Skip to content

2015-02-04

Erőszakmentes harc az emberi jogokért – Martin Luther King

Készítő: Éca

Nemrég olvastam Alan C. McLean Martin Luther Kingről szóló könyvét az Oxford Bookworms sorozatban. Sok érdekesség található az angol nyelvű, rövidke kis kötetben. Ezeket veszem sorra.

Gyermekkor Délen

Martin Luther King 1929. január 15-én született Atlantában. Családja nem volt szegény, jó környéken laktak és volt elég pénzük ahhoz, hogy kényelmes életet éljenek. A King család azonban fekete volt, így annak ellenére, hogy a rabszolgaságot már 1865-ben eltörölték, nem voltak azonos jogaik a fehérekkel.
Mit jelent ez pontosan? Például amikor buszon utaztak, csak a hátsó ülésekre ülhettek, nem foglalhattak helyet fehér bőrű emberek mellett. A legtöbb étteremben és boltban nem szolgálták ki őket, külön iskolák működtek a fehérbőrű és az afro1amerikai gyerekek számára. Az ifjú Martin folyamatosan szembesült azzal, hogy a fehér emberek úgy gondolják, jobbak, mint ő. De ő tudta, hogy ez nem igaz.
Martin Luther King apja – aki tiszteletes volt – arra tanította fiát, hogy bár a szegregáció rossz és helytelen, nem fog örökké tartani, hiszen az emberek be fogják látni értelmetlenségét. Türelemre intette fiát, aki azonban már gyerekként sem értett egyet ezzel a várakozó attitűddel. Úgy gondolta, hogy ha változást akarnak, akkor cselekedni kell. 11 éves korától – amikor középiskolás lett – kezdve folyamatosan beszédeket tartott a templomban és az iskolában arról, hogy változtatni kell.

Tanulmányok

Martin Luther King kiváló diák volt. Igen fiatalon, 15 éves korában főiskolára ment, Atlantába. 1948-ban fejezte be ottani tanulmányait. Az édesapja azt akarta, hogy pap legyen, de Martin először nemet mondott. Annyi érdekes elméletet tanult a főiskolán, hogy úgy gondolta, még többel kellene megismerkednie. Később azonban úgy döntött, hogy ahogyan az apja, ő is pap lesz, de emellett tanár is. Így Északra, Pennsylvaniába ment tanulni. Ott sok fiatal fehérrel találkozott és nagyon örült neki, hogy befogadták. Ekkor felismerte, hogy a fehér és fekete embereknek nem kell gyűlölniük egymást. Azt viszont nem tudta, hogyan tudná ezt a délieknek szemléltetni. Komolyan foglalkoztatta ez a kérdés. Az utolsó évében elment egy előadásra, ami Gandhiról szólt, és nagy hatással volt rá. Rájött, hogy erőszakmentes eszközökkel is lehet változtatni az igazságtalanságokon. A bostoni egyetemen folytatta tanulmányait, ahol doktori címet szerzett.
1953-ban feleségül vette Coretta Scott-ot, aki a későbbiekben vele együtt harcolt a déli szegregáció ellen. 1954-ben visszaköltöztek Délre, ahol Dr. King Montgomeryben baptista lelkész lett. Visszatérve Délre, Martin felismerte, hogy a dolgok elkezdtek megváltozni. A fehér és fekete gyerekek ugyanabba az iskolába járhattak, és törvényeket is hoztak a szegregáció ellen. Azonban a fehérek közül sokan ellenezték ezeket a rendelkezéseket. Látható volt, hogy feszültség van az emberek között a déli államokban. Ez a feszültség pedig Montgomery városában a felszínre tört.

Busz bojkott Montgomery-ben

1955 decemb2erében Rosa Parks – aki munkából hazafelé tartott egy túlzsúfolt buszon – nem adta át ülőhelyét a fehér utasoknak annak ellenére, hogy a buszsofőr erre felszólította. Rosa Parks-ot emiatt letartóztatták, ami nagy felháborodást váltott ki a városban. Az NAACP civil jogi társaság – melynek Miss Parks is tagja volt – ennek hatására cselekvésre szánta el magát. Vezetőjüknek Martin Luther King-et kérték fel. Ő azzal az ötlettel állt elő, hogy a feketéknek bojkottálni kellene a buszokat. Ezzel a busztársaság sok pénzt veszítene, így végső soron véget kell vetnie a buszokon való megkülönböztetésnek. Sok volt azonban a kétség, hiszen a legtöbb fekete bőrű embernek nem volt saját autója amivel munkába menjen. Kérdéses volt tehát, hogy működhet-e a bojkott. Működött. Az emberek inkább gyalogoltak, vagy taxival mentek. A fekete taxisofőrök annyiért vitték őket, amennyibe a busz került volna. A bojkott – súlyos anyagi csapást mérve a közlekedési társaságra – több mint egy évig tartott, és sokakat le is tartóztattak a résztvevők közül, köztük Kinget is. A bojkott vezetői bírósághoz fordultak, ám az alabamai bíróság elutasította kérelmüket. Emiatt a Legfelső Bírósághoz fordultak, amely 1956-ban a szegregáció ellen küzdők javára döntött. Így a bojkott elérte a célját.
Ezek után a feketék további lépésekre határozták el magukat. 1957-ben keresztény vezetők konferenciát (SCLC) tartottak arról, hogy mik lehetnének a következő lépések. Az SCLC elnöke Martin Luther King lett. Céljuk az volt, hogy a feketék jogaiért harcoljanak.
Dr. King Út a szabadság felé címmel írt egy könyvet, melyben kifejtette nézeteit. Visszautalva Gandhi-ra, azt fejezte ki, hogy az erőszakmentes küzdelem lehet az egyetlen kulcsa győzelemnek. Ezt a bojkott példájával támasztotta alá, hiszen ott a protestálók nem alkalmaztak erőszakot annak ellenére, hogy a velük szemben fellépő rendőrök olykor igen.

A „sit-in” megmozdulás

1960-ban Martin Luther King visszaköltözött Atlantába, apja egykori templomának lelkészi feladatait látta el, és továbbra is dolgozott az SCLC-nek.
Dr. King erőszakmentes stratégiája egyre népszerűbb lett. Egyik nap a Woolworth étteremláncolat greensboroi éttermébe, ahol csak fehéreket szolgáltak ki, 4 fekete diák ment be, és leült egy asztalhoz. A pincérnő elutasította a kiszolgálásukat, de ők nem távoztak, hanem zárásig az asztaluknál ültek. Ezt másnap is megismételték. A greensboroi diákokat ugyan letartóztatták, de a hírük elterjedt és egyre többen alkalmazták ezt a „sit-in” viselkedést. Fehérek is csatlakoztak a mozgalomhoz, leutaztak Délre, hogy a feketék jogaiért küzdjenek.

King doktor is csatlakozott az atlantai „sit-in”-hez, ami miatt ismét letartóztatták. Úgy gondolta, hogy egy igazságtalan törvényt nem kötelesek az emberek betartani, az ellen protestálni kell. S ha ehhez börtönbe kellett mennie, azt sem bánta. A családja viszont annál inkább féltette őt a börtöntől, hiszen tudták, hogy sokan akartak az életére törni és ameddig börtönben van, addig erre nagyobb esélyük van.
Végül a Woolworth étteremlánc megadta magát, így ezután fehéreket és feketéket egyaránt kiszolgáltak. Ezt követően más nagy cégek is hasonlóan jártak el. Így az erőszakmentes tiltakozás ismét győzedelmeskedett a civiljogi küzdelem csataterén.
1960 novemberében John F. Kennedy lett az USA elnöke, aki maga sem támogatta a szegregációt, így hivatalba lépése új reményt adott a délieknek.

1963. – A sorsdöntő év

1963 nehézségekkel kezdődött az SCLC és King számára, hiszen Albany-ban próbálták minden erejükkel kiiktatni a szegregációt, sikertelenül. A csalódás ellenére Birgmingham-et tűzték célul annak ellenére, hogy a város kegyetlen fekete-ellenes megmozdulásokról volt híres. Az oda szervezett tüntetést a helyi rendőrség kutyákkal verte le, melynek eredménye az lett, hogy sokan megsérültek, illetve kerültek börtönbe. Martin Luther Kinget újfent letartóztatták. Ezt követően rengeteg gyerek is az utcára vonult Birmingham-ben. A rendőrök őket is kutyákkal és vizes slagokkal fékezték meg, és őket is letartóztatták. Az amerikaiak tömegét sokkolta a birminghami események híre. Végül Birmingham engedett, és véget vetett a szegregációnak a buszokon és az iskolákban.
1963 nyarán Kennedy elnök új civiljogi törvényt tervezett, melynek támogatására a civiljogi mozgalmak vezetői hatalmas demonstrációt szerveztek. Augusztus 28-án több mint 250 000 ember gyűlt össze a Lincoln Emlékműnél. Több hozzászólást és zenés közreműködést követően végül Martin Luther King állt fel, és elmondta élete legnagyobb beszédét, melynek legalább egy mondatát mindenki ismeri: „Van egy álmom.” Az álma egy olyan Amerika volt, ahol a feketéknek és a fehéreknek egyenlő jogaik vannak és békében élnek egymással. A beszédet a televízió világszerte közvetítette, és emberek sokaságát töltötte el reménnyel.

I have a dream – Van egy álmom beszéd részlet magyar felirattal

Béke Nobel-díj és zavargások

1964-ben ahhoz, hogy a feketék is szavazhassanak előzetes regisztrációra volt szükség. Alabama államban azonban rendkívül nehezen ment ez. Kinget megkérték, hogy segítsen a fekete szavazni vágyóknak regisztrálni egy alabamai kisvárosban, Selma-ban. A regisztrációt nehezítette, hogy a regisztrációs iroda havonta csak két alkalommal volt nyitva pár órára. Ez elleni tiltakozásként Kingék azt találták ki, hogy elmenetelnek Selma-ból Montgomery-be, Alabama állam fővárosába. A távolság 50 mérföld volt. A menetet először megzavarták az ellenséges érzületűek, de második próbálkozásra sikerült véghez vinni.
1964-ben Lyndon B. Johnson elnöksége alatt – Kennedy 1963 novemberében Dallasban lelőtték és meghalt – elfogadták az új civiljogi törvényt, mely minden amerikai polgár számára biztosította a választójogot.
1964-ben Martin Luther King megkapta a Nobel békedíjat, melyet követően a Time magazin az Év emberének választotta. Ő volt az addigi legfiatalabb, illetve a második amerikai, aki kiérdemelte a rangos elismerést.
Később Martin Luther King a szegénység és a vietnami háború ellen is felemelte szavát. Ezen megnyilvánulásait korábbi támogatói közül sokan nem nézték jó szemmel.
Sok fiatal afro-amerikai azonban nem értett egyet Dr. King erőszakmentes felfogásával. Szerintük az erőszakra erőszakkal kell válaszolni, dühösek voltak, így gyakran szélsőséges eszközökhöz folyamodtak. A nagyvárosokban, rossz körülmények között élők úgy gondolták, hogy a civiljogi törvény túl későn jött és keveset hozott. Így zavargások voltak országszerte, melyek sok halálos áldozatot követeltek.

Memphis, halál, nemzeti ünnep

1968-ban, Memphis-ben munkások sztrájkoltak a túlságosan alacsony fizetésük miatt, akikhez King is csatlakozott. A menetet békés tiltakozásnak tervezték, azonban néhány szélsőséges csoport is csatlakozott, így az erőszakossá vált. King azonban meggyőzte őket, hogy az erőszakmentes tiltakozás a helyes út. Az újabb demonstrációt április 5-ére tervezték, melynek okán április 3-án King ismét Memphis-be utazott. Április 4-én este azonban Martin Luther Kinget lelőtték és meghalt. Halála sokkolta az embereket. A megdöbbenésen, a szomorúságon és a könnyeken túl azonban hatalmas dühöt is kiváltott a tragikus esemény, így országszerte lázadások törtek ki a nagyobb városokban, melyek több száz halálos áldozatot követeltek.
Napjainkban Martin Luhter Kingre a XX. század egyik legnagyobb amerikaijaként emlékeznek. Születésnapját 1983-ban az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepévé nyilvánították, melyet minden év január harmadik hétfőjén tartanak.

Advertisements

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: