Skip to content

2015-01-20

1

Könyvajánló – Donna Tartt: Aranypinty

Készítő: sistercrazy123
donna_tartt_iro

Egy letehetetlen könyvet olvasok és ez még akkor is bőven igaz, hogy ha részben az elfogultság beszél belőlem. Igaz, talán azért is “falom” az oldalakat, mert Donna Tartt igencsak megváratott. Míg másik kedvenc írónőm, Jodie Picoult, kilenc havonta megszül egy regényt, addig Ms Tartt akár egy évtizedet is várat magára.

Éteri külső, időtálló lélek

Donna Tartt az az író, akinek “kollégái” rendszeresen bezöldülnek az irigységtől, hiszen elképesztően olvasott: képes egész költeményeket, regény részleteket idézni, akár franciául is. Külseje átható. Egyfajta keveréke Anna Wintour-nak és Oscar Wilde-nak. Amióta csak ismerem, mindig ugyanúgy néz ki, mintha nem hatna rá az idő múlása. Rettenthetetlen önbizalma van és valószínűeg ezért nem zavarja, hogy ‘csak’ tíz évente egyszer jelentkezik egy új művel.

Nem szívesen ad interjúkat, de az Aranypinty (The Goldfinch) megjelenésének alkalmával, hacsak egy rövid beszélgetés erejéig is, sikerült szóra bírni. Sok más írótól eltérően Miss Tartt nem tart előadásokat, nem vesz rész promociós könyvturnékon. Saját bevallása szerint nulla motivációra és igénye van arra, hogy ezen változtasson. Ami valamelyest sokkolja, az a változás, ami az utóbbi évtizedben a könyv-világban lezajlott: egyre-másra zárnak be a kis könyvkereskedések, teret hódítanak az e-book-ok és a hangoskönyvek.

“ Nagyon furcsa,” – mondja-” mert minden alkalommal, amikor publikálásra kerül egy regényem, olyan, mintha akkor csinálnám először. Egyáltalán ír még valaki kézzel vagy írógéppel? Mert én igen.”

Donna Tartt 1992-ben azonnali népszerűségre tett szert a The Secret History-val. A könyvből több, mint ötmillió másolat kelt el és számos nyelvre lefordították. Nekem is az volt az első, amit tőle olvastam és rögtön rajongójává tett. Habár biztos vagyok benne, hogy Donna-t abszolút nem hatja meg, hogy vannak -e hódolói vagy nincsenek.

“ A The Secret History után hamar rájöttem, hogy nem a közönségnek, a nyilvános szereplésre lettem teremtve. Túl sok zaj, túl nagy felhajtás. Nem nekem való.”

Csend és nyugalom..egészen mostanáig

Megkönnyebbülésére hamar elcsendesedett a szenzáció és nyugodtan visszatérhetett az íráshoz. Nemet mondott a legtöbb interjúra, magánéletéről pedig soha nem nyilatkozik. De azért annyit tudunk, hogy Ms Tartt 49 éves, egyedül él és idejét legszívesebben Manhattanben vagy Virginia-ban tölti. Tíz évvel a The Secret History után dobta kiadója piacra a The Little Friend-et. A siker itt sem maradt el és ha valaki még nem olvasta volna, akkor éppúgy, mint a The Secret History-t, ezt is csak ajánlani tudom.

A The Little Friend után újabb csend következett. Egészen tavaly őszig. Akkor jelent meg ugyanis az angol könyvesboltokban a The Goldfinch, egy több, mint hétszáz oldalt felölelő történet, amihez Ms Tartt húsz évvel ezelőtt, egy amszterdami látogatása alkalmával kapta az ihletet. Számos jegyzetfüzetében már 1993-ban találhatóak bejegyzések, amiket újra elővett és felhasznált.

“Egy ideig úgy írtam, hogy nem tudtam mit írok. Minden könyvemmel így vagyok. Csak jönnek a gondolatok, a szavak és még nem tudom pontosan, hogy állnak majd össze egy egésszé. Csak bízhatom abban, hogy ez megtörténik és ami azt illeti, mindig a megérzéseimre hagyatkozom.”

a_tengelic_konyv

Forrás: amazon.com

The Goldfinch, magyarul Aranypinty

A The Goldfinch ‘főszereplője’ egy 1654-ből származó festmény, Carel Fabritius, holland festő műve. Szakértők szerint ő a hiányzó láncszem Rembrandt és Vermeer között. A könyv narrátora Theo Decker, egy 13 éves fiú, aki váratlan és tragikus körülmények között veszti el imádott édesanyját. Éppen a Metropolitan Museum of Art-ban vannak, amikor ott bomba robban. Theo túléli a merényletet, de mielőtt elhagyná az épületet, egy haldokló idős férfi a lelkére köti, hogy vigye magával a csodálatos módon sértetlenül maradt festményt. Igen, Fabritius The Goldfinch című képéről van szó.

Donna Tartt kutatómunkája nagy részét a new york-i könyvtárban végezte, ahol minden reggel megjelent spirálfüzetével és estig jegyzetelt. Nem hagyta, hogy bármi is elvonja a figyelmét. Modern korunkban talán meglepő, hogy nincs rajta Twitter-en vagy Facebook-on és az internetet többnyire csak arra használja, hogy kiválasszon egy jó éttermet.

Fejezetein keresztül mélyreható kérdésekkel konfrontál minket a könyv: vajon lehetséges-e (mindig) jónak lenni, milyen szerepet játszik a szeretet viselkedésünkben és mi az, ami igazán maradandó és értékes az életben. Mindezalatt hol New York-ban, Amszterdamban vagy éppen Las Vegas-ban találjuk magunkat.

Talán véletlen, hogy éppen a könyv megjelenésének hivatalos napján nyílt meg egy, a holland festők műveit bemutató kiállítás Manhattan-ben, a The Frick Collection szervezésében. És igen, a képek között ott van a The Goldfinch is. A Frick szóvivője kihangsúlyozta, hogy ők mit sem tudtak Ms Tartt könyvéről vagy annak tervezett megjelenéséről. Mindenesetre a sors nem is hangolhatta volna jobban össze a dolgokat.

Legújabb hírek szerint megfilmesítik a Pulitzer-díjas regényt, ami a magyar boltokban Aranypinty címmel 2016. november 7-én kerül  a polcokra.

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: