Skip to content

2015-02-11

A szerencsét hozó macska

Készítő: S.C.

Van egy macskám, Pop.

Londonban is él egy macska, Bob.
Pop szürke, Bob pedig vörös vagy ahogyan a britek elegánsan nevezik: ‘ginger’.
Amellett, hogy szerintem a macskákra jellemző összes tulajdonságban osztoznak, egy dologban egészen biztos különböznek. Én nem lettem házi kedvencem által író és milliomos, James Bowen azonban igen. Dehát ami késik, az nem múlik, ugyebár…

Elvált szülők, lógás a suliból

James Bowen 1979 március 15-én született Surrey-ben. Egészen fiatal volt, amikor szülei elváltak. Édesanyjával és mostohaapjával Ausztráliába költözött, ám a család élete meglehetősen hányatott volt: veszekedések, anyagi problémák, gyakori költözések. Mindez megviselte a tinédzser James-t. Az iskolában sokszor bántalmazták és fura viselkedésével felhívta magára az iskolaorvos figyelmét is. Tesztek, vizsgálatok sora következett. A diagnózis? ADHD, skizofrénia és bipoláris depresszió. Ettől kezdve James amennyit lehetett lógott otthonról és a suliból is, majd 18 évesen úgy döntött, hogy visszaköltözik Nagy-Britanniába, a nővéréhez.

Macskára találni egy szál gitárral

A testvérek azonban nem egyeztek és nem telt bele sok idő, James az utcán találta magát. Egyik napról a másikra hajléktalan lett és az elkövetkezendő éveket hol a szabad ég alatt, hol hajléktalan- szállókon töltötte. Napközben utcai zenészként próbált valamennyi pénzt keresni, amiért a nap végén heroint vett. Saját bevallása szerint csak így tudta elviselni a hajléktalanság realitását.

2007 tavaszán jelentkezett egy methadon programra. Minden reggel elindult a Covent Garden-be gitározni, esténként pedig egy szállón lakott Tottenhamben. Egy ilyen napon történt, hogy amikor a késői órákban ‘haza’ érkezett, egy vörös macskát talált a szálló recepciójánál. Azt gondolta, hogy biztos valamelyik lakóé. Ám amikor a macska több nappal később is hol az épületben, hol az épület előtt ült, James kicsit aggódni kezdett. Az állaton nem volt sem nyakörv, sem lakcímre utaló medál, de a lábán tátongott egy seb, ami szemmel láthatóan elfertőződött. James körbe kérdezősködött a szállón és kiderült, hogy senki nem tudott a macskáról. Mit tehetett volna?
James magához vette a cicust.

Egy barátság kezdete

Elvitte az egyik közeli állatmenhelyre, ahol Bob – mert ekkorra már neve is lett – antibiotikumokat kapott, amiket két hétig kellett szednie. James még ekkor is próbálta felkutatni Bob gazdáját. A két hét leteltével úgy döntött, hogy az a legegyszerűbb, ha elengedi Bob-ot, bízva abban, hogy az elkóborolt macska magától hazatalál. Bobnak azonban más tervei voltak. Mindenhová követte James-t. Reggelente együtt vették nyakukba a várost és hamar ismertté váltak nemcsak a 73-as buszon, hanem a Covent Garden és a Piccadilly környékén is. A közönségnek annyira megtetszett a James-Bob duó, hogy videófilmeket kezdtek el posztolni a YouTube-on: egyfajta turista látványosság lett belőlük.

Lehet, hogy London nagy város, de a hírek ott is gyorsan terjednek. James és Bob híre is eljutott az Islington Tribune szerkesztőségébe és az újság le is közölte a ‘hajléktalan és a kóbor macska’ történetét. A cikket véletlenül Mary Pachnos is olvasta, aki annak idején a Marley és én című könyvet is publikáltatta. ( A filmet szerintem mindenki ismeri. )

Tintás papír – macska ember barátsággal

James hinni sem akart a fülének, amikor közölték vele, hogy a Hodder and Stoughton kiadó felkérte, hogy írjon Bobról és magáról egy könyvet. Élettörténetük végül is 2013-ban került a boltok polcaira A Street Cat Named Bob: And How He Saved My Life (magyarul: Bob, az utcamacska) címmel.
Azóta több, mint 1 millió példány kelt el belőle, harminc nyelvre lefordították és 76 hétig szerepelt a Sunday Times bestseller listáján. Sőt, ma már kapható a The World According to Bob, Bob: No Ordinary Cat és A Gift from Bob is és James a tengerentúlról már filmajánlatot is kapott.

James:

“ Azt hiszem, hogy mindent ennek a kisembernek köszönhetek. Rátaláltam, éppen akkor, amikor segítségre volt szüksége. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ne legyek ott neki és azt sem, hogy tovább romboljam magam. Lehet, hogy furán hangzik, de miatta kelek fel minden reggel…ő az, aki pozitív fordulatot adott az életemnek.”

Hát, az én életemet is megváltoztatta Pop, de egy kiadói ajánlatra és a milliókra azt hiszem, még várnom kell…

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments