Skip to content

2015-03-31

Még sose éltünk ilyen jól…

Készítő: S.C.
életöröm

Miután hazaérek, bekapcsolom a tévét. Általában csak háttérzajnak. Megnyomom az egyest, aztán feleszmélek. Nem, nem akarom a híreket hallani. A csatornaváltás óta pedig mintha mindenhonnan aktualitásokkal bombáznának, hiába vagyok egy ideje részleges média-diétán. A villamoson is felteszem az információszűrőt, mert mindig van, aki éppen a ‘micsoda világ’ monológot tartja. Ha taxival utazom, akkor óvatosan terelem a témát politikáról, bűnözésről, botrányokról a “milyen szép időnk van” és a “de jó, hétvége!” felé.

A héten azonban a kelleténél jobban felzaklatott a Germanwings-zel történt tragédia és naponta olvastam az újságban a fejleményeket. Egyszerűen nem ment ki a fejemből. Egy: évente azért repülök egy párszor és hát, nem a hobbim. Kettő: már a pilótában sem bízhat az ember? Három: én nem akarok félni, dehát ha ilyenek történnek?

Hogy valami pozitívval töltődjek, gondoltam, inkább olvasgatom a FLOW legutóbbi számát, amit Merel hozott ajándékba. Lapozgattam és – nem lehet véletlen – a 120. oldalon a következő cikkre bukkantam: Még sosem éltünk ilyen jól…Elolvastam. Hát, mit mondjak? Úgy döntöttem lefordítom, megosztom és kíváncsian várom, hogy más mit gondol. A hitelesség érdekében semmit nem változtattam a cikk tartalmán.

A világ biztonságosabb hely, mint valaha

Nap, mint nap annyi rossz hírt látunk és hallunk, hogy nem csoda, ha az ember lehangolódik és aggodalommal tekint a jelenbe és jövőbe. Minderre semmi ok, állítja Steven Pinker, pszichológia professzor, mert a világ biztonságosabb és jobb hely, mint valaha. A témáról könyvet is írt Jobbik Énünk címmel.

“ Miután a könyvem megjelent, valósággal elárasztottak a dühös és szemrehányó reakciók. Az emberek nem voltak hajlandóak elhinni, hogy az utóbbi évtizedekben tényleg csökkent az erőszak. Megértem, ha nem hisznek nekem, mert ha bekapcsolják a tévét, ennek éppen az ellenkezőjét vélik tapasztalni. A média mottója napjainkban:  If it bleeds, it leads, és ezzel a hozzáállással ferde tükröt tartanak elénk a valóságról. A pszichológiában közismert jelenség, hogy ha valami megragad emlékezetünkben, akkor nagyobbnak érezzük az esélyét, hogy az bekövetkezhet. Tehát minél több negatív hírt tárolunk, annál nagyobb a veszélyérzetünk. És mivel a rossz soha nem fog teljesen eltűnni a világból, ezért mindig lesz valami, amivel meg lehet tölteni a híreket, amire pedig mi emlékezni fogunk.”

Pinker több száz oldalon adatokkal támasztja alá, hogy a világ közel sem olyan rossz, mint ahogyan azt el akarják hitetni velünk. Az erőszak  és bűnözés világszerte nagy mértékben csökkent, annak ellenére, hogy a népesség nőtt és erre joggal büszkék lehetnénk. De nem vagyunk. Ha meg akarjuk érteni, hogy most egy békés(ebb), emberbarát világban élünk, akkor talán nem árt, ha megnézzük, hogy régen milyen barbár körülmények között éltek elődeink.  Idealizált  képünk van az ókori görög és római társadalomról, a lovagokról, a vikingekről, de említhetnénk az lady-k és lord-ok világát vagy az amerikai jazz korszakot. Mindebben segítenek a sorozatok és filmek, amik mindezt újra elénk varázsolják.

Fogó, fűrész, erő = fogorvos

Pinker:

“ Hogy elődeink jobb világban éltek? Vegyük csak a középkort. Tele voltak tetvekkel, parazitákkal. Ételük ízetlen és egyhangú volt, ha volt egyáltalán. Az “egészségügy” kimerült a doktor fűrészében és a fogorvos vagy kovács fogójában. Az erőszak a mindennapok szerves része volt. Sőt, szórakoztatásul is szolgált. Ki ne ismerné a római Colosseum-ot, ahol hatalmas tömegek gyűltek össze, hogy kegyetlen játékokon szórakozzanak?  Az arénában rabszolgák mészárolták le egymást vagy vadállatok tépték darabokra őket. Több, mint fél millió ember lett feláldozva azért, hogy a rómaiak megkapják a megígért cirkuszt és kenyeret. A történelem ‘nagyjai’ pedig – akik ezt a nevet meg is kapták – nem mindig kiemelkedő művészek, tudósok vagy feltalálók voltak, hanem hódítók és diktátorok, akik nagy területeket és népeket igáztak le.”

Pinker tovább folytatja:

“ Vagy gondoljunk arra, hogy a közelmúltig hogyan nevelték a gyerekeket: szigorúan, kemény kézzel. A házasságban a nőknek sem volt rózsás élete, a homoszekszuálisok pedig a társadalom kivetettjei voltak egészen a múlt század közepéig. Napjainkban igyekszünk szeretetteljesen felnevelni gyerekeinket, a nők és férfiak között egyenjogúság van, a homoszekszuálisok összeházasodhatnak és családot alapíthatnak. Sőt, léteznek az állatok jogait védő pártok, szervezetek is. A statisztikák is azt bizonyítják, hogy az erőszak lényegesen csökkent, csak néha-néha van egy kis kiugrás. Még a fejlődő országokban is. Talán hihetetlen, de még soha nem volt a világ ilyen jó és biztonságos hely.”

A kufárok tehetnek mindenről…ki gondolta volna

Pinker szerint ebben fontos szerepe van annak, hogy megtanultuk az önuralmat. Talán nem erre gondolunk először, amikor éhségünkben bekapunk egy Snickerst vagy egy ültünkben megeszünk egy zacskó csipszet vagy egy átmulatott éjszaka után másnaposan ébredünk. Mégis az önuralom az egyik fontos oka annak, hogy jó időket élünk. Nem tartjuk például normálisnak, ha valaki egy konfliktust ököllel vagy az erőszak más formájával akar elintézni, holott régen az volt a normális. Samuel Ricard közgazdász szerint sokat köszönhetünk a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatoknak. Egy jó üzletembernek elégedetten kellett tartania kuncsaftjait, hogy a konkurenciát ajtón kívül tartsa. Tehát meg kellett tanulnia a jó modort, a becsületességet, a megfontoltságot, olyan tulajdonságokat, amikhez nélkülözhetetlen az önuralom gyakorlása.

Egy másik fontos dolog, amit megtanultunk, az empátia. Steven Pinker szerint ez annak köszönhető, hogy világunk kitárult. Elkezdtünk utazgatni, sokat olvasunk és az internetnek hála csak egy kattintásra vagyunk bárkitől, bármitől. Koncertek, színházak, megfizethető könyvek, filmek, múzeumok: mind könnyen elérhető. Szó szerint össze köt minket a világháló.

Olvasott, nyitott és művelt a modern ember

Pinker szerint páratlan értékű az, hogy megtanultunk írni és olvasni.

“ Az olvasás nem más, mint a a perspektíva megváltoztatásának technikája. Amikor olvasunk, azonosulunk a szereplővel, megismerjük gondolatait, érzéseit és az ő szemén keresztül látjuk a világot. Képesek vagyunk olyan dolgokat megtapasztalni, ami első kézből lehetetlen lenne.”

Az olvasás nyitott gondolkodásúvá és együtt érzővé tesz minket, ezek pedig olyan tulajdonságok, amik a legjobbat hozzák ki az emberből. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a Flynn-effekt hatására az intelligenciánk is nőtt, akkor megkapjuk azt a koktélt, ami egy önmagát uralni tudó, intelligens és együttérző társadalmat eredményez. Legalábbis elődeinkéhez képest. (A Flynn-effekt az a jelenség, ami szerint évtizedenként 4 ponttal magasabb intelligenciahányadost mutatunk.)

“Mivel az idők folyamán okosabbak és műveltebbek lettünk, könnyebben meg tudtunk válni az olyan dolgoktól, mint hogy az isteneknek áldozatokat kell bemutatnunk, hogy a boszorkányok megrontanak minket vagy hogy az állatoknak nincsenek érzéseik. Megtanultunk tervezni és jobban meg tudjuk jósolni egy – egy tett vagy történés következményét. Nem értem, hogy miért ne lehetnénk minderre büszkék.”

Optimista jövőkép, de médiafáradtság…

Pinker optimista a jövővel kapcsolatban, de ugyanakkor realista is.

“Persze én sem tudom, hogy mi fog történni holnap vagy tíz év múlva. Nem látok a jövőbe, de azt tudom, hogy emberségesebbek és békésebbek lettünk. Sok újságíró kérdezi tőlem, hogy a könyvem megjelenése óta nem nőtt-e az erőszak. Utalnak Szíriára, a Gáza-övezetre és Ukrajnára. Azt kell mondanom, hogy csak a statisztikákból tudok kiindulni és azok tényleg nem romlottak. Az embereket félelem tölti el, ha háborúkról, robbantásokról, terrorcselekményekről értesülnek. Mindez természetesen borzalmas. Mégis hinnünk kell abban, hogy igenis sikerült békésebbé tenni a világot és a legjobbat kell kihoznunk magunkból közös jövőnk érdekében.”

A jó hírt terjeszteni akarókat gyakran intik arra, hogy hallgassanak. Állítólag, ha mindig minden jól menne, akkor az embereknek ellankadna a figyelme, elkényelmesednének. Ugyanakkor feltehetjük magunknak a kérdést: vajon mit érünk el a félelem generálásával és azzal, ha csak a rossz hírekre koncentrálunk? A folyamatos híráradat stresszt okoz. Átéljük az érintettek fájdalmát és tudatosul bennünk, hogy tulajdonképpen nem tehetünk semmit. Ennek pedig egyenes következménye a borúlátás, aggodalmaskodás és médiafáradtság.

Pinker arra ösztönöz minket, hogy lássuk meg mennyi jó történik a rossz mellett. Emlékeztessük magunkat, hogy mik azok a dolgok, amik szépek és értékesek az életünkben.

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments

%d blogger ezt kedveli: