Skip to content

2015-03-29

Három ember, aki meghatározza a hétköznapjaidat – az ős közgazdászok

Készítő: debrecenbar
dex_muhely

A közgazdaságtan, mint tudományág is megfoghatatlan sokak számára, mégis jelentős hatással bír az egész Világra. Nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk a jóslás tudományos formája, amely egyben erkölcsi kérdéseket is feszeget. Ebben a cikkben három neves klasszikus közgazdát mutatok be, akik több olyan gondolatot, és javaslatot fogalmaztak meg, arra miként magyarázhatóak bizonyos jelenségek. Klasszikusok, hiszen minden időben fordulhatunk hozzájuk, és saját környezetünkbe átültetve elméleteiket segíthetnek mai problémák megoldásában is. Persze azt is le kell szögeznünk, hogy azért ők sem tévedhetetlenek.

AdamSmithAdam Smith

1723-ban született Kirkcaldyban, Skóciában. 17 évesen Oxfordba ment tanulni, majd 1751-től a logika professzora lett Glasgowban. 1759-ben publikálta számunkra második leghíresebb művét az Erkölcsi érzelmek elméletét. Évekkel később 1776-ban készült el azzal a munkájával, amiért ma a klasszikus közgazdaságtan atyjának tekintik, ez a Nemzetek gazdagsága volt. Bár ez utóbbi munkáját világszerte nagyra tartják, sőt fő művének tekintik, Smith szívéhez és a világhoz fűződő hozzáállásához az első alkotása állt közelebb. Gyakran ezért elméleteit tévesen közelítik meg, és idézett gondolataihoz nem megfelelő értelmet társítanak. Nem ritkán Smith fogalmazása nyitva hagyja elképzeléseit, így lehetővé teszi, hogy különböző módon magyarázzák azokat. Az egyik leggyakoribb idézet a hentes és a pék példája: „Nem a hentes, a sörfőző vagy a pék jóakaratából várhatjuk, hogy étel kerül az asztalainkra, hanem az egyéni önérdekkövetésükből.” Ez után méltán gondolhatjuk, hogy Smith pusztán az emberi egoizmusról ír. Tehát, az emberek célja a saját hasznosságuk növelése, és ezért dolgoznak, nem pedig azért mert a társadalom hasznosságát akarják növelni a hozzájárulásukkal. Ez csak egy kellemes mellékhatás. Ellenben, ha jobban elmélyülünk írásaiban, akkor rájövünk, hogy ezzel csak rá akar mutatni a dolgok egyik oldalára, és nem általános beképzeltséggel vádolja a társadalmat. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk Smith munkájáról, érdemes áttekinteni korábbi könyvét is. Az Erkölcsi érzelmek elméletében kifejti, hogy a filozófusok feladata nem merülhet ki annyiban, hogy saját magukról gondolkodnak, hanem céljuknak kell tekinteni azt, hogy megoldást keressenek a világ és a társadalom problémáira. Tehát nem minden foglalkozást és cselekedetet irányíthat önérdek, de az is helyénvaló, ha egyes szakmákban az emberek saját maguk és nem mások miatt cselekednek, mint a hentes vagy a pék. Ezzel szemben bizonyos pozíciókban nem engedhetjük meg magunknak, hogy saját önös érdekeinket mások elé helyezzük. Smith ilyennek találta a filozófusok feladatát, akik abban a korban komoly hatással voltak a társadalom fejlődésére. Napjainkban ezt a hozzáállást kellene követnie a politikusoknak, a médiában dolgozó személyeknek, és sokaknak, akik hatással vannak a lakosság hétköznapjaira. Forradalmi újdonságként ható ötletei a munkamegosztásról elgondolkodtatták a tőkéseket. Valóban üzleti sikerhez vezetett az, ha megfelelő műveleteket, megfelelő kombinációban osztották szét a munkások között, akik termelékenysége ez által feltűnően megnőtt. Smith ennek ellenére nem volt elégedett, mint filozófus, aki a társadalom javát szolgálja átlátta az árnyoldalát annak, ha a termelést így teszik hatékonyabbá. Úgy gondolta, hogy az emberek elvesztik annak a lehetőségét, hogy kibontakozzanak, és saját ötleteket valósítsanak meg. Egy ilyen behatárolt robotmunkában „annyira elbutulnak, amennyire emberileg lehet”. Lássuk be, hogy ebben van igazság, ezért fontosnak tartotta, hogy az oktatást kiterjesszék, és mindenkinek lehetősége legyen tanulni. Smith számára létezett a szociális munkamegosztás is. Ugyanúgy van létjogosultsága a péknek, hentesnek és egy filozófusnak is a világban, mivel mind hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez, még akkor is, ha gazdasági értelemben nem mind termelékenyek. Adam Smith nem egyszerűen egy önző egyéni érdekeken alapuló társadalomról elmélkedett, hanem számára inkább az egyének közösségben való minél jobb boldogulása volt fontos. Sok gondolata örökérvényű, és ma is érdemes lenne megfogadni. Ha bele gondolunk csodaszép világban élnénk, ha mindenkit az egyéni érdeke helyett, a jóindulata vezérelne.

RicardoDavid Ricardo

David Ricardo 1772-ben született, a harmadik volt 17 testvére között. Családja ibériai zsidók leszármazottja volt, akik a 18. század elején települtek át Hollandiába. Családja nem sokkal születése előtt emigrált Angliába. Apja tőzsdeügynök volt, így Ricardo általa lett bevezetve a tőzsde rejtelmeibe. Mindössze 14 éves volt, amikor már teljes munkaidőben dolgozott apja mellett a Londoni Értéktőzsdén. 21 évesen házasodott, de mivel nem zsidó nőt vett el, ezért családja kitagadta örökségéből. Szerencséjére, ekkora már igen jó hírnévre tett szert, és saját lábán is megállt, sőt rövid idő alatt meggazdagodott. Halálakor vagyonát mai értéken tekintve 100 millió dollárra becsülték. Ricardora hatással volt Adam Smith Nemzetek gazdagsága című műve, amit a huszas évei végén olvasott. Azok a gondolatok, amiket a Klasszikus közgazdaságtan iskolája magában foglal leginkább Ricardo munkáján alapulnak. Így mondhatnánk azt, hogy inkább ő az atyja, és nem Smith. Alapelveit ma is tanítják, sőt a Neo-Ricardói iskola követi is, persze változtatásokkal. Ezek után már felmerülhet bennünk a kérdés, hogy akkor mit is tett hozzá Ricardo napjaink gazdaságának megértéséhez. A legfontosabb hozzájárulása az egyszerű, de nagyszerű jelzőkkel illethető. Ricardo Smith gondolatait vette alapul, ezért előbb érdemes azt áttekinteni. Smith próbálta magyarázni a külkereskedelmet, és rávilágítani arra, hogy mi lehet egy országnak a legjobb. Viszont gondolatai olykor utópisztikusan hatnak, sőt ez a magyarázat már igazán a valóságtól elrugaszkodott is lesz. Tehát, vessük össze két ország két termékét. Ez legyen A és B termék. Egyszerű a kérdés, ki tud többet termelni az A és B termékből? Aki ügyesebb az A termékben, az exportálja azt, aki ügyesebb B termékben, exportálja azt. Ezt abszolút előnyök elméletének nevezik. A helyzet akkor válik abszolút aggasztóvá az egyik ország számára, ha ő sem A, sem B termék termelésében nem ügyes. Az elmélet szerint, ekkor jobban teszi, ha csak importál. Itt már gyanús, hogy nem egészen helyes így az elmélet, hiszen az országok kereskednek egymással oda-vissza. Erre fog megoldást kínálni Ricardo. Ricardo logikus magyarázatot fogalmazott meg arra, hogy miért kereskednek az országok egymással. Mondhatnánk amellett, hogy logikus igazán nagyvonalú is, ő azt feltételezte, hogy mindenki jó valamiben. Továbbra is két országunk, illetve A, és B termékünk van. Jelen esetben mindkét ország exportál, még akkor is, ha egyikük mindkét termék előállításában ügyesebb. Az alapelv, hogy azt exportálom, amiben jobb vagyok, vagy kevésbé rossz. Ezt nevezzük komparatív előnyök elméletének, ez azért jó, mert mindig teljesül. Egy egyszerű példával érthető miért éri ez meg az országoknak. Ha egy osztályban van egy kiemelkedő tudású tanuló, attól még nem neki kell egyszerre matematikusnak, közgazdásznak, orvosnak, írónak lenni, mert meglehetősen leterhelő lenne egy ilyen típusú polihisztor élet. Az emberek szeretik a szabadidőt. Ugyanígy szeretik az országok, a több pénzt, amit azzal spórolnak meg, hogy nem ők állítanak elő mindent. Smith elméletét hátrahagyva igazat kell adnunk Ricardonak. Nem meglepő, hogy híve volt a szabad kereskedelemnek, ennek a parlamentben is hangot adott. Angliában akkor komoly problémát jelentett, hogy magas vámot vetettek ki a gabonára, megakadályozva az olcsóbb külföldi áru behozatalát. Előző példánkból érthető, hogy ez nem volt jó Angliának, másra is elkölthette volna azt a pénzt, amiből drágábban drágább gabonát tudott csak termelni. Tekintélyét emeli, hogy hívei halála után is küzdöttek céljáért, és elérték, hogy eltöröljék a gabonatörvényeket.

MalthusThomas Robert Malthus

1766-ban született Angliában. Lelkészi pályára készült, de érdeklődött a matematika és filozófia iránt is, így ezek a tudományok sem kerültek háttérbe tanulmányai során. Pappá szentelték, és ezután egy ideig csak lelkészként tevékenykedett. Foglalkozásából adódóan volt alkalma az emberi természetet tanulmányozni, így azt is felismerte, hogy az emberek káros hatása a természetre egyszer véget fog érni. Meglepően jól látta a túlnépesedés várható problémáját, annak ellenére, hogy a 18. században a föld népessége még nem érte el az egymilliárd főt sem. Az utókor Malthust tekinti az első közgazdásznak, mivel ő lett a politikai gazdaságtan első professzora felsőoktatási keretek között. Jó barátságban volt Ricardoval, és a kor egyéb gazdasági gondolkodóival, de egy komoly dologban eltért a véleményük. Többen, köztük Smith és Ricardo is úgy gondolták az emberiség előre halad, és megteremti a feltételeit a növekvő igények kielégítésének. A fejlődést, mint egy szép mindenki számára pozitív dolgot látták, de Malthus tudta, hogy ez nem lehetséges. Mindig lesznek győztesek és vesztesek, és ahogy egy versenyen is a győztesek vannak kevesebben úgy a világon is kevesebb ember él valódi jólétben. Formabontó munkát írt Malthus 1798-ban, amiben nem csak az előrehaladással kapcsolatos véleményét fejtette ki, hanem neves személyek elképzeléseit is kritikával illette. Nincs akadályok nélküli fejlődés, elkerülhetetlen a többség szegénysége és nyomorúsága. Akkor valószínűleg azt mondtuk volna rá, hogy pesszimista, ma viszont realistának neveznénk. Megállapítása szerint a népesség növekedése mértani (1, 2, 4, 16, 32, 64 stb.), míg az élelmiszer-termelés legfeljebb számtani haladvány szerint bővül (1, 2, 3, 4, 5, 6 stb.). Ebből egyértelműen az következik, hogy igen hamar fogunk eljutni arra a pontra, amikor nem lesz elegendő élelem mindenki számára. Malthus azt mondta lesznek majd korlátok. Pozitív korlátnak tekintette, hogy az emberiség rájön erre, és önmagát szabályozza, negatív korlátnak pedig az éhínséget, járványokat, amiket a túlnépesedés automatikusan maga után von. Valójában ő nem hitt egyik korlát hatékonyságában sem, de valószínűbbnek tartotta, hogy a negatívat fogjuk megtapasztalni. Szerencsére nem lett igaza… még. Úgy néz ki a tudomány fejlődése segítségünkre lehet a hatalmas népesség ellátásában, de azért ez se folyhat a végtelenségig. Jóslata részben beigazolódott. A fejlődésnek köszönhető, hogy több gyerek éri meg a felnőttkort, ami egyben áldás és átok. A születésszabályozás komoly problémát jelent, és amíg ez megoldatlan, addig sovány vigasz, hogy a tudomány már képes arra, hogy a terméketlent termőre fordítsa. Nagyobb népességszámot lettünk képesek ellátni, mint Malthus hitte, de mi is tudjuk, hogy vannak korlátaink, amiket lassan elérünk. Malthus nem csak a népesség elméletével járult hozzá a tudományhoz, sokáig lehetne még sorolni munkájának ma is alkalmazott elveit. Végezetül még egy jelentőségét kiemelnék, méghozzá Keynes-re gyakorolt hatását. Malthus volt akkor az első, aki úgy gondolta, hogy a társadalom fontos részét képezik, azok a fogyasztók is, akik nem termelnek, csak vásárolnak. Ez talán már ismerős lehet történelem órákról, hiszen ilyen megoldást vett alapul Keynes is az 1929-33-as nagy válság idején.

Biró Flóra Panna

DEX Műhely

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: