Skip to content

2015-02-22

1

Mikor lépj, most vagy soha?

Készítő: S.C.

Szüleimtől gyakran hallom, hogy későn érő típus vagyok.

Nem kritika, inkább amolyan szeretetteljes “Zsuzsi már csak ilyen” megjegyzésként. Személyszerint nekem jobban tetszik ennek angol megfelelője: late bloomer. Mint amikor egy szép virág kicsit sok idő után szökken szárba.

Az emberek többsége hajlamos azt hinni, hogy létezik egyfajta időrend, amiben meg van írva, hogy kinek hol kell(ene) tartania húsz, harminc vagy negyven éves korára. Diploma. Állás. Saját lakás. Férj. Feleség. Gyerek. Előléptetés. Vagyis: földi létünk félidejében azért illik felmutatni valamit. Hogy mindenki megnyugodjon. Magunkat is beleértve.

Meg mered-e lépni?

De mi van akkor, hogy ha harmincöt évesen jövünk rá, hogy mi is az, amit igazán szeretnénk? Hogy – tegyük fel – a pozíció, amiben vagyunk jól fizet, elismert és biztonságos, de valami mégis hiányzik? Hogy tulajdonképpen sokkal boldogabbá tesz minket – mondjuk – a méhészkedés vagy még mindig arról álmodozunk, hogy saját éttermünk legyen? Merünk -e  annyi év után változtatni?

Kibúvót nem nehéz találni:

“Öreg vagyok én már ehhez.“

“Éppen lediplomázhatok negyven évesen, de úgyis mindenhol a fiatalokat keresik.”

“Mi van, ha nem sikerül? Ami most van, az legalább biztos.“

“Végül is ha eddig ezt csináltam, akkor nyugdíjig csak elleszek valahogy.“

Mikor kell rájönnöd?

Igen, én is irigylem azokat az embereket, akik már kiskorukban pontosan tudják, hogy építészek, tűzoltók, óvónők vagy tanárok akarnak lenni. Akik X év után is ugyanolyan boldogan csinálják azt, amit mindig is akartak. Nem mintha én nem tudtam volna tinikoromban, hogy emberekkel akarok foglalkozni. Ami a legjobban érdekelt: mitől az valaki, aki. Mi játszódik le a fejében. Hogy lehet segíteni azon, aki megreked. Hogy lehet valakit önismeretre, önfejlesztésre, önkifejezésre motiválni. Ám fizikából soha nem kaptam jobbat hármasnál, ezért az orvosi eszembe sem jutott. Választottam a nyelvszakot, mert mindeki azt mondta, hogy abban jó vagyok, ami igaz is, de nem mindig abban telik örömünk, ami könnyen megy, ugyebár. Fura módon, angol diplomámnak köszönhetően soha nem jelentett gondot, hogy Hollandiában elhelyezkedjek. Szerencsére a hollandot is hamar megtanultam, ami pedig most, itthon válik hasznomra. Ám rajongásom a pszichológia iránt soha nem lankadt. Szóval, életkor ide vagy oda, úgy határoztam, hogy újra tanulni kezdek. És mit mondjak? Nagyon élvezem. Falom a szakirodalmat és a tanagyagot.

Bizonytalan pillanataim azért vannak. Nem késtem el? Mire diplomát kapok már hivatalosan is középkorú leszek. Justin Bieber 13 éves volt, amikor betört a popszakmába. De ott van J K Rowling, aki 33 évesen írta meg a Harry Potter könyvekből az elsőt. Ja, és ha már Harry Potternél tartunk, akkor Daniel Radcliffe 11 évesen lett varázsló fiú, de Vivienne Westwood 41 éves korában mutatta be első kollekcióját. Ilyenkor arra gondolok, hogy az életkor, a korán vagy későn, meglehetősen szubjektív. Meg az is eszembe jut, hogy apu is 40 éves volt, amikor elkezdett földműveskedni, holott már kisfiú korában saját földről álmodozott, csak ki kellett várnia, hogy a történelem alakítsa magát. Ő is feladta biztos állását és szinte nulláról építette fel azt a kis gazdaságot, amiben immáron huszonöt éve öröme telik. Persze nagyon sokat kell dolgozni, de ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor a munka nem megterhelő. Ellenkezőleg.

Tehát a kérdés az: van az egyéni siker megvalósíthatóságának lejárati dátuma?

Ez a 3 tipp segít!

Mai, a fiatalság-, ambíció- és sikerorientált társadalmunkban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy igen. Ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy jobb később, mint soha vagy hogy aki mer, az nyer.  Ha úgy érzed, hogy ideje váltanod, de nem mered megtenni az első lépést, talán ez a néhány tipp segít:

  • Ne ragaszkodj valamihez csak azért, mert azt már ismered vagy megszoktad. Lehet, hogy a külvilág számára sikeresnek tűnsz, de ha nem telik örömed abban, amit csinálsz, akkor az álsiker sovány vigasz.

  • Légy nyitott. Lehet, hogy nem találod meg igazi hivatásodat fiatalon. Lehet, hogy lesz egy pár kitérő, mire rájössz, mit is akarsz igazán. Ez nem baj. Engedd el azokat a meggyőződéseket, hogy életednek milyennek kellene lennie. Ne aggódj amiatt, hogy mások mit gondolnak. Itt rólad van szó, nem róluk.

  • Ne becsüld alá a megszerzett tapasztalatokat. Minden, amit megtanultál vagy megtapasztaltál jó (lesz) valamire még akkor is, ha ez ebben a pillanatban nem egyértelmű.

Végül pedig egy idézet Oprah Winfrey-től:

You know you are on the road to success,

if you would do your job and not be paid for it.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: