztőségében meggyilkolt áldozatokra és a legkülönfélébb módokon hívták fel a figyelmet arra, hogy az öncenzúra is a sajtószabadság csorbítását jelenti, így például Roy Greenslade a Guardianben a következőket írta:  “Most van itt az ideje annak, hogy a mainstream kiadványok szerkesztői és kiadói világszerte megtiszteljék a Charlie Hebdo meggyilkolt munkatársait azzal, hogy nem cenzúrázzák saját magukat. Semmi sem állhat ennek útjába, még egy vallás sem.  A szatíra provokálhatja a szent teheneket, de nem öli meg őket. A szatíra fájhat, de nem okoz fizikai sérüléseket. A szatíra sért, de nem öl meg senkit.”

Reakciók az iszlám világból

Amikor az elmúlt napok franciaországbeli eseményeiről elmélkedünk nem szabad csak a sajtószabadság ellen elkövetett tettre leszűkíteni az indokot. Valójában sokkal többről van szó. Sokak szerint a Charlie Hebdo elleni merénylet az európai multikulturalitás egyértelmű bukása.

„ Az iszlám dzsihád biztosítja a szabadságot világszerte minden ember számára, felmentve őket más emberi lények szolgálata alól, hogy szolgálhassák Istent, az Egyetlent.” – írta Szajjid Kutb egyiptomi muszlim teoretikus, Nasszer elnök börtönében. Kutb Korán értelmezései a mai napig sarokkövei az iszlám fundamentalizmusnak, tanítványai között ott van Oszáma bin Láden és az al Kaida másik alapítója, Ajman al-Zavahiri.  Kutb hatással volt még a tálib mozgalom vezetőjére, Omár mollára. A tanokat könnyen magukénak érezhetik azok a fiatalok, akik idegenkednek attól az országtól, amelyben laknak, és úgy érzik, hogy egy olyan világban élnek, ami ellen harcolni kell (dzsáhillia).

Eközben a mérsékelt muszlimok feszült figyelemmel várják a világ reakcióját. Pénteken Haszan Naszrallah sejk, a Hezbollah libanoni síita szervezet vezetője kijelentette, hogy a muzulmán szélsőségesek többet ártottak az iszlámnak és Mohamed prófétának, mint bármilyen karikatúra azt valaha tette. Megszólalt a Hamasz is, szerintük a gyilkosság nem igazolható vélemény- és nézetkülönbségekkel. Mehmet Görmez, Törökország legfőbb vallási vezetője elmondta, hogy a támadás minden vallás ellen irányult, beleértve az iszlámot is. François Hollande, Franciaország köztársasági elnöke, és a legtöbb francia párt, egységre szólította fel a lakosságot. A Foreign Policy az utca embereit kérdezte a tragédiáról, közöttük voltak olyanok, akik úgy érezték, hogy nem hatottak rájuk negatívan a szerdán történtek. Ilyen a 20 éves Mohamed, aki nyilatkozatában deklarálta: „Én egyszerre vagyok francia és muzulmán. Az iszlám nem egy különálló ország. Nem értem, hogy az emberek miért kezelnek minket kívülállóként”. Dalil Boubakeur, a CFCM (French Council of the Muslim Faith) vezetője elmondta, hogy a támadást nem az iszlám nevében, hanem az ellen (is) intézték.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

És valóban. Nemcsak a sajtószabadság volt a tét, hanem az európai mérsékelt muzulmánok hovatartozása. Mára soha nem látott méreteket öltött a terrorszervezetek száma, és képzettsége. Az iszlám fundamentalizmus hívei pedig szeretnék hívőik között tudni a mérsékelt muzulmánokat is. Owen Jones, angol író szerint kétféleképpen lehet kezelni a helyzetet: „vagy a norvég út, vagy az a türelmetlenség, ami most Franciaországban látszik megerősödni”. A 2011-es a szélsőjobboldali Anders Breivik által intézett terrortámadás után, Jens Stoltenberg norvég kormányfő azt mondta, hogy „Norvégia több nyitottsággal, demokráciával, humanizmussal” válaszol majd Breiviknek. Franciaországban ezzel szemben a Charlie Hebdo elleni merénylet után már több mecsetet is támadás ért, megpróbálták bojkottálni a kebab árusokat és a közösségi médiát is elárasztották a gyűlölködő üzenetek. Rupert Murdoch, a News Corporation elnök-vezérigazgatója, azt írta Twitter accountjára, hogy ameddig a muszlimok nem ismerik el, hogy a dzsihád egy potenciális veszélyforrás, addig fenntartással kell kezelnünk őket.

Reakciók a közösségi médiában

A közösségi oldalakon más válaszok is megjelentek a szerdai eseményekre, az egyik a #JeSuisCharlie hashtag volt, melyben szolidaritást vállaltak az áldozatok családjaival, barátaikkal, továbbá letették voksukat a szólásszabadság mellett. Nem túlzás azt mondani, hogy a mozgalom az egész világra kiterjedt. A tragédia másnapján megjött a válasz a #JeSuisAhmed hashtag formájában. A hashtaget használók a terroristák által megölt muszlim rendőrrel vállaltak szolidaritást. A két hashtag együttes használata szélesebb együttérzést feltételez, ugyanakkor a mögöttes üzenete is átütő erővel hat. A #JeSuisCharlie, azért mert súlyos a szólásszabadságra nézve, hogy két nyakig felfegyverzett terrorista Párizs és Európa közepén lemészárolhat világhírű művészeket és újságírókat. A #JeSuisAhmed pedig azért, mert a fanatikusok az egész társadalomra veszélyt jelentenek kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül.  Tehát ma a társadalom nagy része egyaránt Ahmed és Charlie is. Ők azok, akik hisznek Voltaire kijelentésében: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd”.

JeSuisCharlieTwitterMap

Itt látható az interaktív térkép, ahogy a hashtag terjedt: >>> #JeSuisAhmed hashtag terjedése

Ezen a héten a dzsihadisták háborút hirdettek, és a média közül sokan félelmükben reagáltak, és megtiltották a Charlie Hebdo tartalmainak közzétételét. A már említett CNN, a Telegraph, a New York Times és a Washington Post is úgy döntött nem mutatja többet a Charlie Hebdo címlapjait. Eközben a február 21-én Brüsszelben tartandó európai uniós csúcstalálkozó fő témája a terrorizmus elleni harc lesz. Illetve a Franciaországban szervezett terrorellenes menet (amelyen jelen lesz több magas rangú vezető) után is összeülnek Európa vezetői, hogy biztonságpolitikai kérdésekről vitázzanak.

A cikket írták:

Paróczai Anikó, Kiss László

 

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: