Skip to content

2015-03-21

Okostelefon függő vagyok? – 2. rész

Készítő: S.C.

Álltam hazafelé a villamoson és figyeltem az embereket. Két iskoláslány ült egymás mellett. Egyikőjük valamit játszott telefonján, a barátnője pedig hihetetlen sebességgel pötyögtette a betűket és néha el-el mosolyintotta magát. A vezetőfülkének támaszkodva egy fiú zenét hallgatott és azon csodálkoztam, hogy bírja azt a hangerőt. Egy anyuka éppen gyermekeivel beszélhetett, mert nyugtatgatta őket, hogy mindjárt otthon lesz és igen, lesz vacsora. Többen pedig láthatóan céltalanul simogatták okostelefonjuk képernyőjét. Csak úgy. Hátha valami érdekesre bukkannak.

Jómagam ma kétszer vettem elő az iPhone-omat és mind a kétszer azért, hogy megnézzem, hány óra van. A munkahelyen szigorúan tilos nemcsak a használata, de még az asztalon sem lehet kint. Eleinte fura volt, de meg lehet szokni és nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradnék napközben.

Az előző cikkben egy modernmédia-kutató mondta el véleményét arról, hogy létezik-e okostelefon-függőség. Most ugyanerről nyilatkozik Tony van Rooij, pszichológus:

Az okostelefonok nyugtalanságot generálnak és rendszeresen beleszólnak az életünkbe. Nem tudunk sokáig egy dologra koncentrálni, folyamatos ingereknek vagyunk kitéve, mégsem gondolom, hogy egy komoly függőségi problémával állnánk szemben. Ha valaki függő, akkor nincs uralma önmaga fölött és nem tud a mindennapokban ‘normálisan’ működni. Talán bosszantó, hogy az emberek nagyrésze egyfolytában a telefonjával van elfoglalva, de ez még nem jelenti azt, hogy függők. Végeztünk ezzel kapcsolatban egy felmérést és kiderült, hogy a fiataloknak mindössze 5%-a érzi úgy, hogy telefon-problémája lenne.

Az emberek szeretik a jutalmat. Legyen az bármilyen kicsi. Egy virtuális ölelés a barátodtól / barátnődtől, egy ‘like’ a Facebook-on, egy közös fotó vagy egy rövid üzenet. A munkahelyemen van, hogy napokig egy tudományos cikken dolgozom, de visszajelzést csak hetekkel később kapok az olvasóktól. Bevallom, hogy nekem is jobban esne és motiválna, hogy ha rögtön kapnék valamilyen reakciót. Hiába, valamilyen szinten olyanok vagyunk, mint Pavlov kutyája.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az okostelefonokkal tulajdonképpen egy új piac teremtődött, ahol a lehetőségek szinte végtelenek. Tizenöt évvel ezelőtt senki nem akart mindig elérhető lenni. Manapság bepánikolunk, ha telefonunk lemerül vagy véletlenül ott hagyjuk valahol. Pedig ugyan mi a legrosszabb, ami történhet, ha néhány óráig nem lehet ránk pittyegni-csörögni vagy fordítva? Lehet, hogy ráébredünk, milyen jó egy kis csend, egy kis nyugalom. Talán nem ártana gyakrabban direkt telefontalanítani  magunkat.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: