Skip to content

2015-04-13

Pillanatkép Heidelbergről

Készítő: Éca

Valamivel több, mint két hete vagyok ebben a hegyvidékes, színes-magas házakkal teli, változékony időjárású városban, Heidelbergben, amit a Neckar folyó szel ketté. A városban, ahol Debrecenről azok közül, akikkel eddig beszélgettem, még senki sem hallott. Mivel ez kölcsönös – hiszen a Heidelbergi Kátén kívül legtöbbünk semmit sem tud erről a helyről – gondoltam ideje írni egy kis beszámolót róla.

 

Morzsák a múltból

Kb. Kr. u. 80-ban a rómaiak ideiglenesen letelepedtek a Neckar jobb partján, és építettek egy kezdetleges hidat a folyón. Így kezdődött Heidelberg története.

1196-ban említették először írásos források „Heidelberch” néven, 1225-ben pedig a heidelbergi vár is megjelenik a dokumentumokban. 1386-ban itt alapították meg Németország legelső egyetemét.

Az 1500-as években a humanizmus egyik központja Heidelberg, 1518-ban Luther Márton itt fejtette ki és magyarázta vallási téziseit. A Pfalzi Választófejedelemség központja Heidelberg volt. 1563-ban III. Frigyes választófejedelem előszavával elkészült a Heidelbergi Káté, amely a református vallás legfontosabb könyve lett.

A vesztfáliai béke után Karl Ludwig választófejedelemhez tartozott a város, aki újjáépítette az egyetemet és biztosította a luteránusok vallásszabadságát.

1685-ben II. Károly halálával megszakad a Pfalz-Simmern vonal, így XIV. Lajos francia király magának követelte a tartományt. 1688-89-ben a pfalzi örökösödési háború során a franciák elfoglalták Heidelberget, lerombolták a várat és a város bizonyos részeit. 1693-ban XIV. Lajos csapatai porig égették a várost. A város lakói 1697-ben tértek vissza és kezdték el az újjáépítést. Az 1700-as évek második felében Károly Teodor választófejedelem fellendítette a kereskedelmet és az ipart, megépítették a Régi Hidat és elkezdték a kastély újjáépítését. Az ő tiszteletére emelték a Károly Kaput.

1803-ban a Birodalmi Küldöttség rendeletében Heidelberget badeni nagyhercegséggé tette, Károly Friedrich nagyherceg pedig újra megnyitotta az egyetemet, amely még ma is működik.

1840-ben megépítették a vasútvonalat Mannheimbe, 1955-ben átadták a mai nagyállomást. 1978-tól a Fő Utcát sétáló utcává alakították, és elkezdtek dolgozni a város modernizálásán. 1980-ban megnyílt a város kongresszusi központja.

1996-ban ünnepelték a 800. évfordulóját a város első történelmi iratokban való megjelenésének, 2011-ben pedig az egyetem alapításának 625. évfordulóját.

Napjainkban Heidelberg híres az egyeteméről, a különféle konferenciáknak helyet adó kongresszusi központjáról és a sokszínű kulturális életről.

Érdekességek, látnivalók

Igazából már önmagában az is élmény, ha sétálunk a városban vagy a folyóparton, mégis kiemelek néhány nevezetességet, amelyeket minden ide látogatónak meg kell néznie. Ezek azok a látnivalók, amelyek miniatűrjei képeslapok, hűtőmágnesek és kulcstartók millión köszönnek vissza.

Altstadt

Az óváros macskaköves utcái és zsalus ablakos házai elvarázsolnak. Ebben a városrészben sok gyönyörű épület, templom, tér van. Itt található a Hauptstrasse, amely Németország leghosszabb sétálóutcája, tele a legváltozatosabb üzletekkel. A nemzetközi márkaboltokon kívül van itt kézműves csokoládés, heidelbergi textilüzlet és néhány bohókás üzlet, amelyekben a lehető legelképzelhetetlenebb tárgyakkal lehet találkozni. Ezek a kedvenceim. 🙂

A Hauptstrasse végén található a Markplatz, amelyet két hatalmas épület, a Szent Lélek temploma és a Városháza tesz különlegessé. A tér közepén a Herkules szökőkút van, mely körül székek és asztalok vannak, ahol napsütéses időben kellemes délutánokat lehet eltölteni.

  1Alte Brücke

Az Óvárosból a Steingasse nevű, hangulatos éttermekkel, fagyizókkal és persze szuvenír boltokkal tűzdelt utca vezet a Régi Hídhoz és annak impozáns kapujához. A híd nevéhez hűen annyira öreg, hogy ma már csak gyalogosok közlekedhetnek rajta, nagyobb terhelést már nem bírna el. Órákig lehetne ott állni a híd közepén a város mindkét oldalára nyíló kilátást szemlélve.

3 4 Schloss

Bevallom, nem könnyű út vezet fel a hegyre, ahol a vár található, de megéri felmászni. 🙂 Nemcsak a lélegzetelállító látvány miatt, ami a várból kinézve tárul elénk, hanem a vár hangulatos udvara és az óriási várkert miatt is. Hatalmas épületek fogadnak ott, tele érdekességekkel. A várban található a Nagy Hordó is, amelyet a világ legnagyobb fából készült boroshordójaként tartanak számon. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a hordó 221 725 literes, 8,5 méter széles és 7 méter magas. A hordó melletti borospincében pedig borkülönlegességekkel fogadják a látogatókat.

5 6Philosophenweg

Nehéz itt elkerülni a hegymászást, a Filozófusok Útja is egy hegyen vezet végig. Pontosan a várral szemben lévő hegyen, így innen a város másik oldalára nézhetünk le. Az út hosszú, de sok kilátóhely, emlékű és kert övezi, ami igazán érdekessé teszi, nem is beszélve a hegyi levegőről és a kis hegyi patakokról.

 7

Mindezek mellett több múzeum és emlékmű is található Heidelbergben, például Friedrich Ebert szülőháza, az egyetemi könyvtár, a Boszorkány Torony. A sétahajózás a Neckar-on vagy a heidelbergi állatkert meglátogatása is remek program lehet.

8

Az év során van néhány különleges időszak, amikor a város kissé átalakul és még több embert vonz. Ilyen a vár kivilágítása, ami évente háromszor van – június első szombatján, július második szombatján és szeptember első szombatján –, és a Régi Hídról fellőtt tűzijáték az est legfőbb attrakciója. A nyári hónapokban a Nyári Fesztivál keretében a várudvarban szabadtéri színház működik, később pedig az Őszi Vásár színesíti a városi eseményeket.

Mindennapok

Rövid ittlétem alatt csupa kedves emberrel találkoztam. Mindannyian érdeklődőek, a legtöbben beszélnek angolul és nagyon nyitottak. Lelkesen magyaráznak a városról, arról, hogy mit csináltak aznap vagy éppen csak arról, hogy az idő mennyire változékony. Szívesen osztják meg a tapasztalataikat és örülnek, ha tanácsot adhatnak. Mindemellett érdeklődnek, hogy érzed magad, hogy telik a napod, és bíztatnak, hogy mesélj magadról és arról a helyről, ahonnan jöttél. Az is feltűnt, hogy az emberek között nem igazán van bizalmatlanság. Nem félnek például nyitott táskával ülni a buszváróban, én már-már kényszeresen figyelek arra, hogy a cipzár be legyen húzva és még át is karolom a táskát, nehogy valaki könnyen kikaphassa a kezemből. A hölgy, akinél lakok, minden nap tárva nyitva hagyja a szobája ajtaját amikor elmegy otthonról, én mindig kulcsra zárom az enyémet, amikor eljövök a lakásból.

A hétköznapi apróságok is tanulságosak számomra. A buszon, villamoson minden ember átadja a helyét az időseknek, sőt kérdés nélkül segítenek nekik fel és leszállni úgy, hogy egyáltalán nem ismerik egymást. Általános, hogy aki legközelebb áll, az segít.

A hulladékot a lakásban is szelektíven gyűjtik, és nem csak egy-két háztartásra jellemző ez, hanem mindegyikre. Igaz, hogy nemcsak pár kijelölt helyen van szelektív hulladékgyűjtő, hanem minden lakóépülethez ilyenek tartoznak.

Az egyetemi Campus óriási és nehéz eligazodni a rengeteg épület között (nekem az első pár napban térképpel is sokáig tartott megtalálni valamit), de bárki szívesen segít a tájékozódásban. Egy idő után pedig azt veszed észre, hogy egy kisebb társasággal jársz ebédelni, így a menza mindennapos látogatása biztosan tartogat valamilyen érdekes beszélgetést. Az ebéd utáni kávé is jobban esik, ha pincér rád kacsint és megköszöni, hogy szebbé tetted a napját a mosolyoddal. 🙂

Reklámok

Van véleményed? Itt oszthatod meg velünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Note: HTML is allowed. Your email address will never be published.

Subscribe to comments